Kiürítik a világ legmagasabb nyomortelepét

2014.07.23. 13:55

Több mint 700 mélyszegénységben élő családnak kell új otthont keresnie, miután a caracasi hatóságok hozzáláttak a világ legmagasabb nyomortelepeként számon tartott, 45 emeletes Dávid Tornyának kiürítéséhez. A felhőkarcoló a WTC venezuelai megfelelője lett volna, ma már azonban a pénzügyi összeomlás és a chávezi politika emlékművének tartják.

A Homelandben is szerepelt

A tervezője után csak Dávid Tornyaként emlegetett, öt épületszárnyból álló monstrumot eredetileg Venezuela legnagyobb pénzügyi központjának szánták, az ország 1994-es pénzügyi összeomlása után azonban leállt a felhőkarcoló építése.

A hatalmas tömb egy rész erejéig a Homeland – a Belső ellenség című sorozatban is megjelenik, igaz, Rio de Janeiró-i helyszínként bemutatva.

 

Égig érő nyomor

A 190 méter magas torony sokáig üresen állt, állapota romlott: 2007-ben szállták meg az első önkényes lakásfoglalók, akik a Venezuelát sújtó lakáshiány miatt költöztek be. Azóta több mint 700 – más becslések szerint 1150 – család települt be, akik a lehetőségekhez mérten élhetővé tették otthonukat: áramot és vizet vezettek be a saját közmű nélküli épületbe, kis üzleteket nyitottak, fodrászszalon, sőt, egy fogorvosi rendelő is található az épületben – igaz, hivatalos engedély nélkül működik.

Lift helyett motoroznak

A lakók rendben tartják környezetüket – minden emeleten külön tisztasági brigád takarít, és őrség járőrözik. A közösségi szolgáltatásokért havonta összesen 200 bolivárt, azaz 32 dollárnak megfelelő összeget fizetnek a lakásfoglaló családok.

Mivel a toronyban nincs lift sem, sokan motorral közlekednek a első és a tizedik szint között, magasabbra viszont csak a lépcsőkön lehet eljutni – a torony egyébként a 28. emeletig számít lakottnak.

Megkezdődött a caracasi Dávid Tornya kiürítése, amelyet a világ legmagasabb nyomortelepeként tartanak számon. A lakásfoglalók önként hagyják el az épületet, a hatóságok új otthont ígérnek nekik. A képre kattintva galéria nyílik!Forrás: AFP/Federico Parra

 

Lépcsők a semmibe

A viszonylagos szervezettség ellenére életveszélyes a félkész épületben lakni: bizonyos szinteken be sem fejezték a falazást, a nappali vagy a lépcsőforduló szó szerint a semmibe nyílhat. Ráadásul a torony Caracas előkelő pénzügyi negyedére is árnyékot vet – a városvezetés nem nézi jó szemmel a nyomortelepet, a környéken élők pedig a toronyban lakó rablóbandáktól tartanak, emberrablásokat emlegetnek. A felhőkarcoló lakói viszont állítják, náluk jobb a közbiztonság, mint a főváros utcáin.

 

Kínai kapcsolat

A venezuelai hatóságok mindenesetre az épület állapotával magyarázták a július 22-én megkezdett kilakoltatásokat. „A torony még a minimális lakhatási feltételeknek sem felel meg, itt nem lehet méltósággal, biztonságban élni" – hangsúlyozta a sajtó kérdésére Ernesto Villegas, a Caracas fejlesztésével megbízott miniszter.

A Reuters helyi lapok forrásaiból úgy tudja, hogy az épület után kínai bankok érdeklődtek, a melyek felújítanák és használatba vennék a Dávid Tornyát.

Július 22-én a rendőrség hozzálátott a torony kiürítéséhez: százakat evakuálnak, a családokat pedig a Caracastól délre eső Cua városába, átmeneti otthonokba költöztetik – a folyamat azonban még hetekig eltarthat.

A legnagyobb lett volna

A tornyot 1990-ben kezdték építeni Caracas banknegyedének szívében, s akkor még Venezuela legnagyobb felhőkarcolójának tervezték – ma a harmadik legnagyobbnak számít.

Az épület a Centro Financiero Confinanzas nevet viselte, a többség azonban Dávid Tornyaként ismeri az építtető, David Brillembourg után. A felhőkarcoló építése először a befektető 1993-as halálával torpant meg, az egy évvel későbbi pénzügyi válság miatt pedig végleg leállt.

Szegénységi bizonyítvány?

A felhőkarcolót a „chavezizmus fellegvárának" is nevezik, mivel a tavaly meghalt Hugo Chávez szemet hunyt a torony elfoglalása felett, és populista szónoklataiban gyakran kiállt a szegények jogaiért.

Kritikusai viszont az elnök sikertelenségének jelképeként emlegették a tornyot, hiszen Chávez kormánya végül nem tudott megoldást kínálni a szegények lakhatási problémáira.