Diktatúra bevezetésétől rettegnek a voksolás előtt

Recep Tayyip Erdogan, török választás, jelölt
Turkish Prime Minister and presidential candidate Recep Tayyip Erdogan gestures he delivers a speech during a meeting of his ruling Justice and Development Party (AKP) in Ankara on August 6, 2014. Turkish voters will directly elect their head of state for the first time in the country's modern history in the August 10 election, with Prime Minister Recep Tayyip Erdogan the hot favourite to become president. Erdogan sparked an outcry on August 6 after using what critics said was a racist slur against Armenians in a television interview. AFP PHOTO / ADEM ALTAN
Vágólapra másolva!
A több mint harminc éve fennálló alkotmányos szerkezet is átalakulhat Törökországban, ha a várakozásoknak megfelelően Recep Tayyip Erdogant választják meg az ország új elnökének. Szakértők szerint a voksolás lefutott, de az új államfőnek stabilizálnia kell a meglehetősen zavaros geopolitikai helyzetet, valamint belpolitikai téren is el kell kerülnie, hogy megismétlődjenek a tavalyi, halálos áldozatokat követelő tüntetések.
Vágólapra másolva!

Történelmi döntés előtt áll Törökország, mivel az Európa és Ázsia határán fekvő államban először választják meg közvetlenül az elnököt, akinek öt évre szól majd a mandátuma. A 77 milliós országban sokan attól tartanak, hogy az 1982 óta működő parlamentáris rendszer helyét egy elnöki veszi át, amelyben az államfő domináns szerepbe kerül, és nem lesz kellő ellensúlya az elnöknek.

Az elnökválasztás legnagyobb esélyese Recep Tayyip Erdogan jelenlegi miniszterelnök, aki 2002 óta vezeti az országot az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) színeiben. A mostani voksolás egyik nem titkolt célja, hogy továbbra is hatalmon maradjon, mivel a török alkotmány tiltja, hogy valaki egymás után negyedszer is induljon parlamenti választáson. A legfrissebb felmérések szerint a kormányfőnek nem kell izgulnia, mivel a szavazatok 53-55 százalékára számíthat, így könnyen lehet, hogy már a voksolás első fordulója érvényes és egyben eredményes lesz.

Erdogan népszerűségének az egyik oka, hogy 2002 óta impozáns mértékben bővült Törökország gazdasága, az évi átlagos növekedés folyamatosan négy százalék fölött volt, amit csak a 2008-09-es gazdasági világválság idején fordult 15 százalékos mínuszba, de 2010-11-ben már több mint tízszázalékos pluszban volt. Az egy főre jutó GDP pedig a 2002-es 5700-ról 8700 dollárra nőtt.

Recep Tayyip Erdogan Törökország miniszterelnöke, a vasárnapi elnökválasztás toronymagas esélyese Forrás: AFP/Adem Altan

Bármikor átalakulhat az alkotmány

Teljesen egyértelmű, hogy Erdogan egy erős elnöki rendszert szeretne kialakítani a választásokat követően - mondta N. Rózsa Erzsébet az Origónak. A Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője arra is felhívta a figyelmet, hogy Törökországban már az is nagyon komoly alkotmányos változás, hogy az elnököt a korábbi hét helyett öt évre választják, és most először nem a parlament, hanem a nép dönt.

Speciális időszakot él a török belpolitika, mivel egy éven belül három választás is lesz, az idén márciusban helyhatósági, most elnök, míg jövőre parlamenti voksolást tartottak, tartanak. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy megfelelő felhatalmazással bír a kormánypárt, így bármikor benyújthatják az alkotmányos rendszer megváltoztatásáról szóló törvényt, de lehet, hogy erre csak jövőre kerül sor.

A kurdok Erdogant támogatják

N. Rózsa Erzsébet a mostani elnökválasztás kapcsán az Origónak kiemelte, hogy 2009 óta egy úgynevezett békefolyamat kezdődött a török többség és a kurd kisebbség között, ráadásul a gazdasági változások miatt a kurdok egy része a nagyvárosokba vándorolt, ahol nagyrészt Erdogan támogatói bázisát képezik. Éppen ezért az elnök nagymértékben támaszkodik rájuk, így az esetleges alkotmányos változtatások során a kurdok jogai is bővülhetnek. A politikai latolgatások nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy esetlegesen feltételes szabadlábra kerülhet Abdullah Öcalan, a Kurd Munkáspárt korábbi vezetője, aki az önálló Kurdisztánért küzdött.

Nagyon népszerűek voltak a törökök

A robusztus gazdasági fejlődés ellenére az utóbbi évek komoly sebeket ejtettek Erdoganon. A miniszterelnök a 2011-es parlamenti választásokon még a szavazatok közel 50 százalékát tudta besöpörni, és teljesen egyértelműnek tűnt, hogy hatalmát semmi sem veszélyezteti, és a jövőben is szabad kezet kap az ország szekuláris rendjének óvatos átalakításához. Az arab tavasz kulminálódása, a folyamatos egyiptomi politikai anarchia, a szíriai és a napjainkban eszkalálódó iraki polgárháború alapvetően változtatta meg a Törökország körüli geopolitikai helyzetet.

2007-et követően, a gazdasági sikerek árnyékában sokkal ambiciózusabb lett a török külpolitika, aminek egyik legfontosabb ismertetőjegye volt a tudatosan felvállalt közvetítői szerep. N. Rózsa Erzsébet emlékeztetett arra, hogy az ország egészen az arab tavasz kezdetétig roppant népszerűvé vált a Közel-Keleten,

Úgy tűnt, elfelejtik az arab államok az oszmán időszakot Törökországnak, ennek egyik legnyilvánvalóbb jele volt, hogy az Arab Liga külügyminiszteri csúcsértekezletére is meghívást kapott a török fél.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa szerint viszont az arab tavasz során nem vált modellé Törökország útja, ráadásul Ankara túl gyorsan kötelezte el magát Szíria esetében, ahol egyértelműen Aszad elnök bukására játszott, ami azóta sem következett be.

Az EU lehet a kitörési pont

N. Rózsa Erzsébet az esetleges török uniós csatlakozásról kifejtette, hogy bár 2013 vége óta ismét egyfajta közeledés figyelhető meg a felek között, természetesen nem lehet beszélni arról, hogy bővítés máról holnapra bekövetkezne. Törökország ezer szállal kötődik a Nyugathoz a NATO-n keresztül, és az elmúlt években inkább azt láthattuk, hogy a törökök inkább diverzifikálták a kapcsolataikat a térségben, és inkább erre koncentráltak, azaz az uniós csatlakozás a háttérbe szorult – vélekedett az elemző. „A mostani geopolitikai helyzetben nyilvánvalóan az unió jelentheti az egyik stabil kitörési pontot Ankara számára" - mutatott rá N. Rózsa.

Ekmeleddin Ihsanoglu, a baloldali ellenzék közös jelöltje Forrás: AFP/Ozan Kose

Erdogan erősebb, mint valaha

A belpolitikai légkört a 2013. az isztanbuli Gezi park átalakítása kapcsán kitört, május-júniusi, halálos áldozatokat is követelő megmozdulások, valamint a kormányfőt is érintő korrupciós ügyek kipattanása mérgezte meg. Az ellenzék teljes támadást indított Erdogan ellen, aki erre azzal vágott vissza, hogy külföldi erők törekednek az ő puccsszerű eltávolítására. A miniszterelnök idén még jobban bekeményített, amikor megpróbálta betiltani a Twittert, de az alkotmánybíróság később megálljt parancsolt neki.

Éppen ezért az ellenzék az idén március 30-án megtartott helyhatósági választásokon kívánt vereséget mérni Erdoganra, azonban a kormánypárt a várakozásokkal szemben megszilárdította a pozícióját, főként a nagyvárosokban elért sikere volt meglepő az elemzők számára. A választási siker természetesen megerősítette a megingott pozíciójú politikust, aki a voksolás eredményének a fényében még nagyobb magabiztossággal várhatja az újabb megméretést.

N. Rózsa Erzsébet úgy vélekedett, hogy Erdogan erősebb, mint valaha, és az elmúlt évek belpolitikai botrányai nem tudtak rajta komoly sebeket ejteni. Ebben a személyisége is meghatározó szerepet játszott. A szakértő kiemelte, hogy bár mostani riválisai figyelemre méltóak, de nem tudják megszorongatni majd a tapasztalt politikust.

Összeállt a baloldal, de ez is kevés lehet

A miniszterelnök legfőbb ellenfele Ekmeleddin Ihsanoglu lesz, aki korábban az Iszlám Együttműködés Szervezetének, az OIC-nek a főtitkára volt 2004-14 között. Az akadémikus mögött felsorakozott a teljes török baloldal, köztük a Köztársasági Néppárt (CHP) és a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP). Ihsanoglu kiválasztása hatalmas meglepetést okozott a török közéletben, amelynek oka, hogy a Kemal Atatürk által alapított CHP a szekuláris értékek, és atatürki elvek letéteményese, így meglepő, hogy rábólintottak egy köztudottan konzervatív, vallásos muszlim akadémikusra.

Az ellenzéki politikusnak azonban nem sok esélye van a győzelemre, mivel a felmérések szerint a szavazatok csupán 35-38 százalékára számíthat. Az őt ért kritikákra válaszul a kampányban többször hangsúlyozta, hogy Atatürk egy nemzeti hős volt, valamint élesen ellenzi, hogy vallási elemek jelenjenek meg a politikában.

Selahattin Demirtas, a kurdok jelöltje Forrás: AFP/Stephane De Sakutin

A harmadik jelölt a kurd kisebbséget képviselő, 41 éves Selahattin Demirtas, aki már nyolc éve parlamenti képviselő. A sikerre semmi esélye sincsen, mivel már az is nagy eredmény lenne a részéről, ha a szavazatok 10 százalékát be tudná gyűjteni. A politikus minden bizonnyal csak az ország délkeleti részén élő kurdok bizalmára számíthat, és abban sem bízhat, hogy a második forduló előtt alkupozícióba kerül, mert Erdogan minden bizonnyal már az első fordulóban megszerzi a győzelemhez szükséges voksokat.