Az Iszlám Állam nemsokára kivonul Irakból - interjú egy Dohukban élő kurd doktorandusszal

Sardar M Sharif Iszlám állam interjú
Sardar M Sharif
Vágólapra másolva!
Sardar Sharif nem hétköznapi férfi. Azon kevés iraki kurdok egyike, akik húsz, Dániában eltöltött év után idén nyáron visszatelepültek Irakba. Óvodás gyermekével és feleségével jelenleg a frontvonal közelében, Dohukban él, és ott is szeretné befejezni doktori tanulmányait. Szakterülete a külpolitika, ezen belül is az iraki kurdok helyzete.
Vágólapra másolva!

Néhány napja tudjuk, hogy százezrek menekültek Dohukba a Szindzsár környéki hegyekből, főleg a jazidi kisebbség tagjai. A hírek humanitárius katasztrófáról, éhínségről és vízhiányról szólnak. Te mit tapasztalsz a városban?

Valóban sokan menekültek hozzánk, keresztények és arabok egyaránt. Itt biztonságban vannak. Ezt a területet a pesmergák tartják kézben, itt nem kell iszlamistáktól tartaniuk. Az Iszlám Állam ugyanakkor több tízezer ártatlan keresztényt tart fogva Szindzsár környékén, a kurd hadsereg most az ő kiszabadításukért is küzd. Nem érzem, hogy humanitárius katasztrófát okozna a belső menekültáradat, mert a kurdok nagyon kedves emberek. A polgári lakosság mindent elkövet azért, hogy az elüldözöttek megfelelő élelemhez, ivóvízhez és szálláshoz jussanak. Olyanok is Dohukbak kötöttek ki, akiknek valójában nem volt félnivalójuk. A kurd vezetés mindenkinek a menekülést javasolta. Ez az első olyan alkalom, amikor a pesmergáknak több mint ezer kilométeres területen kell felvenniük a harcot a Szíria és Irán közötti régióban. Elméletben persze sokszor játszottak egy ekkora regionális konfliktus gondolatával, most viszont a gyakorlatban is meg kell állniuk a helyüket. Ez a háború évtizedekre meghatározhatja, hogy mettől meddig terjed majd a kurdok fennhatósága alá tartozó terület. Kurdisztán mindig is szövetségese volt az Egyesült Államoknak, ezért Washington nem hagyja cserben a kurdokat. Erre Maszúd Barzáni, az észak-iraki kurd autonóm régió elnöke a garancia. Itt a demokratikus értékeket, a vallásszabadságot tisztelő emberek élnek, akik bíznak a nyugati szövetségesekben.

Te egy négyéves kisfiúval költöztél Dohukba idén júniusban. Nem tartod ma már ezt hibás döntésnek?

Ez alapvetően egy nagyon békés vidék, egészen más, mint Irak legtöbb területe. Itt teljes a politikai és vallási autonómia. Sokszínű régió ez, ahol mindenki nyitott a különböző vallások iránt. Ez az arabokra egyáltalán nem jellemző. Dohukban ismeretlen a radikális iszlám hit, itt nincsenek dzsihádisták. Ami viszont mindennél fontosabb számomra, az a kötődés. Hová is mehetnék, ha egyszer itt van rám szükség? Most itt tudok hozzátenni valamit a szülőhazám jövőjéhez. Amit Dániában megtanultam, azt talán éppen itt, egy új közigazgatás kialakításánál tudom majd a legjobban hasznosítani. Ez egyébként is egy tiszavirág életű konfliktus lesz, napokon belül megtörjük az Iszlám Államot. A kurd hadsereg most azt ígéri a menekülteknek, hogy 3-4 napon belül visszaköltözhetnek az otthonukba. Úgy tudjuk, hogy az ISIS egyre nehezebben tartja magát, és rövidesen kénytelen lesz feladni iraki hadállásait.

Sardar M Sharif Forrás: Origo

Mindezt mire alapozzák? A konfliktus innen nézve véget nem érő és feloldhatatlan, mert az iszlamisták komplett generációk agyát mosták át az elmúlt évtizedekben. A fiatal dzsihádisták megjelenése pedig jól jelzi: van utánpótlása a gyűlöletnek.

Az optimizmusomat az amerikai és európai támogatásra alapozom. A szövetségesekkel a hátuk mögött a pesmergák sokkal erősebbek az Iszlám Állam harcosainál. Kétségtelen tény, hogy Irakban egészen fiatalon kezdődik az agymosás, de a radikális iszlám nem csak iraki probléma. Ez az egész közel-keleti régióban gondokat okoz, és csak akkor lesz orvosolható, ha megszüntetjük a kiváltó okokat. Ilyen a kudarcos gazdaság, az intézményi reformok teljes hiánya, a meglévő intézményi hálózat törékenysége vagy a mindent átszövő korrupció a közigazgatásban. Senki sem születik iszlamista harcosnak. A felsorolt körülmények miatt sodródnak a fiatalok a radikális iszlamista mozgalmak mellé. A szélsőséges csoportok pedig nem racionális érvekkel, hanem érzelmi eszközökkel állítják maguk mellé őket. Azt tapasztalom ugyanakkor, hogy az ISIS annyira félreértelmezi az iszlámot, annyira eltorzítja a vallást, hogy ez a folyamat már kontraproduktív. Egyre többen elfordulnak a fundamentalistáktól, mert nem értenek egyet az iszlamisták törekvéseivel és brutális módszereivel.