Mennyit hozhat Skóciának az elszakadás?

Még néhány óra, és elválik, megmarad-e Nagy-Britannia abban a formájban, ahogyan ma ismerjük. Skócia máris kissé megszédült az északi tengeri olajmezők káprázatosnak hitt kincsétől, pedig hosszú távon akár katasztrofális nemzetgazdasági következményeket betonozhat be az elszakadással.

Jelen pillanatban a Facebookon körülbelül 310 ezren lájkolják a Yes Scotland nevű oldalt, pendantja, a Better together 210 ezer tagot számlál. A bizonytalan szavazók nyár óta hónapról hónapra csökkenő száma az egységpártiaknak kedvez. Kevin McKenna, a skót Daily Mail felelős szerkesztője a múlt héten méltóságteljes, már-már komor publicisztikában ecsetelte a történelmi lehetőséget, kiemelte, hogy soha ilyen büszkeség nem járta még át a puszta ténytől, hogy skótnak született, illetve hogy az egykor óriási birodalom nem véletlenül csapkod és fújtat, mert fennállása óta először kénytelen szembesülni azzal, hogy alig négymillió szavazat alapjaiban ingathatja meg a hatalmát.

P. J. O’Rourke hajdani gonzó haditudósító kéjes hangvételű cikkben részletezi, ha kivívják a függetlenséget, az olyan katasztrofális, harmadikvilágbeli állapotokat garantál majd Skóciában, hogy az ambiciózus újságírónak elég lesz felkaptatnia a hegyekbe a Pullitzerért.

Forrás: AFP/Ben Stansall

Egyáltalán mit jelent az, hogy skót?

Kevés néphez kötődik annyi sztereotip kép világszerte: a skótok fukarok, kidagadó erekkel fújják a dudát, ők a világ viszkinagyhatalma, és közben sorra villannak ki a kockás szoknyák alól a pucér férfitérdek. Dr. Frank Tibor, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének egyetemi tanára, az MTA levelező tagja úgy véli, hogy ami ma a szemünkben furcsaságnak tűnik, éppen azt húzza alá, hogy a skót nép nagyon sokáig önálló entitás volt, saját történelmi háttérrel, és bizonyos századokban egyenrangúnak látszott Angliával.

„A fukarság igaz, de megérthető” – mondja. – „Skócia sokáig rendkívül szegény ország volt, tenger veszi körül, gazdasági mozgás egyedül a nagyvárosokban mérhető, zömmel hegyei vannak, s ott bizony mindig is szegényesen éltek az emberek. Észak felől Délnek haladva térségenként változik a klímája, eltérő termelői viszonyokat találunk. Északon sokan élnek halászatból, a klíma jobbára alkalmatlan a mezőgazdaságra, ha van is, minimális, iparuk Délen koncentrálódik.”

Forrás: AFP/Leon Neal

Ezek már csak ilyenek

A fukarság a valóságban az angolokra legalább annyira jellemző, mint a skótokra, kiltben pedig, népi viselet lévén, ma már jószerivel csak az ünnepi alkalmakon láthatjuk őket. „Igen régi múlt rekvizituma, egyes fajtáit a 16. században kezdték viselni, és magyarázatot is csak a régi idők szokásaiban, munkavégzési formáiban találunk rá, valószínűleg ebben könnyebb volt dolgozni Skócia hegyes részein” – így Frank Tibor. – „De üzenete volt és van, méghozzá az identitásról, ahogy a viszkinek is: hajdan a saját kultúránkban éltünk, csak immár több mint háromszáz esztendeje Nagy-Britannia részei vagyunk. Újabban azonban ezek a szimbólumok frissebb jelentéssel is bővülnek, most ezekkel is oda lehet szúrni az angoloknak, a »britségnek«: látjátok, mi mindig is mások voltunk, lépjünk most már túl az elmúlt háromszáz éven.”

Mennyit hozhatnak a konyhára az igenek? Forrás: AFP/Andy Buchanan

A világ talán legnagyobb üzlete

A függetlenedés kérdése mindig is izgatta a skótokat. „A trónjuk vesztett skót uralkodók a 18. század közepéig megpróbáltak hazatérni. Az Angliától való elszakadásról újult erővel csak az északi tengeri olajlelőhelyek feltárása óta lehet hallani. Az angol szövetséggel sokáig jól járt a skót középosztály” – folytatja Frank Tibor. – „A brit gyarmatbirodalom időszakában a világ egynegyede állt brit zászló alatt, és bár az Act of Union, az 1707-es angol-skót egyesülés megszületése óta minden skót és minden angol elveszítette a teljes önállóságát, érthető, hogy a gyarmati világ bukásáig a brit szövetségből nem nagyon akartak kiválni.

A brit birodalmat a világ talán valaha volt legnagyobb üzletének tekinthetjük, hiszen sokáig ide tartozott India, az észak-amerikai brit gyarmati térség, majd Ausztrália, Kanada, brit Kelet-Afrika és a Föld egy sor kisebb, ám stratégiailag rendkívül fontos pontja. A világ ilyetén megsarcolása a skótoknak is nagyon hasznos volt, a társtulajdonosi státusz sokáig feledtette a szuverenitás vágyát. Most azonban beállna az a helyzet, hogy leginkább az angolok járnának rosszul. S innen van, hogy Cameron brit miniszterelnök, noha nagyon népszerűtlen Skóciában, odautazva mégis szinte kérleli őket, hogy ne menjenek el. Az agg királynő szokatlan módon és mértékben aggódik.”

Skócia napszemüveg Forrás: AFP/Leon Neal

Már nem elég gyors a közös mozdony

Az angol-skót szövetkezés elsősorban Dél-Skóciára, tehát Glasgow és Edinburgh sávjára épült, az iparosodásra alkalmas nagyvárosokban és környékükön kapott ösztönzést – jó háromszáz éve. „Ha ilyen körülmények között olyan sokjegyű szám jelenik meg a tenger mélyén, mint most az olajkinccsel, azzal roppant erős öntudat fejlődik ki, méghozzá meglepően gyorsan” – mondja Frank Tibor. – „A skótok azt akarják, hogy ez nekik maguknak jusson. Nem túl lovagias dolog, de hát a politika nem a lovagiasság elvei szerint zajlik. A 18. század elejétől a gyarmatbirodalom közös kihasználása miatt a szimbiózis jó gazdasági vállalkozásnak látszott és bizonyult is. Most viszont már nincsenek gyarmatok, onnan nincs már kilátásban pénz, ezért inkább kilépnének.”

Átrajzolhatja a térképet

Frank úgy véli, egyrészt semmi sem garantálja, hogy Skóciából önállóan is kér majd az Európai Unió, másrészt a függetlenedés tovább bonthatja a birodalmat, hiszen ötleteket és érzelmi muníciót adhat az északír konfliktus újraéledéséhez, harmadjára Európa-szerte precedenst teremthet, egyelőre beláthatatlan következményekkel. Az Európai Unióba esetleg felvett Skócia példájára nemcsak a nemzeti feszültségekben élő, legismertebb népek – a flamandok és a vallonok, a katalánok és a spanyolok – hivatkozhatnak a jövőben, de ezeknél jóval kisebb, gazdasági önállóságra jószerivel alkalmatlan csoportok is, el egészen Kelet-Ukrajnáig. Ez pedig valós veszély, így a szakember.

Forrás: AFP/Lesley Martin

Anglia levesébe is

Skócia függetlenedése támogatást adhat a brit (illetve az esetleges szétválás után már csak angol) euroszkepticizmusnak: Frank Tibor szerint a kilépéssel rögtön kiderülne, hogy viszonylag kis országról beszélünk, amely hajdani gyarmatai helyett ma már csak rész-szigeteit nézegetheti elégedetten. „Ha a nagyobbikból is elvész egy komoly szelet, kérdéses, hogy egyáltalán nagyhatalom marad-e még Nagy-Britannia.

Ma még tényező, ha Amerika mellett beavatkozik Irakban, és számos szimbolikus gesztus mutatja, hogy a világban még nagyhatalomnak tartják, hiszen győztes volt a második világháborúban. De a valóságban zsugorodik a hatalma. A kisebbedő Angliának az amerikai kapcsolatra nézve is lesz következménye, nem mintha ez megrázná az Egyesült Államok politikai helyzetét, de a brit nagyhatalmi pozíciót végleg aláássa. Nem véletlen, hogy mindhárom nagy párt vezetői sebesen kortes hadjáratra mentek Skóciába, annyira félnek a szétválással megszűnő brit presztízs csökkenésétől.”

Perth, 2014. szeptember 13. Forrás: MTI/EPA/Robert Perry

Azok a csodálatos olajmezők

A függetlenedés motorja és lehetséges alapja a gazdasági tényező. „Én ebbe belelátom azt a gondolkodást is, amely szerint végre van pénzünk, ez legyen most már a magunké” – mondja Frank Tibor. – „Csakhogy ugyanakkora eséllyel pórul is járhatnak. A mesés olajkincs, mint bármely talált pénz, örökség, vagyon – egyszer elfogy. Lehet ügyesen költeni, befektetni, és abból jól járni,de az olajlelőhelyek élettartamát optimista módon is csak ötven évre becsülik, az olaj elfogyhat hamarabb, bár tarthat tovább is.

Hogy ennyi idő alatt mit kezdenek a pénzzel, milyen partnereket és üzleteket találnak hozzá, mennyire mozgatja meg a piacokat az Európai Unióban, Kínában, Amerikában, nem jósolható meg. A »skót viccek« csak egy részében az a poén, hogy a skótok zsugoriak, legalább ennyi szól arról, hogy ostobák, iszákosak és angolfalók. Elképzelhető, hogy a magára maradó skót gazdaság, pénzügy és kereskedelem nem tud funkcionálni. Nagyon sok mindent szét kell majd szedni, ami 307 év alatt összeépült. De az is lehet, hogy felvirágzás jön, ha kitör belőlük a nemzeti öntudat, és meg akarják mutatni a világnak, milyen jól döntöttek.”

Ő bizonyára igennel voksolt Forrás: AFP/Lesley Martin

Akkor pedig, ha úgy döntenek, igen

A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy 41:41 százalékos aránnyal szó sincs arról, hogy az összes skót igent mondana a referendumon. „A helyi törvények szerint az is szavazhat, aki nem skót, csak ott lakik – például J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat angol írónője. El tudom képzelni, hogy sokan példát vesznek róla, hogy lépésről lépésre, szomszédolva meggyőzik egymást az emberek, és néhány 1000 ember ide vagy oda már számít. (Skócia lakossága a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2011-ben 5,254,800 volt.) A felmérések nem mindig meggyőzőek, nem derül ki, hogy hány szegény és tanulatlan észak-skót halászt kérdeztek, s hány jól informált Edinburgh-i orvost és ügyvédet. Annyit tudunk, nagyjából a fél népesség akar függetlenedni, nem az egész. Ezért a világméretekben viszonylag kicsi olajmezőért cserébe nem lesznek partnerei az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak.

2050-re várhatóan 1,5 milliárd kínai és 1,2 milliárd indiai él majd a Földön. Ezek akkora gazdaságok, hogy mellettük Skócia olaja nem lesz nagyon fontos. De az olaj megjelenése mindig kicsit elkápráztatja a társadalmakat, nem tudják felmérni, meddig tart. A világ a nagy tömbök felé megy, a fenti népességszámok mellett a kis államoknak égetően kell majd az Európai Unió 540 milliós tagsága. Ha Skócia megvalósítja a függetlenséget, egyáltalán nem biztos, hogy olyan jól jár, ahogyan most reméli.”