Miért lesz vadállat az emberből

2014.10.04. 08:55

Lefejezni, keresztre feszíteni, hidegvérrel főbe lőni valakit elképzelhetetlen a legtöbb ember számára. Bizonyos tényezők együtthatása azonban bárkiből kihozhatja a kegyetlen vadállatot – állítja Ian Robertson pszichológiaprofesszor.

Az Iszlám Állam harcosai több ezer „hitetlent” mészároltak le Irakban és Szíriában, rabszolgasorba hurcolják az asszonyaikat és gyermekeiket, négy külföldi túszt fejeztek le – a nyugati világban sokan hajlamosak azt hinni, hogy az ilyen brutalitás kizárólag iszlám fundamentalistákra jellemző.

Keresztény példák

Ne feledkezzünk el azonban Srebrenicáról, ahol 1995. július 11-én boszniai szerbek – nagyrészt keresztények – hidegvérrel kivégeztek nyolcezer muszlimot.

A tuszik tömeges lemészárlása Ruandában, a vörös khmerek véres rémuralma, a holokauszt – az emberi kegyetlenség listája elkeserítően hosszú.

Helyiek imádkoznak a srebrenicai vérengzés 175 újonnan azonosított áldozatának koporsója mellett a vérengzés 19. évfordulójánForrás: MTI/EPA/Fehim Demir

A kegyetlenség kegyetlenséget szül

Kérdés, mi hát a kegyetlenség eredete, ha nem kapcsolható kizárólagosan egyetlen valláshoz vagy ideológiához sem?

Ian Robertson pszichológiaprofesszor, a dublini Trinity College Institute of Neuroscince alapító igazgatója a Psychology Today című szaklapban megjelent cikkében kifejti, hogy a válasz a kérdésre borzalmasan egyszerű: a kegyetlenség szüli a kegyetlenséget. Érzéketlenség, agresszió, az empátia hiánya gyakori reakció azoknál az embereknél, akikkel kegyetlenül bántak életük folyamán.

A náci koncentrációs táborokban például gyakran a rabok közül kerültek ki a legbrutálisabb őrök – a hírhedt kápók. A szexuálisan bántalmazott gyerekek – elsősorban fiúk – nagyobb valószínűséggel válnak maguk is felnőtt korukban szexuális bántalmazókká – bár döntő többségük természetesen nem tér erre az útra.

Más szóval, az áldozatok gyakran azzal válaszolnak az átélt traumára, hogy bántalmazókká válnak.

Zsidó gyerekek az auschwitzi koncentrációs táborban. A kegyetlenség nem valláshoz kötöttForrás: Keystone/Getty Images

Áldozatból bűnös

Bagdad heves bombázása, majd az azt követő 2003-as amerikai invázió erőszak kirobbanásához és a jogrendszer teljes összeomlásához vezetett Irakban. A háború brutalitását kevés iraki úszta meg: még a legóvatosabb becslések szerint is több mint 114 ezer ember halt meg a pokolgépes merényletek és különböző milíciák véres összecsapásai következtében, több százezren pedig rokkanttá váltak.

Az akkori erőszak – főként férfi – áldozatainak egy része követ most el brutális tetteket az Iszlám Állam harcosaként.

Abu Bakr al-Bagdadi, azaz Ibrahim kalifa, az Iszlám Állam vezetőjeForrás: AFP/-

Beolvadni a közösségbe

Nem ez azonban az egyetlen magyarázat. Amikor az állam összeomlik, és vele együtt a jogrend, valamint a civil társadalom, akkor csupán egyetlen dolog kínál esélyt a túlélésre: a közösség.

Mindegy, hogy vallási, faji, politikai, törzsi vagy családi közösségen – esetleg egy bandavezér brutális dominanciáján – alapul-e; a túlélés a csoport nyújtotta biztonságtól függ.

A háború összekovácsol

A háború összekovácsolja az embereket, és a közösség nyújtotta kötelék némileg enyhíti a rettegést és szorongást. Ráadásul önbecsülést ad azoknak, akik megalázottnak érezték magukat. Mindennek eredményeképpen az egyén és a közösség identitása részben egybeolvad, és az egyén tettei mintegy a közösség megtestesítőivé válnak.

Ekkor pedig az ember olyan borzalmas dolgok elkövetésére is képes, amelyekre más körülmények között nem is gondolt volna, az egyén lelkiismerete számára ugyanis nincs hely egy harcba kényszerített, háborúban álló csoportban. Az egyén és a közösség egy és ugyanaz mindaddig, amíg a külső veszély fennáll. A csoport az, amelyik képes a brutalitásra, sokkal inkább, mint bármely önálló egyén.

A csoport részeként az ember olyasmire is képes, amire egyébként álmában sem gondolnaForrás: AFP

Lerí az arcukról

Nindez tisztán leolvasható ez a fiatal harcosok arcáról, akik az Iszlám Állam fekete zászlaját lobogtatva, öklüket magasba emelve, széles mosollyal az arcukon térnek vissza a táborba a hitetlenek lemészárlása után.

Biokémiai kábítószertől érzik magukat a mennyekben: az oxytocintól és a tesztoszterontól részegednek meg. Ezek a természetes hormonok a kokainnál és az alkoholnál is nagyobb hatékonysággal javítják a kedélyállapotot, ösztönzik az optimizmust, stimulálnak agresszióra a csoport részéről.

S mivel az egyén identitása nagyrészt már beleolvadt a közösségébe, az egyén sokkal inkább kész feláldozni magát a harcban a csoport érdekében – vagy öngyilkos merényletben.

Hogy miért? Azért, mert ha beleolvadtam egy közösségbe, akkor tovább élek benne akkor is, ha a személyes „énem” már halott.

A kötelék oxytocint termel, szó szerint megrészegülnek a vértőlForrás: ISIS propaganda film

Ördögi mellékhatás

Amikor kötelék alakul ki egyesek között, a vérükben megemelkedik az oxytocin szintje, és ennek hatására hajlamosabbá válnak arra, hogy ne tekintsék emberi lénynek a csoporton kívül állókat. Ez a csoportba való önzetlen beolvadás paradoxona: megkönnyíti a kívülállók irányában érzett empátia elnyomását, azt, hogy tárgyaknak tekintsük embertársainkat. Tárgyakkal szemben kegyetlenséget elkövetni pedig szabad, ugyebár.

A kívülállókkal szembeni utálat és megvetés pedig még erősebb, ha a vallási összetartozás határozza meg a közösséget. Ezekben az esetekben az agresszió is sokkal brutálisabb méreteket ölt.

Bosszú mint hagyomány

A bosszú hagyományosan fontos szerepet játszik az arab kultúrában, és részben ez is oka lehet a kegyetlenségnek. A bosszú természetesen bosszút szül, ami ördögi körhöz vezet, állandósítja az erőszakot.

James Foley lefejezése. Aki nem tagja a közösségnek, az nem is számít.Forrás: Origo

Parancsra teszik

Az emberek kegyetlenségeket követnek el, ha a vezetőik azt mondják nekik, hogy ez elfogadható, sőt szükséges.

A ruandai népirtást az robbantotta ki, hogy néhány helyi vezető különböző rádióadásokban felszólította erre az embereket, akik vadállatok módjára estek egykori barátaiknak és szomszédjaiknak.

A szovjet katonák 1945-ben, a náci Németország elfoglalásakor tisztjeik ötletére erőszakoltak meg tömegesen nőket. Az Iszlám Állam harcosai fegyvertelen keresztényeket és jazidiket gyilkolnak, mert a vezetőtik – és feltételezhetően imámok – azt mondták nekik, hogy ez a helyes.

Övék a felelősség

A vezetők a felelősek tehát az elkövetett kegyetlenségekért – és ők azok is, akik leállíthatják őket, ahogyan például Ruandában történt nemzetközi nyomásra.

A baj azonban az, hogy különböző oldalakon álló, jelentős erők érdeke az iraki és szíriai erőszak fenntartása saját stratégiai céljaik elérése érdekében. Ezek az erők pedig továbbra is gondoskodni fognak arról, hogy legyenek helyi embereik, akiket felhasználhatnak. Így aztán a kegyetlenkedés folytatódik tovább.