Az elűzött ukrán elnökhöz hasonlítják Orbánt

A posztszovjet térségben két éve még egy lapon emlegették Orbán Viktort és a hazájából azóta elűzött ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot, mint olyan politikusokét, akiknek a tevékenysége kérdéseket vet fel a demokrácia és az emberi jogok fejlődése, valamint a hatalom koncentrálása tekintetében – hangzott el a minap a Szabad Európa (Szabadság) Rádió ukrán nyelvű műsorában.

Hogyan kerülhetett az orbáni Magyarország Janukovics Ukrajnájával párhuzamba – erről beszélt Marija Scsur riporternek Yefim Fishtein ismert cseh publicista, a Szabadság Rádió oroszországi részlegének politikai szakértője.

Mikor még csak készültem erre az interjúra, Magyarországot úgy emlegették, mint egy autoritarizmus felé tartó társadalmat, amely rendre megismétli a volt ukrán vezetés hibáit, amivel azonban a magyar lakosság tökéletesen elégedettnek mutatkozik. Ám elég volt a kormánynak egy havi háromdollárnyi internetadó kivetését megpendítenie, az országban máris egy évtizedek óta nem látott tiltakozó akció kerekedett. Mi történhetett?

A magyar és az ukrán társadalom motivációja alapvetően különböző. Az ukránok egy félparancsuralmi oligarchikus rezsimet tudhatnak maguk mögött, ami után most valami újra vágynak. Azt ugyan még nem tudják, hogy mit is akarnak pontosan, de azt igen, hogy mit nem. A magyar lakosság azonban az elmúlt 25 évben már megtapasztalta a szabadságot, ezért meghökkentő, hogy most ennyi időn át együtt tudnak élni egy autoritáriusba hajló rendszerrel. Igaz, nekik erre egyéb okaik is vannak.

A magyarok úgy érzik, hogy elbánt velük a történelem. A XX. század elején a trianoni szerződés valósággal felszabdalta az országukat. A területük jelentős része, az ott élőkkel együtt idegen országokhoz került. Bár ez Európában a vesztes háborúkat követően mindig is megszokott jelenség volt, a magyarok azóta is sértettnek érzik magukat. Legalább annyira, mint a németek a versailles-i békeszerződés után, amikor is revánsot követeltek. Márpedig az idei nyár elején, amikor Orbán meghirdette az illiberális demokráciára törekvő programját, kijelentette, hogy nehéz idők, nemzetközi viharok jönnek ugyan, ám azokat Magyarország a saját hasznára fordíthatja. A „felszabadítás” kifejezést használta, de valójában a „történelmi területek” elfoglalását értette alatta.

Janukovicsot elsodorta a népharag Forrás: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko

Párhuzamot keresve rögvest Oroszország merül fel, amely ugyancsak sértve érzi magát, mióta a Szovjetunió szétesésekor jelentős területeket vesztett, s mely szintén egyfajta „szuverén demokráciát” épít, amivel kétségkívül sikereket is arat.

Tény, hogy Orbán Viktor erősen szimpatizál az orosz politika putyini vonulatával. Még csak távolságtartásra sem törekszik, mint azt cseh és szlovák szomszédjai teszik. Ebben a tekintetben például óriási a különbség Magyarország és Lengyelország között, mely utóbbi egyértelműen Ukrajna mellé állt. A lengyeleket ezen álláspontjukban még az sem ingatta meg, hogy Putyin több ízben is felemlegette, hogy Nyugat-Ukrajna egykor lengyel föld volt. Ez a csali eddig nem jött be.

Az internetadó tervezett bevezetése tömegeket vitt az utcára Fotó: Polyák Attila - Origo

Magyarország, eltérően Ukrajnától, az Európai Unió és a NATO tagja. Márpedig e két szövetség intézményrendszerének elegendőnek kellene lennie, hogy gátat vessen a revansizmusnak. Mégsem ez történik.

Én másként látom. Magyarországon többpártrendszer van, a választások rendben zajlanak, az EU pedig megfelelő visszatartó erőként van jelen. Ki tudja, mi volna, ha a magyarok nem lennének e szervezeteknek a tagjai. Lehet, hogy már olyannyira militarizált állam volna, mint Németország a 30-as években. Jelenleg Magyarország kénytelen visszafogni magát, miközben az orosz expanzióban reménykedik, amiért az unió és a NATO bőven kritizálja is. De ne feledjük, hogy Orbán még nem építette ki teljesen a parancsuralmi rendszerét. Magyarországon még mindig létezik a választások intézménye, mely révén a jelenlegi kormányzati vonalat akár már három év múlva le lehet váltani.

Magyarországon ráadásul egyre erősödnek az EU-ból való kilépést sürgető hangok. Az Európai Parlament törvényhozói ezért válaszút elé akarják kényszeríteni a magyarokat: vagy megváltoznak, vagy el kell hagyniuk az uniót. Merem remélni, hogy az utóbbi nem következik be. Az európai határok újbóli átalakítása ugyanis senkinek sem szolgálja az érdekeit. Magyarország pedig túl kicsiny ahhoz, hogy másokra tudja kényszeríteni az akaratát.

De vajon sor kerülhet-e Magyarország kizárására az EU-ból?

Minden kétséget kizáróan. Mégpedig pont a fentebb felsoroltak miatt. Ennek az eljárási menete rég ki van dolgozva. És nem azért történhet meg, mert az illető ország nem tartja be a költségvetési hiányra vonatkozó megállapodásokat, hanem mert a demokráciára, a pártokra, a gyülekezési vagy a sajtószabadságra vonatkozó követelményrendszereket. Ezek ugyanis a legfőbb feltételek, melyeket ideig-óráig meg lehet ugyan szegni, ám mindennek van határa.