Alekszandr Lukasenko úgy hordta a tárgyaló feleknek a kávét a minszki találkozón, ahogy az ágyúkhoz a töltényt szokás.

A fehérorosz elnöknek – saját bevallása szerint – egyetlen fontos dolga volt a minszki békecsúcs alatt: jó házigazdaként gondoskodni a vendégek kényelméről és minden egyéb igényeinek kielégítéséről. Arra a kérdésre, hogy a maratoni tárgyalások alatt volt-e alkalma legalább pár percet szundikálni, Alekszandr Lukasenko szinte felháborodva reagált:

Alvás nélkül

Hogy lettem volna képes aludni? A megfelelő hadtáp és utánpótlás nélkül miképpen folyhatna a harc a béke frontján? Az én feladatom az volt, hogy a hadianyagot, mint mondják, a patront, mindig a megfelelő időben biztosítsam a nagyágyúknak.

Lukasenko végig ott volt a háttérbenForrás: AFP/Ria Novosti/Viktor Tolochko

Nem volt megalázó

A minszki vendégek hazautazását követő sajtótájékoztatóján a belarusz államfő büszkén hangoztatta, hogy a maga részéről mindent megtett a tárgyalások sikeréért. Mint mondta, a küldöttségek tagjai, no meg a sajtó képviselői elsősorban tejes ételeket fogyasztottak, és vederszámra itták a kávét. Igencsak jófajta, hazai tojásból készült rántottát, fehérorosz sajtokat ettek tejfölös lepényekkel és palacsintákkal – dicsekedett Lukasenko, beismerve, hogy szemernyit sem érezte megalázónak azt, hogy a jeles vendégei számára személyesen szolgálja fel a frissítőket és az elemózsiát.

Le a kalappal

Mind a négyen nagyszerű emberek és politikusok – áradozott a minszki csúcs főszereplőiről Fehéroroszország első embere. – Most képzeljék el: röpke tizenöt óra alatt hoztak tető alá egy olyan béke-megállapodást, ami normális esetben heteket-hónapokat vett volna igénybe. Le a kalappal előttük!