Az Origo Kárpátalján: Megyek világgá

Hiába a törvény, hogy a háromgyerekes apák nem kaphatnak behívót Ukrajnában, mégis kapnak. A háború miatt menekülésre készülő kárpátaljaiak jelentős része változatlanul cigaretta- és benzincsempészetből tartja el magát, a fizetésüknek megfelelő összegen itthon csak nevetnének, még a segélyen élők is. A kemény infláció miatt már nem vetnek a gazdák, legfeljebb keresztet. A harctéren volt olyan alakulat, amelyik azt kapta parancsba, lőjék le azt az embert, akitől addig a túlélést jelentő segélycsomagokat kapták. Helyszíni riportunk második része.

Kárpátaljai riportunk első részét talán endg@mer kommentelő szavaival lehet a legjobban összefoglalni: „Sajnálom őket. Békeidőben fejőstehén, háborúban vágóhús az elit szemében a kisember […]”

Az egyik, a hatóságok által üldözött magyar kisebbségi férfi, Attila, már kapott két mozgósítási parancsot is, de egyiket sem vette át. Egy kis faluban beszéltünk meg vele találkozót, a kocsmához magyar rendszámú autóval érkezik. Érezni a leheletén, hogy ivott, de – vagy éppen ezért – sört kér. „Esetleg lefényképezhetünk?” „Mit tudom én… bazdmeg, szerintem ne.”

Magyarba’ vagyok, aztán ennyi

Csap településen egy korábban ott szolgáló határőrt is gyászolnak. Attilával nem itt találkoztunk Fotó: Bielik István - Origo

Két gyereke van, mentősofőrként dolgozik, azt mondja, eddig ő is úgy úszta meg a dolgot, hogy nem vette át a behívókat. „Nekem nem is kézbesítették ki, az önkormányzattól szóltak, hogy itt van a behívó. A családból átment valaki, mondta, hogy Magyarba’ vagyok, aztán ennyi” – mondja unott arccal. „Firtatták azt is – teszi hozzá –, hogy majd rendőrrel jönnek ki, de eddig még megúsztam. Volt olyan település, ahol kimentek a rendőrök, egy öreg néni lement: itthon van a fiú? Itthon. Bár a gyereket nem vitték el azonnal, de átadták neki a mozgósítási parancsot.

Amikor a parancs már kézben van, akkor változik a szitu, mert akkor már büntethetik is az embert, meg el is vihetik, ahogy hallottam. Éppen ezért ki van adva a családnak, hogy ha engem keresnek, akkor nem vagyok otthon. Én most nem is vagyok itt, éppen Magyarországon vagyok.”

Valid to...

„A kocsid magyar rendszámú. Miért?” „Volt egy 89-es évjáratú autóm, azt eladtam, és Magyarba’ ebből a pénzből majdnem megvettem egy 2001-est, alig kellett kipótolni. Itt hatalmas a vám a kocsikra.” „A rendőrök nem vegzálnak a magyar rendszám miatt?” „Nem, sőt. Nem beszélnek nyelveket, maximum annyit értenek az iratokból, hogy „Valid to:…” (Érvényes eddig:…)

Aki átveszi, annak a helyiek szerint annyi. Behívók Fotó: Bielik István - Origo

„Honnan tudtad meg, hogy jön a behívó? Már ha tudtad.” „Tudtam, szóltak ismerősök. Egy faluban nem úgy van, mint városon, itt mindenki ismer mindenkit. Régen egyébként minden kapu nyitva volt, mostanában viszont nemcsak a behívók, hanem a lopások miatt is zárva vannak. Volt itt a faluban polgárőrség is, de annyian elmentek innen, hogy már nem tudnak járőrözni.

Mit ad isten?

Azt olvastam az újságban, hogy akinek három gyereke van, azt nem vihetik el. Mit ad isten, a szomszédnak négy gyereke van, három saját és egy nevelt, ő a családfenntartó, de ugyanúgy két behívót kapott, mint én. Hiába írt, hogy ő a családfenntartó, azt válaszolták, hogy van ott anyuka is. Jó, mi?”

Szovjet idők emléke Munkácson Fotó: Bielik István - Origo

Egy másik beszélgetőpartnerünk szerint lelkiismereti, vallási okokra hivatkozva meg lehet tagadni a bevonulást, de ehhez egyrészt nagyon komoly egyházi ajánlás kell, másrészt így is elviszik az embert, csak az ígéret szerint a hátországba.

Ki fognak szökdösni az emberek

Erőszakkal még nem vittek el senkit, de ha ez bekövetkezik, akkor arra már megvan Attila terve: „Lépek innen Magyarba’. Már megérdeklődtem az ukrán határőröknél, azt mondták, bármi lesz is itt, kötelesek visszaengedni a magyar útlevéllel. Ha elrendelik a hadiállapotot és azzal együtt a határzárt, előbb jóvá kell hagynia a parlamentnek, így akkor is marad egy-két napom” – mondja.

De ha nem, mint hozzáteszi, akkor is ki fognak szökdösni az emberek a zöldhatáron. Attila azt még nem tudja, hogy ha menni kell, mit fog odaát csinálni. „Majd valamit kitalálunk. Van ismerős, lakni lesz hol az elején.”

Annyi nekik

Közben az is kiderül, hogy itt, a határhoz közel újból virul a benzincsempészet, a cigarettáról nem is beszélve, mert az töretlenül. Attila szerint, ha az emberek nem üzletelnek valamivel, akkor annyi nekik. Az infláció miatt egyre több mindent dollárban számolnak, ő mentősofőrként korábban 300 dollárnak megfelelő fizetést kapott, most 50-et (ami úgy 13 ezer forintnak felel meg). A benzin ára is jól jelzi a változásokat: miközben néhány napja megtett 50 kilométert, kétszer árazták át az üzemanyagokat. Az autóhoz nem kap alkatrészt, van ugyan, előre kell fizetni, de éppen ezért azt mondja a kereskedő, nem rendeli meg, mert mire kiszállítják, sokkal többe fog kerülni, így ugrik a haszna.

Attila a cigarettán és benzinen kívül a textiltől a húsáruig mindenfélét hozott be Magyarországról, de mint legyintve mondja, ez az üzletág is egyre kevésbé jövedelmező a hatalmas infláció miatt.

Egy zsák műtrágya félhavi fizetés

Látszólag sakkoznak. Valójában illegális pénzváltók Fotó: Bielik István - Origo

Nem nehéz következtetés: az ungvári piacon megtudjuk, hogy aki tud, az konyhakertet is művel, úgy fest azonban, hogy lassan ennek is befellegzik: egy zsák műtrágya félhavi fizetés. Az is kérdés, kinek lehet eladni a terményt, ha az embereknek nincsen pénzük. Pláne, mivel a vetőmagot dollárban számolják, míg a terményt hrivnyában. Sokan ott tartanak, hogy már fel sem szántják a földjüket. Ősszel még vetettek a fóliasátorba, viszont ha tavasszal nem vetnek, akkor az terményhiányt is jelent majd, így az a kevéske, ami megterem, még drágább lesz. „Tudja, mit vetünk mi? Legföljebb keresztet!” – néz ránk szomorúan egy árus. „Valahol már nyomtatják a kétezres meg ötezres hrivnyákat, az tuti – teszi hozzá egy másik, megtört tekintetű férfi. Így vagy úgy, valamicskét mindenki megtermel magának, de mi lesz a városiakkal?” – kérdezi, szúrós szemmel méregetve minket.

Egy másik ember, István – mint oly sokan, vezetéknév nélkül – ezt mondja: „Mindent összevetve ez maga a kilátástalanság. Nem véletlen, hogy egyre többen mondják: megyek világgá. Itt nem lehet boldogulni. A háborús övezetben – ahol nagyon jó földek vannak – nem tudtak aratni, aztán vetni sem. Ezért aztán hamarosan még gyászosabb lesz a helyzet, mint ma. Holott az életszínvonal már most rosszabb, mint a szegénység példáiként emlegetett afrikai országokban, vagy mondjuk Bangladesben."

Munka viszont nincsen

"A béreket befagyasztották két évre előre – teszi hozzá –, a férfiak nyugdíjkorhatárát 60-ról 65 évre akarják emelni, miközben az átlagéletkorunk 63 év. Munka viszont nincsen, a foglalkoztatottság 20-30 százalékos.”

Az árakat nem érdemes megjegyezni Fotó: Bielik István - Origo

Mások azon keseregnek, hogy egy fizetésből eddig háromszor lehetett megtankolni egy autót, azt még megszokták valahogy, de most, a folyamatosan emelkedő árak miatt tippelni sem lehet, mennyiszer.

Nem szeretnék viccet csinálni nevekből, de meglepően sok Istvánnal találkozunk (Bielik István fotóriporter kollégával). Egy újabb István szerint: „A telet mindenki kihúzta valahogy, felélve a tartalékait, erre most háromszorosára akarják emelni a gáz árát, a villanyt meg vagy 40-50 százalékkal. Elege van itt mindenkinek, nem csak a magyarságnak. Azt beszéljük, hogy ha lezárják a határt, hát istenem, van drótvágó olló… Van gumicsónak is, ha a határőr szépen megkér, őt is átvisszük.”

Lőttünk volna mindenfelé

A kocsmában, ahol három sör és két kóla átszámolva 350 forint, sok mindenben nem értenek egyet, de abban igen, hogy megint jön a maffiakorszak. És abban is, hogy a térségből szinte minden reggel buszok indulnak külföldre, főleg Német- és Csehországba. „Hamarosan kezdődnek a mezőgazdasági munkák, akkor végképp kiürül Kárpátalja. Már ami a férfiakat illeti. Csak az öregek, nők és gyerekek maradnak itt” – mondja István.

Gyurcsány Ferenc. A Nagyorrú Forrás: Marton Szilvia - Origo

Újabb megszólalónk – nevet nem említenék – szerint „Jó vót ez a helyzet, de Orbánt is lassan addig szorítik, hogy a kétharmad mán nincs meg. Mi lett vóna itt, ha a Nagyorrú marad?” – utal Gyurcsány Ferencre. Hozzáteszi: „Vót nekem ott a harcmezőn egy ismerősöm. Azt mondta, lőttünk volna mindenfelé, csak az volt a baj, hogy nem volt mivel.”

Mindenki hazudik

A korábban megszólaltatott Attila szerint a harctéri morálról jó példa, hogy volt olyan alakulat, amelyik azt kapta parancsba, lőjenek le egy embert. Idáig rendben van a dolog, már amennyire ez egy háború okán rendben lehet – mondta –, de a katonák ettől az embertől kapták a túlélést jelentő segélycsomagokat.

Tűzszünet? Forrás: AFP/Andrey Borodulin

Sokak szerint az is baj, hogy a hadszíntéren szolgálók katonakönyvébe nem akarják beírni, hogy kint voltak a fronton. Mert akkor fizetnie kéne a hadseregnek. De mint egyikőjük rámutat: „A háború lényege amúgy mindig is ez volt: eltúlozni a győzelmeket és letagadni a veszteségeket.”

Cikkünk hamarosan folytatódik.