Hallott már a Közel-Kelet erős emberéről?

2015.03.12. 08:42

Akkora fenyegetést jelent az Iszlám Állam, hogy a Közel-Kelet egyik legtitokzatosabb stratégája is kénytelen egy ideje nyilvánosan mutatkozni. Kasszam Szulejmani Irán és a térség egyik legbefolyásosabb szürke eminenciása, akitől kormányok sorsa függ. Évtizedes tevékenysége egyvalamire biztosan figyelmeztet: oka van annak, hogy kilépett az árnyékból.

Az Iszlám Állam (IS) ellen vívott háború, úgy tűnik, többeket rákényszerít arra, hogy változtassanak régi beidegződéseiken. Még egy éve sincs annak, hogy kelet-szíriai terjeszkedése után az Iszlám Állam néhány nap alatt lerohant két Bagdad-közeli várost, Ramadit és Fallúdzsát, azóta pedig sorra hajtja végre a brutális akcióit, de a térség aktorai viszonylag hamar belátták, a terrorszervezet olyan kihívást jelent, amely ellen közösen, de legalábbis egymást nem akadályozva kell fellépni.

Újfajta kihívást jelent az Iszlám ÁllamForrás: Iszlám Állam

Rég hallottunk például éles nyugati kirohanást Bassár el-Aszad szír elnök ellen, pedig a módszerei az éppen négy éve kezdődött szír polgárháború alatt cseppet sem finomodtak – mi sem jellemzi jobban a helyzet kaotikusságát, mint hogy Aszad a legkisebb rossz szerepében tetszeleghet. Ezzel párhuzamosan arról is rég lehetett hallani, hogy Oroszországnak és Kínának milyen kifogása van az ellen, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa felléphessen Szíria ügyében.

Nehézsúlyú harcos a fronton

A profilt váltók közé azonban egy váratlan szereplő is csatlakozott: Kasszam Szulejmani, az iráni Forradalmi Gárda elitegysége, a Kudsz (Jeruzsálem fárszi elnevezése) Erők parancsnoka. A BBC perzsa csatornája szerint a hosszú ideig teljes titokban működő vezérőrnagyról mostanság napi rendszerességgel jelenik meg valami a médiában: dokumentumfilmek, tudósítások, sőt popdalok. Ezenkívül azt is tudni róla, hogy momentán az iraki Szalahuddin tartományban van, és az Iszlám Állam ellen harcoló, éppen Tikrit visszafoglalásáért küzdő iraki hadsereget és a szövetséges síita milíciákat irányítja.

Szulejmani (középen) iraki rajongói körébenForrás: AFP/Mostafa Gholamnejad

Nem ez az első eset, hogy Szulejmani félreteszi az ideológiai megfontolásait, és a közös ellenség legyőzése érdekében ideiglenesen azonos oldalon harcol a Nagy Sátán – az Egyesült Államok – vezette nyugati koalícióval. Ennek megvilágításához azonban muszáj felidéznünk életének néhány epizódját. Ugyanezekből az is kiderül, hogy a mostani nyilvános szereplése tényleg váratlan.

Kecsketolvajból tábornok

A szerdán 60. életévét betöltő Szulejmani a dél-iráni Raborban született, szegény földművescsaládba, diplomát éppen ezért hiába keresünk az életrajzában. Az iszlám forradalom 1979-es győzelme után egyből beállt a Forradalmi Gárdába, 1980-tól végigharcolta a 20. század második felének egyik legbrutálisabb (és legértelmetlenebb) háborúját, az irak–iránit.

Szulejmani végigharcolta az iraki–iráni háborútForrás: Wikimedia

Már akkor kitűnt bátorságával, az irakiak csak kecsketolvajnak hívták (ahányszor átszivárgott az ellenséges vonalak mögé, mindig áthozott az iráni oldalra egy kecskét). Fokozatosan lépett előre a ranglétrán, miközben a nyolc évig tartó vérontás egy nagy tanulsággal is szolgált számára: az ideologikusról inkább a pragmatista szemléletre váltott. A róla szóló, valószínűleg legalaposabb portré szerint azok után, hogy Komeini ajatollah, látva a pillanatnyi sikereket, 1982-ben még Irak „felszabadítására” és Jeruzsálem megközelítésére adott parancsot, hat évvel – és több százezer halottal – később belátta, jobban jár, ha békét köt a Szaddám Huszein-féle Irakkal.

Óriási csalódás

Ez a Szulejmanihoz hasonló lelkes fiatal tiszteknek óriási csalódás volt, úgy érezhették ugyanis, hogy az addig feltétel nélkül tisztelt síita klérus feladott valamit az 1979-ben még oly hangzatos eszméiből. A rendszert azonban tovább szolgálta, 1990-ben például az afganisztáni ópiumcsempészet mögött álló tálib rendszer ellen harcolt, sőt erős a gyanú, hogy a Buenos Aires-i izraeli követség elleni 1992-es, illetve az ottani zsidó központ elleni 1994-es merényletekben is benne volt a keze. 1998-ban aztán Hamenei ajatollah kinevezte őt a Kudsz élére.

Hamenei ajatollah forradalmi gárdisták körébenForrás: AFP/Str
Hírszerzés és terror olajpénzekből

Maga a Kudsz a parancsnokához hasonlóan rejtélyes szervezet. Nyugati értesülések szerint mintegy 15 ezer válogatott tagja van. Tevékenységük szerteágazó: a hírszerzés éppúgy a portfólió része, mint a külföldi (terror)akciók. Beszédes, hogy a Kudsz központja az egykori – 1979-ben megrohamozott – teheráni amerikai követség épületében van. Az egységhez való csatlakozást szigorú alkalmassági vizsgálat előzi meg, a családi kapcsolatok „bevethetősége” marginális. Az új tagokat egész Irán területéről toborozzák, majd – az Israel Hayom című izraeli lap szerint – Teheránban és Sirazban képezik ki őket, hogy később Afganisztánba és Irakba küldjék őket terepmunkára. A már idézett New Yorker-cikk szerint a tavaly leváltott Núri al-Maliki vezette bagdadi síita kormány az olajbevételekből napi több százezer hordó árának megfelelő pénzt különített el – talán a jelentékeny iráni támogatásért cserébe –, ezek pedig mind a Kudsznál landolnak. Ezzel elérték, hogy az Irán elleni nyugati pénzügyi szankciók dacára zavartalanul működhessenek, mi több, a teheráni politikai elit se nagyon szóljon bele a dolgaikba. A figyelmeztetéseiket viszont Teheránban is illik komolyan venni: 1999-ben a Kudsz vezetője is azok között volt, akik levélben szólították fel a reformistának mondott Mohamed Hatami akkori iráni elnököt, lépjen fel erélyesebben az akkortájt tüntető diákok ellen, különben a Kudsz teszi meg. Másnap a rendőrség verte szét az egyetemistákat.

Szulejmani alaposan megválogatja az embereitForrás: AFP/Behrouz Mehri

Láthatatlan ellenség Amerikának

Szulejmani ekkor kezdett bele abba a munkába, ami az egyik legtitokzatosabb stratégává tette a térségben. „Ő a Közel-Kelet legnagyobb hatalmú »alkalmazottja«” – mondta róla egy egykori iraki CIA-tiszt, mások pedig úgy tartják, hogy Irakban is döntő befolyással rendelkezik. Utóbbi azért lehetséges, mert az amerikai invázió utáni felekezeti polgárháború is már az ő kénye-kedve szerint alakult. Különböző milíciák pénzelésével hol súlyosbította, hol pedig enyhítette a konfliktust. Beszédes eset volt, amikor 2006-ban, a 34 napos libanoni háború idején Bagdadban meredeken visszaesett a merényletek száma, Szulejmanit ugyanis a Hezbollah irányítása kötötte le. „Remélem, élvezte a csendet és a békét Bagdadban. Bejrútban volt dolgom” – üzente az iraki amerikai parancsnoknak.

Sok amerikai katona halt meg a Kudsz tevékenysége miattForrás: AFP

Nem volt azonban mindig ennyire ellenséges Washingtonnal. A 9/11-es merénylet után például az egyik megbízottja Genfben átadott egy térképet Ryan Crocker későbbi bagdadi amerikai nagykövetnek, rajta a tálibok állásaival, és egy javaslattal, hogy milyen sorrendben kellene őket megsemmisíteni. Szulejmaninak ugyanis a talibán ugyanúgy az ellensége volt, mint az amerikaiaknak.

Az iráni közhangulattal ellentétben Szulejmani tud pragmatikus is lenniForrás: AFP/Henghameh Fahimi

Egy szó mindent elrontott

Az iráni jóindulat azonban hamar megtört, George W. Bush amerikai elnök ugyanis 2002. januári országértékelő beszédében az Irán-féle szövetséget a Gonosz Tengelyének nevezte. Szulejmani ekkor megmakacsolta magát, és az amerikaiak 2011-es kivonulásáig az előbb részletezett módszerekkel igyekezett ártani nekik. Egyébként a kivonulás személyes győzelemmel ért fel számára, a bagdadi kormány ugyanis onnantól kezdve az ő tenyeréből evett, hiszen a teheráni pénzcsapokra rákötött síita vezetés nem tudta őt megkerülni.

Muszáj egybefogni a síitákat

Szulejmaninak mindezzel egyetlen célja volt: biztosítani az Ellenállás Tengelyét, vagyis a Teherán–Bagdad–Damaszkusz–Bejrút útvonalat hozzá hű síita vezetőkkel. Irakon és Szírián keresztül ugyanis könnyedén el tudta látni a Dél-Libanont uraló – és az Izraelt újabban ismét rakétákkal támadó – Hezbollahot, amelynek irányítója, Haszan Naszrallah sejk szintén jó barátja. Nem meglepő, hogy a szunnita libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri 2005-ös felrobbantása mögött is a síita terrorcsoportot és Szulejmanit sejtik.

Rafik Hariri mauzóleuma a bejrúti Mártírok terénForrás: Vörös Szabolcs - Origo

A Hezbollahnak azonban az utóbbi időben van egy sokkal gyakorlatibb haszna: évek óta Bassár el-Aszad elnök oldalán harcol a szír polgárháborúban, támogatásuk nélkül talán rég győztek volna a szunnita fegyveresek. Szulejmani éppen ezért mindent megtesz azért, hogy Aszadot a helyén tartsa – negyedik éve sikeresen.

Hezbollah-brigádok IrakbanForrás: AFP/Haidar Hamdani

Nem kétséges, hogy az Iszlám Állam elleni harc is ennek a törekvésnek a része, a terrorista alakulat azonban a jelek szerint akkora falat, hogy Szulejmani kénytelen a személyes jelenlétével is demonstrálni. Persze nem meglepő, hogy Iránban máris felmerült: a mélyen konzervatív Szulejmaninak – mint az egyetlen „hiteles embernek” – indulnia kellene a 2017-es iráni elnökválasztáson. Ha legyőzné az Iszlám Államot, sok kérdés nem maradna az esélyeivel kapcsolatban.