Leválthatják Benjamin Netanjahut

2015.03.17. 13:08

Véget érhet az izraeli miniszterelnök hat éve tartó kormányzása, az előrejelzések szerint a helyére lépő baloldali pártok azonban súlyos nehézségekkel lesznek kénytelenek szembenézni, még akkor is, ha a keddi parlamenti választáson a nekik jósolt eredményeket érik el. A koalíciókötés Benjamin Netanjahu számára sem lenne egyszerű feladat, hozzá azonban több kisebb párt áll közelebb ideológiailag. Az Origónak nyilatkozó kommunista képviselő szerint az elmúlt hat év teljes bukás volt.

Parlamenti választást tartanak ma Izraelben. A jeruzsálemi törvényhozás, a Kneszet 120 mandátumáért 25 párt szállt versenybe és verseng a mintegy 5,9 millió, kizárólag pártlistára ikszelő választópolgár kegyeiért. Az urnák magyar idő szerint este 9-kor zárnak.

A katonák már hétfőn leadták a szavazatukatForrás: AFP/Gil Cohen Magen

A mai egy előrehozott választás, amelyet azért kellett kiírni, mert tavaly decemberben koalíciós viták miatt feloszlatták a parlamentet: a legnagyobb kormánypártot, a Likudot vezető Benjamin Netanjahu összekülönbözött két centrista partnerével, a Jes Atídot (Van Jövő) vezető Jaír Lapiddal és a Tnua (Mozgalom) pártot irányító Cipi Livnivel. Ezzel elveszett az amúgy is ingatag kormánytöbbség, a Likud népszerűsége viszont nem esett vissza, vagyis logikus lépésnek tűnt a mai választás.

Potens szövetségek, változatos kispártok

Csakhogy időközben a legendásan alacsony, 2 százalékos bejutási küszöböt 3,25 százalékra emelték, ez pedig a néhány mandátummal rendelkező kispártokat egységbe kényszerítette. Ennek eredménye az arab pártokat és a kommunista Hadast felsorakoztató Közös Lista, de a Tnua is szövetkezett a baloldali Munkapárttal, létrehozva a Cionista Tábort, amely a legutolsó felmérések szerint szűk többséggel megnyeri a mai szavazást.

Hercog válthatja NetanjahutForrás: AFP/Jack Guez

A 2013-as választáshoz képest jelentős népszerűségvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni a vallásos pártok – az askenázi Egyesült Tóra Judaizmus, illetve a szefárd Sasz – és az Avigdor Liberman külügyminiszter vezette Otthonunk Izrael, de a két éve meglepetésként második helyen befutó Jes Atíd – részben a Netanjahu-kormányban „elpárolgó” választási ígéretei miatt – a jelek szerint jó, ha az eddigi helyeinek kétharmadát megszerzi. Új belépő lehet viszont az egykori Likud-párti miniszter, Móse Kahlon alapította Kulanu (Mindannyian) párt, míg a liberális Merec stagnálhat, hasonlóan a telepeseket képviselő, erősen jobboldali Zsidó Otthonhoz.

Ha jól mértek a kutatók, akkor így nézhet ki a következő – 20. – Kneszet:

Grafikonunkon is jól látszik, hogy – a sajátos helyi választási szabályoknak (listás szavazás, alacsony bejutási küszöb) köszönhetően – az abszolút többség megszerzésére még csak közelítően sem képes senki. Vagyis, már-már hagyományosan, elhúzódó, legfeljebb 4+2 hétig tartó koalíciós tárgyalásokra lehet számítani, és egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb szavazatot szerző párt adja majd a következő miniszterelnököt, jóllehet Reuven Rivlin államfő először a győztes listavezetőjét kéri fel a tárgyalások megkezdésére.

Ideológiai kompromisszumok

Ebből kifolyólag a választási eredmény akár másodlagos is lehet, hiszen sokan lehetnek a mérleg nyelvei. Ha például a Cionista Tábor tényleg megszerzi a neki jósolt 26 mandátumot, még mindig legalább három pártot kell maga mellé állítania, feltéve, ha Netanjahu tartja magát ahhoz, hogy a Likud nem alakít velük egységkormányt – és a tábor emblematikus alakja, Jichák Hercog (Munkapárt) és Cipi Livni (Tnua) is képes együttműködni.

Cipi Livni kampány közbenForrás: AFP/Jack Guez

Ha mindkét feltétel teljesül, akkor az igazi feladat az említett három partner kiválasztása lesz, hiszen a támogatásért cserébe jelentős kompromisszumokat kell tenni, gyakran olyanokat, amelyek a kampányban tett vállalásokat tehetik zárójelbe. Két példát említünk a rengeteg variáció közül.

Erős centrum, bizonytalan kisegítőkkel

Logikus lépésnek tűnik, hogy a Cionista Tábor leüljön tárgyalni a Jes Atíddal, de az előrejelzések szerint ez még mindig csak 38 mandátumot jelent. Ki legyen a többi partner? Feltehetően a Merec meggyőzése sem jelentene komoly problémát (már 43 hely), de a többi párt már lutri.

Nehezen sejthető például, mire lehet képes a Kulanu – haragszik-e annyira Móse Kahlon korábbi felettesére, Netanjahura, hogy összeálljon az „ellenséggel” –, és ott van a másik sötét ló, a Közös Lista. Elméletileg kettejükkel meglenne a többség, de az öt- (valójában nyolc-) párti koalíció hosszú távú működőképessége minimum véleményes. Ráadásul, bár szép gesztus volna, az arab pártokat tömörítő Közös Lista bevételéhez azért többeknek lenne egy-két szavuk, és tetézi a problémát, hogy a pártszövetség ideológiailag elég képlékeny.

Netanjahu teljes bukás volt
Ezt a képlékenységet az Origónak is elismerte a Közös Lista Hadas-párti képviselője, Dov Khenin. A lista 8. (vagyis biztos befutónak tűnő) politikusa szerint a nekik mért 13 mandátum felülmúlja az elvárásaikat, de magas részvétel esetén még jobb eredményt vár – ez a feltétel egyelőre teljesülni látszik. A 2006 óta Kneszet-képviselő Khenin kérdésünkre azt mondta, nem számítanak arra, hogy bárki is koalíciós tárgyalást kezdene velük, egy centrista-baloldali kormányt ugyanakkor tudnának támogatni kívülről, hogy elkerüljék Netanjahu tovább kormányzását. Szerinte ugyanis a miniszterelnök társadalmi és gazdasági politikája „teljes bukás”, a palesztinokkal felfüggesztett békefolyamat pedig nem csak Izraelre, hanem az egész Közel-Keletre veszélyt jelent.
Dov Khenin elismeri a listájuk képlékenységétForrás: AFP/Ahmad Gharabli

Vallásos restauráció?

Ezzel teljesen ellentétes lenne, ha a Likud kezdhetne tárgyalni a koalícióról. Az eddig jobboldali partnerek már-már természetesen szövetségesek (velük 38 mandátumuk lenne), de a Zsidó Otthon bevonása csak tovább konzerválná a palesztinkérdés megoldásának legérzékenyebb pontját, a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi telepek ügyét.

Naftali Bennett, a Zsidó Otthon vezetője a kampányhajrábanForrás: AFP/Jack Guez

De még ha ők hárman meg is egyeznek, további partnerek itt is szükségesek. Nagy talány például a két vallásos párt. Netanjahutól nem idegen a velük való kormányzás, a részvételükkel viszont tovább halogatják a haredi (vallásos) zsidókra vonatkozó, nagy nehezen megkezdett reformokat: a kötelező katonai szolgálatot vagy a közismereti tárgyak felvételét a jesivák (afféle hitiskolák) órarendjébe.

Ismét képbe kerülhetnek a vallásos pártokForrás: AFP/Ahmad Gharabli

Ráadásul az adót nem fizető, a sorozás alól mentesülő, kizárólag segélyből élő és a piacgazdaság elvárásait sajátos oktatásuk miatt teljesíteni képtelen haredik egyre nagyobb tehertételt jelentenek az izraeli adófizetőknek, Netanjahu tehát már csak ezért is a tűzzel játszana, ha leülne velük tárgyalni. Más viszont egyelőre nincs.