Európa-szerte a politikai erőviszonyok radikális átalakulását figyelhetjük meg. Múlt héten Spanyolországra és Lengyelországra, míg a mostani hétvégén Olaszországra és Ausztriára figyel az öreg kontinens. Az utóbbiakban a radikális jobboldal előretörését jósolják a felmérések. Olaszországban az Orbán Viktorral mindmáig jó viszonyt ápoló Silvio Berlusconi politikai karrierje végleg befejeződhet.
Nagy meglepetéssel zárultak a múlt hétvégén tartott európai választások, mind Spanyolországban, mind Lengyelországban a várakozásokra rácáfolva az eleve vesztesnek kikiáltott erők győztek. Az ibériai államban a már közel egy évtizede tartó gazdasági válság alaposan megtépázta a tradicionális pártok táborát, így mostanra az elittel szembeni erők népszerűsége nőtt meg.
Szétesett a baloldal
Mindezek ellenére a kormányzó jobbközép Néppárt képes volt a tartományok többségében a legtöbb szavazatot megszerezni. Az alakulat legfőbb problémája, hogy koalíciós társ nélkül maradt, így a baloldali pártok összefogása több helyen kiütheti őket a vezető pozícióból. A spanyolországi voksoláson a legérdekesebb jelenség az volt, hogy a korábbi vezető baloldali párt több kisebb alkotóelemre esett szét.
Ez a decemberi parlamenti választáson üthet vissza, mivel így az egységesen maradt jobbközép könnyen ki tudja használni a megosztottságot. A Mariano Rajoy vezette Néppárt malmára hajtja a vizet az is, hogy a spanyol gazdaság az utóbbi hónapokban egyre jobban teljesít, így a kormányfő az év végén könnyen hivatkozhat arra, hogy megérte az utóbbi évek áldozatvállalása.
Nem örülhet az ellenzék
Lengyelországban némileg más a helyzet, mivel bár az elnökválasztást óriási meglepetésre Andrzej Duda, az ellenzéki Jog és Igazságosság pártjának jelöltje nyerte, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kormánypártnak befellegzett volna. Duda több mint 40 százalékpontos hátrányt dolgozott le Bronislaw Komorowski mostani államfővel szemben, de ezt nagyrészt az utóbbi politikus roppant gyenge kampányának köszönhette.
A kormánypárti vereség ellenére a nyolc éve kormányzó Polgári Platform mégis jó esélyekkel indul az októberi parlamenti választáson. Ennek oka egyrészt az, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak nincsen potenciális koalíciós partnere. Másrészt a lengyel választási rendszer arányos, így egy párt csak akkor tud egyedül kormányt alakítani, ha nagy fölénnyel nyer. A Jog és Igazságosság most azonban csak egy százalékponttal vezet a kormánypárt előtt.
Nagy bukta előtt áll Berlusconi
Az elittel szembenálló pártok további erősödésére lehet számítani a hétvégi olaszországi és két ausztriai tartományi választáson is. A mediterrán országban bár a kormányzó szocialisták győzelmét jelzik előre, az igazi meglepetést az okozhatja, hogy Silvio Berlusconi alakulata a radikális Északi Liga mögé szorulhat. Nagyon jó eredményre számíthat a radikális baloldali Öt Csillag Mozgalom is, a szavazatok akár 25 százalékát is besöpörheti.
Berlusconi a 2011-es bukás óta sem távozott az olasz politikából, és úgy tűnik, a végsőkig ragaszkodik a Hajrá, Itália vezette pártjához. A választóknak azonban már nagyon elege van a 78 éves egykori kormányfőből, mivel pártjának támogatottsága 10 százalék körül mozog. Talán ennek köszönhetően szinte a teljes összeomlásból támadt föl a radikális Északi Liga, amely jelenleg 15 százalékos támogatottságnak örvend.
Radikalizálódhat Ausztria
Nyugati szomszédunknál lassan tíz éve nagykoalíció kormányoz, így érthető, hogy az osztrákok egy része más erőkben gondolkozik. A legutolsó felmérések szerint a burgenlandi és stájerországi voksoláson a radikális és bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt akár meg is kétszerezheti a támogatottságát a korábbi voksoláshoz képest. Ez főleg a szociáldemokraták évtizedek óta egyik legfőbb bázisának számító Burgenlandban lenne meglepő.
Összességében Európa-szerte az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy a választók egy része hátat fordít a korábbi hagyományos pártoknak. Ez a válság sújtotta Spanyolországban és Olaszországban érthető folyamat, de Ausztriában és Lengyelországban már nehezebben magyarázható. Utóbbiakban a változások mozgatórugója nagyrészt a régóta hatalmon lévő pártokból való kiábrándulás lehet.