Véres bosszút akart a szerb parancsnok

2015.07.11. 12:33

Néhány nap alatt több mint nyolcezer embert öltek meg Srebrenica eleste után a boszniai háború legvéresebb fejezetében. A főbűnösök a mai napig tagadják felelősségüket, a népirtást mítosznak nevezik.

A Srebrenica városának is otthont adó Drina menti régióban már az 1995-ös vérengzés előtt is történtek etnikai tisztogatások. A boszniai szerbek számára fontos volt ez az akkoriban bosnyák többségű terület, hiszen pontosan Szerbia és boszniai szerb területek közé ékelődött.

Népszavazás és tisztogatás

Miután 1991-ben Bosznia és Hercegovina deklarálta szuverenitását (azt, hogy kilép a jugoszláv föderációból), az ország délkeleti és északi részén élő szerbek kikiáltották az úgynevezett Szerb Köztársaságot, egyben kijelentették, hogy Jugoszlávia része maradnak (Szerbia és Crna Gora közös állama azonban hivatalosan nem fogadta be a boszniai szerb államkezdeményt).

A többségi bosnyák és horvát lakosság népszavazáson is megerősítette Bosznia és Hercegovina önállóságát, a szerb paramilitáris csoportok pedig a jugoszláv hadsereg, a JNA és Szerbia támogatásával támadást indítottak a nem szerbek lakta területek ellen. 

Az 1992-es hadjárat során több mint háromezer bosnyák civilt öltek meg a szerb hadsereg és önkéntes milíciák egységei. Mintegy 70 ezer ember vált hajléktalanná, falvaikat tüzérségi és légi bombázással pusztították el. A Drina mentén a bosnyák enklávék miatt azonban nem tudtak egy etnikailag homogén területet kialakítani.

A menekültek egy része Srebrenicában keresett menedéket, a néhány ezres település lakossága 50-60 ezer főre duzzadt.

Elhúzódó ostrom

A srebrenicai enklávé ostroma hónapokig elhúzódott. A városban és környékén egyre elviselhetetlenebbek voltak a körülmények, egyre többen szenvedtek élelmiszer-, gyógyszer- és vízhiány miatt. 1993-ban az ENSZ menekültügyi bizottsága (az UNHCR) megszervezte több ezer ember evakuálását az ostromlott városból. Ám a bosnyák kormány ellenezte az akciót, mondván, ezzel csak az etnikai tisztogatásokhoz járulnak hozzá, hiszen a régióban így csökkenni fog a bosnyákok aránya.

Az enklávé ostroma hónapokig tartott. A városban és környékén elviselhetetlenek voltak a körülményekForrás: AFP/Pascal Guyot

Az enklávé lakosságának rövid időre reményt adott az ENSZ-békefenntartók bevonulása és a srebrenicai biztonsági zóna kialakítása.

Tudták, mi készül

Azonban míg a bosnyák csapatok az ENSZ utasítása szerint visszavonultak, a szerb milíciák állásaikban maradtak, és a nehézfegyvereiket sem vonták vissza. Eközben az életkörülmények alig javultak az enklávéban, és elmaradoztak a humanitárius szállítmányok. A békefenntartók is kifogytak az ellátmányból, a kéksisakosokat fokozatosan visszavonták,

a mészárlás előestéjére már alig 400-an állomásoztak Srebrenica környékén.

A később nyilvánosságra került vallomások alapján úgy tűnik, a nagyhatalmak tudták, hogy a boszniai szerb hadsereg nem akarta betartani a fegyverszünetet, és a bosnyákok lemészárlására készült. Már egy 1993. áprilisi BT-jelentés is arra figyelmeztetett, hogy akár 25 ezer áldozattal is járhat, ha Srebrenica szerb kézre kerül.

Esélyük se legyen

A vérfürdőre a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Radovan Karadzic adott parancsot hírhedt 7. számú irányelve kiadásával. A március 8-án kiadott dokumentum parancsba adta a hadseregnek, a VRS-nek, hogy amint csak lehet, teljesen szigeteljék el Srebrenicát Zepától (a szomszédos bosnyák enklávétól) úgy, hogy még a kommunikáció se legyen lehetséges a két enklávé között. Ezután tervezett és jól átgondolt hadműveletekkel, teremtsenek elviselhetetlen és bizonytalan körülményeket, hogy Srebrenica lakosságának esélye se legyen a túlélésre”.A parancs végrehajtására a szerb hadseregnek több hónapja volt felkészülni.

Radovan Karadzic testőrei gyűrűjébenForrás: AFP/Epa-Milos Jelesijevic

Ezzel megkezdődött az enklávé kiéheztetése: a szerb csapatok elvágták a korábban megnyitott humanitárius folyosót.

A parancsnok is elmenekült

A terület védelmével megbízott bosnyák parancsnok, Naser Oric – aki később szintén a hágai tribunál előtt találta magát – és vezérkara helikopterrel távozott Srebrenicából, a csapatokat alacsony beosztású tisztekre hagyva.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Eközben a Ratko Mladic irányítása alatt álló boszniai szerb csapatok túszul ejtettek 400 ENSZ-katonát. Amíg a katonák szabadságáról egyeztettek, a VRS július 4-én támadást indított az enklávé ellen, és szinte ellenállás nélkül elfoglalták a területet.

A Srebrenica védelmére rendelt holland békefenntartók alig tanúsítottak ellenállást,a bosnyák katonaság és lakosság kérése ellenére sem. A békefenntartók csupán figyelmeztető lövéseket adtak le az előrenyomuló szerb csapatokra. Hiába kértek azonban légi támogatást az előrenyomuló szerb csapatok ellen. A VRS ugyanis fenyegetőzött, hogy megölik a túszul ejtett ENSZ-katonákat.

Mladic is népirtásnak nevezte

A tényleges harcok július 11-ére lényegében véget értek, aznap délután Ratko Mladic diadalmasan sétált végig Srebrenica főutcáján. A tábornok a szerb médiának nyilatkozva azt mondta, „ajándékul ajánlja fel a várost a szerb népnek”, és hogy "eljött az idő, hogy bosszút álljanak a törökökön” (a szerb nacionalisták így nevezték a muzulmán vallású bosnyákokat).

Ratko Mladic boszzút akartForrás: AFP/Str

Mladic pontosan tudta, hogy Karadzic parancsainak teljesítésével népirtást hajt végre. Nem lehet a szerbeket az ország egyik felében tartani, mindenki mást pedig fájdalom nélkül áttelepíteni. Nem tudom, Krajisnik és Karadzic hogyan magyarázzák majd ezt meg a világ előtt. Ez népirtás” – mondta.

Nőket és gyerekeket is öltek

Még a város eleste előtt mintegy húszezer lakos – főleg nők, gyerekek is idősek – elmenekültek Srebrenicából, és a közeli ENSZ-támaszpontban kértek menedéket. A békefenntartók azonban azt mondták, nem tudnak több embert befogadni. Néhány ezren ugyan bejutottak a támaszpontra, őket azonban a holland békefenntartók pár nap múlva kidobták. Később a holland törvényszékek több tisztet felelősnek találtak a civilek halálában.

 

ENSZ-katona Srebrenica eleste előtt egy nappalForrás: AFP/Un-Dutchbat/Peter Van Bastelaar

Július 12-én a VRS katonái rátaláltak a támaszpont környékén, a közeli mezőkön, tanyákon, gyárakban bujkáló civilekre.

A katonák először több mint száz bosnyák férfival végeztek (a férfiakat Mladic kivétel nélkül katonának és háborús bűnösnek tekintette), majd véletlenszerű öldöklésbe kezdtek a nők és gyerekek körében. A katonák több nőt megerőszakoltak, a halálos áldozatok között csecsemők is voltak. Egy túlélő szerint szerb katonák elfogtak egy kisgyermekes anyát, majd azt mondták neki, azonnal hallgattassa el síró gyerekét. Miután ez nem sikerült, elvették tőle a gyereket, és a szeme előtt elvágták a torkát.

Az atrocitások jó részét a békefenntartók táborától látótávolságra követték el, azok azonban semmit sem tettek ellene. A reménytelen helyzetben lévő bosnyák civilek közül többen öngyilkosok lettek, mielőtt még a VRS kezei közé kerültek volna.

A fiatal férfiakra vadásztak

A spontán mészárlás után megkezdődött a szervezett népirtás. A szerbek megkezdték a katonakorúnak tekintett férfiak – köztük 14-15 éves fiúk – kiválogatását, akiket a közeli Potocari falu egyik épületében, az úgynevezett fehér házban gyűjtöttek össze. Az ENSZ békefenntartói arról számoltak be, hogy a katonák a ház mögött elkezdték agyonlőni a férfiakat. A holttesteket buldózerekkel lökték tömegsírokba. Volt, aki még élt, amikor eltemették.

A megszállás kezdetén több ezer bosnyák férfi megpróbált a közeli erdőkön keresztül átjutni a frontvonalakon a bosnyák hadsereg által ellenőrzött területekre. A VRS azonban felfedezte a menetoszlopot, és tüzérséggel lőtt a civilek közé, majd levadászta a kisebb csoportokban menekülő embereket. A csoportnak alig harmada jutott el a bosnyák területre,többségüket az erdőkben lemészárolták, vagy foglyul ejtették.

A srebrenicai nők jelentős része azonban élve átjutott a frontokon, az ENSZ nyomására a szerb hadsereg beleegyezett, hogy mintegy 25 ezer nőt buszokkal szállítsanak bosnyák területre.

Megásatták velük a sírjukat

Július 13-ától kezdve módszeresen végezték ki a bosnyák férfiakat. Az elfogott civileket több százas csoportokban külterületekre vitték, ahol tömegsírokba lőtték őket, másokat kézigránátokkal, rakétavetőkkel öltek meg. Július 20-án Meces falu környékén megafonos szerb katonák jelentek meg, és bemondták, hogy az elrejtőzött férfiak nyugodtan előjöhetnek, garantálják a biztonságukat. Amikor előjöttek, 150 embert foglyul ejtettek, megásatták velük a sírjukat, majd a gödrökbe lőtték őket.

A mészárlás során több mint nyolcezer embert öltek meg,többségüket tömegsírokba temették. A Srebrenica felett repülő amerikai felderítők felvételein is látszott, hogy a város környékén több tonna földet mozgattak meg a tömegsírok ásása közben.

Az első exhumálások egy évvel későbbForrás: AFP/Odd Andersen

Tagadás és beismerés

A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy a vérengzést a boszniai Szerb Köztársaság hadserege tervelte ki és hajtotta végre. A szerbek 2004-ig – a mészárlást feltáró bizottság zárójelentéséig – nem ismerték el a hadsereg felelősségét.

Állításuk szerint a gyilkosságokat spontán módon hajtották végre egyes személyek, mert úgymond bosszút akartak állni a korábbi, bosnyákok által elkövetett bűnökért. Később azonban egy szerb jelentés is elismerte, hogy a srebrenicai fiúkat és férfiakat előre kitervelt módon ölték meg.

A szerb hadsereg a mészárlás után megkezdte a bizonyítékok eltüntetését: a tömegsírokat kihantolták, és félreeső helyeken temették újra a holttesteket. A felelősség eltussolására azonban ez nem volt elegendő. Sőt, a későbbi perekben a kitervelt népirtás bizonyítékául szolgált, hogy a köztársaság vezetői megpróbálták eltüntetni a nyomokat.

A kihantolásnak és az újratemetésnek egyedüli eredménye az lett, hogy az áldozatok jó részét a máig nem sikerült azonosítani, hiszen a csontok összekeveredtek. A népirtás valódi mértéke a mai napig nem ismert, az antropológusok az utóbbi pár évben is tártak fel újabb tömegsírokat.

Nem csak Milosevic bújtatta őket

A népirtás első számú felelőseként két embert, Radovan Karadzic boszniai szerb elnököt és Ratko Mladicot, a mészárlást végrehajtó katonák parancsnokát azonosította a hágai Nemzetközi Törvényszék. Ugyan a boszniai háború után mindkettejük ellen nemzetközi körözést adtak ki, a Slobodan Milosevic vezette belgrádi kormány tárt karokkal fogadta őket, és különösebben bujkálniuk sem kellett.

A szerb hadsereg Milosevic 2000-es bukása után még legalább három évig folytatta Mladic bújtatását. A volt tábornok, jelenleg még tisztázatlan körülmények között, egészen 2011-ig zavartalanul rejtőzködött Szerbiában. Végül unokatestvére lakásán fogták el szerb rendőrök, és kiadták a hágai törvényszéknek.

Mladic pere jelenleg is tart. Tizenegy bűncselekménnyel vádolják, például népirtással, terrorizmussal, kínzás és nemi erőszak elrendelésével. Ezek közül egyet sem ismert be.

Elhallgattatták az informátort

Radovan Karadzic Mladicnál is különösebb módon menekült a felelősségre vonás elől. 2004-ben a hágai törvényszék munkatársai kihallgattak egy férfit, akinek állítólag információi voltak a volt elnökről, azonban nem sokkal később egy rendőrségi akció során megölték. Egy korabeli jelentés szerint valószínűleg azért, hogy elhallgattassák.

2008-ban a szerb hatóságok előállítottak egy Dragan Dabic néven praktizáló, hosszú, fehér szakállú természetgyógyászt – mint kiderült, a férfi valójában a háborús bűnökkel vádolt Karadzic. Álnéven, elváltoztatott külsővel évekig senki sem ismerte fel a volt politikust, pedig különösebben nem is rejtőzködött, ezoterikus szolgáltatásait, előadásait nyilvánosan hirdette, Belgrádban kisebbfajta híresség lett, sőt, Bécsbe is rendszeresen ellátogatott, hogy követőivel találkozzon.

Karadzic a természetgyógyász Dragan Dabicként rejtőzködöttForrás: AFP/Str

Mítosznak nevezte

Nem tisztázott, hogyan találtak rá, egyes források szerint a nyomravezetőnek felajánlott jutalmat senki sem vette fel. Karadzic a letartóztatása után azt állította, Richard Holbrook akkori amerikai ENSZ-nagykövet még 1996-ban azt ajánlotta neki: elkerülheti a felelősségre vonást, ha visszavonul a politikától, azonban a diplomata tagadta az alkut.

Karadzic a hágai tárgyalása során szintén tagadja bűnösségét, tavaly pedig kijelentette, hogy a „srebrenicai népirtás csak egy mítosz”.

Akik nem úszták meg

Ha a két főbűnöst még nem is, alacsonyabb rangú katonatiszteket már sikerült elítélni. 2004-ben Mladic két alárendeltje, Radislav Krstic és Vidoje Blagojevic 18, illetve 35 évet kaptak népirtásban való bűnrészesség miatt.

Radislav KrsticForrás: AFP/Paul Vreeker

2004 októberében a boszniai Szerb Köztársaság egyik munkacsoportja arról számolt be, összesen 17 074, név szerint azonosítható személy, nagyrészt a VRS volt katonái gyanúsíthatók valamilyen módon a népirtásban való részvétellel.

A jelentés szerint közülük 892-en a jelentés idején is Szerbia hadseregében szolgáltak, vagy más állami pozíciót töltöttek be.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK