Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Most már semmi sem állíthat meg minket. Választásról választásra növekszünk, és
nem lehet menekülni a nacionalista ár elől.”
Ha Marine Le Pen ezeket a szavakat nem vasárnap este mondta volna, azt is hihetnénk, hogy óriási győzelmet aratott a francia regionális választásokon.
Ezzel szemben a Nemzeti Front az első forduló sikerei után egyetlen régióban sem tudta megszerezni az első helyet. A 47 éves pártvezér mégis dacosan állt választói elé, beszédében pedig az ellene összefogó nagyobb pártokat szidta.
Le Pen elkeseredése érthető, hiszen történelmi győzelem küszöbén állt:
a választások első fordulójában 13 régióból hatban első helyen végeztek a jelöltjei.
Az előrejelzések azt mutatták, hogy ezekből háromban – Provence-Alpes-Cote d’Azur, Nord-Pas-de-Calais, Alsace-Lorraine – a második fordulóban is győztesként kerülhet ki.
Csak arra nem számított, hogy a szocialisták mindhárom régióban visszaléptetik jelöltjeiket, és arra kérik a baloldali támogatókat, hogy szavazzanak a köztársasági jelöltekre.
Akik meg is nyerték mindhármat.
A párizsi terrortámadások után néhány héttel rendezett választás első fordulójában szinte kódolva volt, hogy a szélsőjobboldal a vártnál is több szavazatot gyűjt. Elemzők viszont már akkor arra figyelmeztettek, hogy ebből nem szabad hosszú távú következtetéseket levonni. Marine Le Pen pártja még mindig
a legelutasítottabb politikai tömörülés Franciaországban,
és hiába támogatják egyre többen, ha közel kerül a tűzhöz, ellenzői azonnal összefognak. Nem volt ez máshogy a regionális választásokon sem: jóval többen vonultak az urnákhoz, mint két héttel korábban.
A második forduló eredményét nemcsak a vezető politikusok, hanem a sajtó is üdvözölte.
A köztársasági védelem megmentette a helyzetet. Itt az idő offenzívába kapcsolni”
– írta a baloldali-liberális Libération, amely szerint a választók mobilizációja a két forduló között nem a baloldal programjának, hanem a Nemzeti Front miatti félelemnek tudható be.
Manuel Valls francia miniszterelnök ugyanakkor óvatosságra intett. Úgy fogalmazott, hogy nincs ok megkönnyebbülésre, örömmámorra, a Nemzeti Front magas eredményei arra kényszerítik a kormányt, hogy figyeljen oda. Nicolas Sarkozy volt államfő pedig egységre szólította fel a jobboldalt, valamint arra, hogy továbbra is
utasítsanak el minden kompromisszumot szélsőséges pártokkal”.
A következő kérdés az, hogy Marine Le Pen képes lesz-e így komolyan indulni a 2017-es elnökválasztáson. A franciák közül még rengetegen nem felejtették el 2002-t, amikor a pártelnök apja,
Jean-Marie Le Pen kiütötte a szocialista Lionel Jospint,
és bekerült a második fordulóba, ahol végül Jacques Chirac diadalmaskodott.
„Szerintem érdemes lenne arra fogadni, hogy Marine Le Pen bejut a második fordulóba, de az, hogy meg is nyeri, már nagyon valószínűtlen” – fogalmazott a Nemzeti Front vezetőjének esélyeiről Jean-Yves Camus politológus.
Marine Le Pen ambícióit az sem töri le, hogy jelenleg övé a legelutasítottabb párt Franciaországban. Egy decemberi közvélemény-kutatás szerint a franciák 63 százalékának negatív véleménye van róla,
48 százalék pedig kifejezetten elutasítja.
Francois Hollande esetében ez az arány 33 százalék, Nicolas Sarkozyt pedig 40 százalék nem szereti.
Jean-Marie Le Pen mindig is az egyik lányának akarta átadni pártja vezetését, de nem Marine, hanem nővére, Marie-Caroline volt az első számú jelöltje. A családi viszályok és a párton belüli ellentétek miatt végül mégis Marine győzedelmeskedett, ami apja sorsát is megpecsételte. Apa és lánya között ugyanis úgy elmérgesedett a viszony, hogy Marine kizárta apját saját pártjából. Sajtóhírek szerint azóta nem is beszéltek egymással.
Marine mindig is elhatárolódott apja rasszista és megosztó kijelentéseitől,
és pártelnökké választása óta azon van, hogy nagyobb tömegeket tudjon megszólítani. Így nem csoda, hogy az Európai Unió elleni fellépést és a menekültválságot helyezte programjának középpontjába. Eközben megszabadult azoktól az antiszemita és fundamentalista katolikus tagoktól is, akik már három évtizede meghatározták a Nemzeti Front arculatát.
A háromszor elvált, háromgyermekes édesanya emellett több nyíltan homoszexuális tanácsadót is választott maga mellé.
Marine átalakulása azonban egyelőre nem győzte meg a franciákat. Sokan a szemére vetették, hogy az antiszemitizmussal ugyan szakított, de a párizsi terrortámadások után az iszlámellenes szólamokat helyezte előtérbe.
Ha elbukunk, akkor az iszlám totalitárius rendszer győzedelmeskedik az országban”
– jelentette ki.
A francia regionális választások egy dolgot megmutattak: egy időre ugyan meg lehetett állítani a szélsőjobboldalt, de a Nemzeti Fronttal a jövőben is komolyan kell számolni Európában. Korántsem biztos ugyanis, hogy a szocialisták és a köztársaságiak utolsó pillanatban, kapkodva megkötött egyezségei néhány év múlva elegendők lesznek ahhoz, hogy legyőzzék Le Pent.
A Nemzeti Frontra hagyományosan fiatal, aluliskolázott, szegényebb környékeken élők szavaznak. Az utóbbi években viszont már a közalkalmazottakat, a versenyszférában dolgozókat is sikeresen szólította meg, és már a külvárosokban, sőt az alpesi régiókban is egyre több támogatót szerez. Nekik a Nemzeti Front
jó alternatívát kínál az évtizedek óta kétpólusú francia politikában.
Azt persze még korai lenne megjósolni, hogy Marine Le Pen milyen esélyekkel indul majd a 2017-es elnökválasztásokon. Ez azon is múlik, hogy a következő másfél évben milyen stratégiát választ a bal-és a jobboldal, különös tekintettel a menekültválságra.
Egy dolog azonban már most biztos: ha a Nemzeti Front vezetője bekerül a második fordulóba, az édesapja 13 évvel ezelőtti győzelmével szemben már senkit nem fog meglepni. Legfeljebb elszomorítani.
