Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„A jó Isten áldja meg Iowa remek államát” – kezdte győzelmi beszédét Ted Cruz texasi szenátor, aki a dicsőséget Istennek tulajdonította. –
E hétfői győzelem a kisemberek győzelme.
Aki Iowában győz, az az Egyesült Államok elnökválasztását is megnyeri” – mondta Ted Cruz. Az első előválasztás legnagyobb meglepetését Cruz szállította azzal, hogy megelőzte a felméréseket vezető Donald Trumpot.
A demokrata párton belül sem dőlt még el semmi. Hillary Clinton győzelmét jelezték ugyan az első részeredmények, de idővel egyre kisebb, pusztán néhány tizedszázalékos lett a különbség Hillary Clinton és Bernie Sanders között. Végül Clinton győzött 49,9 százalékkal, Sanders 49,5 százalékot szerzett.
Ez annak is tulajdonítható, hogy rég nem látott mértékben jelentek meg szavazók a jelölőgyűlés helyiségeiben,
rengeteg fiatal voksolt,
és a fiatalok elsöprő többsége Bernie Sanderst támogatta. A verseny annyira kiélezett volt, hogy legalább hat helyszínen pénzfeldobással döntöttek arról, hogy ki nyerjen. A szerencse Clintonnak kedvezett.
Az iowai döntés nagy vesztese Donald Trump, ám elemzők egyetértenek abban, hogy az eredmény üzenete alkalmasint fontosabb, mint a jelöltek személye. Mind a republikánus, mind a demokrata táborban ugyanis azokra szavaztak nagyobb arányban, akik viszonylag kívül állnak a párt establishmentjén. Igaz ez Ted Cruzra csakúgy, mint Bernie Sandersre. Cruz nem egyszer pártelitellenes jelszavakkal kampányolt, Sanders pedig folyamatosan bírálta a pártelitet és a washingtoni politikai osztályt.
Frank Tibor Amerika-szakértő korábban arról beszélt, hogy Iowának jelképes szerepe van az amerikai elnökválasztási folyamatban. Azt mondta: mivel ez az első jelölőgyűlés, odafigyelnek rá, orientáló lehet, de
ennek eredményei alapján jósolni félrevezető.
Iowa nem különösen érdekes állam, a közepén van mindenféle rangsornak, az ott élők az „átlag amerikait” testesítik meg. Ezzel együtt a szakértő szerint ettől még Amerika-szerte az emberek mást gondolhatnak.
Az amerikai elnökválasztás előválasztási folyamata a hétfői iowai jelölőgyűléssel kezdődött. Az ötven szövetségi állam közül tizennégyben jelölőgyűléssel (caucus), harminchatban előválasztással (primary) döntenek a küldöttekről, akik majd az elnökjelölt személyét szavazzák meg a pártok nyári elnökjelölt-állító konvencióján.
A jelölőgyűlés az amerikai választási rendszer egyik sajátossága, eltér az előválasztástól. Az előválasztáson bárki szavazhat, ha előzetesen regisztráltatja magát, a jogosultak egyszerűen a választási urnában elhelyezett szavazattal döntenek.
A jelölőgyűlésen pedig a párt regisztrált tagjai és delegáltjai vesznek részt: nyílt, nyilvános beszélgetéseken, gyűléseken vitatják meg a politikussal az elképzeléseit, majd ezt követően voksolnak arról, hogy kit küldjenek a nyári országos elnökjelölő konvencióra.
A jelölőgyűlés ezért időigényesebb és hosszadalmasabb,
hiszen a delegátusokat is nyilvános vitán választják ki. A jelölőgyűlések rendszerét az 1970-es évek óta alkalmazzák 14 államban.
Az elnökjelölt-aspiránsok minden államban úgynevezett delegátusokat „gyűjtenek”, és ők szavazzák majd meg az elnökjelölt személyét a pártok nyári elnökjelölt-állító konvencióján. Minél több delegátust szerez az elnökjelölt-aspiráns, annál nagyobb lehet az esélye, hogy a konvención ő szerezze meg pártja elnökjelöltségét.
Az egyes szövetségi államok nem egyforma számú delegátust küldenek, ezért nem mindegy, hogy a Fehér Házba pályázó politikus melyik államban hány küldöttet állít maga mellé. A republikánus jelöltnek 1237 delegátus támogatására van szüksége, hogy elnyerje pártja elnökjelöltségét, a demokratáknak pedig 2383 küldöttet kell maguk mellé állítaniuk.
Az első szavazatokat február elsején, az iowai jelölőgyűlésen adták le. Utána az északkeleti New Hampshire államban, majd délkeleten, Dél-Karolinában választanak. Március elsején tucatnyi szövetségi állam dönt arról, hogy kit látna szívesen elnökjelöltként,
azt a napot ezért szuperkeddnek nevezik.
Az idén március 15-én választanak Floridában, Ohióban és Észak-Karolinában: ezek azért jelentős államok, mert sok delegátust küldenek az elnökjelölő konvencióra.
Április végére a legtöbb szövetségi államban már befejezik a voksolást, és nagyjából kirajzolódik, hogy melyik politikus hány delegátust állított maga mellé, vagyis ki lehet az egyes pártok elnökjelöltje. Júliusban tartja mindkét párt az elnökjelölő konvenciót. Az egyes szövetségi államokban legtöbb delegátust „begyűjtő” politikust választják meg a párt elnökjelölő konvencióján.
Az amerikai elnököt formálisan az úgynevezett elektori kollégium választja meg, a szavazók november 8-án tulajdonképpen a számukra rokonszenves elnökjelöltet támogató elektorokra voksolnak. Összesen 538 elektor van, és
az elnökké választáshoz 270 elektor szükséges.
Minden egyes állam más létszámban küld elektort, a létszám az állam nagyságától és népességétől függ. A legtöbb elektort Kalifornia adja.
Az idei elnökválasztáson különösen sokan próbálkoztak a republikánusok táborában, igaz, az elmúlt hónapokban többen vissza is léptek. A Demokrata Párt színeiben csak öten indultak, és ketten már vissza is léptek.
A republikánusoknál jelenleg tízen küzdenek az elnökjelöltségért. Egyikük Donald Trump New York-i milliárdos üzletember, aki az országos felmérések szerint pillanatnyilag a legnépszerűbb közülük. Szókimondásával, ellentmondásos nyilatkozataival és állásfoglalásaival nemcsak az Egyesült Államokban, hanem külföldön is feltűnést keltett, olyannyira, hogy a brit parlamentben azt tárgyalták egyik napirendi pontként, hogy
kitiltsák-e őt az Egyesült Királyságból.
Pályázik Jeb Bush volt floridai kormányzó is, akinek édesapja és testvére is elnöke volt az Egyesült Államoknak. Őt elsősorban a Wall Street nagybankjai támogatják.
A jelöltek közé tartozik Ted Cruz texasi szenátor, a vallásos jobboldal – főleg a neoprotestáns evangéliumi keresztények – fő támogatottja, aki elsősorban társadalmi kérdésekben konzervatív, külpolitikai állásfoglalásai pedig harciasabb álláspontot tükröznek, mint vetélytársaié.
Marco Rubio floridai szenátor a legifjabb az aspiránsok közül. Kubai bevándorlók gyermekeként Miamiban született, és sok elemző szerint ő lehet a Republikánus Párt egyik felemelkedő csillaga.
A Demokrata Pártban az elnökjelöltségért csak öten indultak,
és ketten – Lincoln Chafee, Rhode Island volt kormányzója és Jim Webb volt virginiai szenátor – viszonylag korán vissza is léptek. Viszonylag kevés elemző feltételezi, hogy az elnökjelölt nem Hillary Clinton lesz, aki a 2008-as elnökválasztás idején is az elnökjelöltségért küzdött, majd Barack Obama kormányában külügyminiszter lett.
Bernie Sanders vermonti szenátor 74 évesen a mostani kampány nagy meglepetése. A magát demokratikus szocialistának nevező politikus ugyanis sok államban megszorongatta a népszerűségi listákon Hillary Clintont. Szókimondó, de nem durva, és nagyon népszerű a fiatalabb nemzedékek körében.
