Putyin eddig csak nyert Szírián

2016.03.17. 06:00

Amilyen hangzatos volt, legalább annyira homályos az oroszok kivonulása Szíriából. Főleg, hogy a legnagyobb részük marad. Vlagyimir Putyin hét eleji bejelentése ugyanakkor jó alkalom arra, hogy megnézzük: mit nyert Oroszország a szíriai szerepvállalással? Annyit már most mondhatunk: Putyin nem lesz tőle népszerűtlenebb – Oroszországban.

Március 14-én az orosz elnök bejelentette, hogy részlegesen kivonja a Szíriába telepített orosz fegyveres erőket, mert az eléjük kitűzött feladatok megvalósultak. És valóban: egy nappal később, az orosz légierő első – egy Tu–154-essel felvezetett Szu–34-es vadászbombázó – köteléke hazatért a voronyezsi légibázisra, hősöknek kijáró fogadtatással.

De mi jelent a részleges kivonás, és mik azok a célok, amik megvalósultak?

Lehet, hogy PR-akció

Az első kérdésre nincs hivatalos válasz Moszkvában. Szakértők az utóbbi időben rögzített orosz bevetések számából arra következtetnek, hogy a Latakia melletti Hmejmim támaszponton állomásozó harci repülők nagyjából felét-kétharmadát vezénylik haza.

A Szu–24-esek valószínűleg maradnakForrás: RIA Novosti/Ramil Sitdikov

És itt akár be is fejezhetjük, hiszen például a helikopterek maradnak, a légibázis és az orosz kézen lévő tartuszi hadi kikötő tovább működik – a múlt ősszel telepített Sz–400-as légvédelmi rendszer oltalmában –, és Szíriában maradnak azok a különleges erők és katonai tanácsadók is, akiket Oroszország a bombázások kezdete, szeptember 30. óta (vagy talán már az előtt is) a damaszkuszi kormány segítségére küldött.

Szó sincs tehát a hadszíntér feladásáról, sőt, a keményebb kritikusok azt sem zárják ki, hogy Vlagyimir Putyin döntése – amit Bassár el-Aszad szír és Barack Obama amerikai elnökkel is egyeztetett – puszta PR-akció. Intő megnyilvánulás Nyikolaj Pankov helyettes védelmi miniszteré, aki azt mondta: korai még a terrorizmus fölött aratott győzelemről beszélni, az orosz légierő tovább támad.

Orosz csatarepülő SzíriábanForrás: AFP/Ministry of Defence of the Russian Federation/Vadim Grishankin
Az orosz bombázások számokban
Az orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu Vlagyimir Putyinnak tett jelentésében azt mondta, hogy a részleges kivonásig eltelt 167 napban az orosz légierő gépei mintegy 9000 akciót hajtottak végre. Emellett először vetettek be Kalibr cirkálórakétákat 1500 kilométeres távolságból, a Kaszpi-tengeri Rosztov tengeralattjáróról. 400 város és 10 ezer négyzetkilométer „szabadult fel”, 2000 orosz illetőségű „bűnözőt”, 209 üzemanyagpótló létesítményt és 2912 szállítóeszközt pedig megsemmisítettek.

Az orosz légicsapásokban szír ellenzéki források szerint akár 1700 civil is meghalhatott, de Moszkva ezt következetesen tagadja. Az Aleppó környéki harcok miatt több tízezren elmenekültek, az ENSZ pedig arra figyelmeztet, hogy 300 ezer embert éhínség fenyeget. Oroszország négy embert vesztett: egy 19 éves katona öngyilkos lett, a november 24-én lelőtt Szu-24-es egyik pilótáját, Oleg Peskovot turkomán lázadók lőtték le, a segítségére siető osztag egyik tagja bevetés közben halt meg, egy katonai tanácsadó pedig a szír kormányerők mellett esett el.

Nézzük a kitűzött feladatokat!

Aszad a helyén maradt

Ez volt talán a legfőbb cél. Oroszország utolsó közel-keleti szövetségeséről van szó, vele együtt Moszkva régióbeli befolyása is bukhatott volna. Orosz (és iráni) támogatással a szír elnök jelentősen javította stratégiai pozícióit. Nemcsak az Iszlám Államot sikerült visszaszorítani, hanem az úgynevezett mérsékelt ellenzék is sok helyen a velük ugyanúgy ellenséges ISIS és a kormányerő közötti darálóba került.

Szíriai erőviszonyok a bombázások kezdetekor és mostForrás: Origo

Részben a Nyugat szövetségeseiről van szó, de ez inkább érdekkapcsolat, mint őszinte szövetség, főleg, mióta a rájuk szabott proxytaktika látványosat bukott. Barack Obama amerikai elnök szeptember 30-án még azt jósolta, hogy az orosz taktika „ingoványos, és nem fog működni”, ezzel szemben külügyminisztere, John Kerry decemberben már arról beszélt, hogy nincs szükség rendszerváltásra Szíriában, Aszadtól pedig csak hosszabb távon szabadulnának meg.

Egymásra utalvaForrás: RIA Novosti/Ramil Sitdikov

Visszakerültek az asztalhoz

A február végén kihirdetett szíriai tűzszünet már Washington és Moszkva egyenrangú felügyelete alatt született. Putyin nélkül ma nincs béke Szíriában, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint pedig az éppen Genfben tárgyaló szír ellenzék is konstruktívabb, mint eddig volt. „A javaslataink eddig nem találkoztak politikai akarattal a (szír konfliktusban érdekelt) partnereink részéről, de a légierő műveletei óta a helyzet változni kezdett” – számolt be a hét elején Lavrov Putyinnak.

Putyin Lavrovval és SojguvalForrás: Anadolu Agency/Kremlin Press Office

Láttuk az orosz fegyvereket

És nem keltettek nagy csalódást. A Szu–24-esek és Szu–25-ösök persze már több évtizedes igáslovak, a Szu–34-est viszont most mutatták meg először élesben. Hasonlóan a már emlegetett Sz–400 rendszerhez és a Kalibr rakétákhoz.

A légierő büszkeségeForrás: RIA Novosti/Alexander Astafyev

Putyin ugyan azt állította, hogy a szír beavatkozásnak nem volt célja az arzenálbemutató, de a keretes írásunkban olvasható Sojgu-beszámolóból egyértelmű: olyan nagyon nem bánják, hogy így alakult. Bár nyilvánosan soha nem beszéltek erről, az RBK orosz üzleti lap becslése szerint a hadműveletek naponta 2,5 millió – vagyis eddig összesen 415 millió – dollárba kerültek. Az orosz költségvetés bajban van, de a 2016-ra előirányzott nagyjából 41 milliárd dolláros védelmi keretbe ez bőven belefért.

Törökország az új ellenség

Ezt nyilván nem adták utasításba, de a november 24-i Szu–24-incidens átírta a forgatókönyvet. A korábbi pragmatikus partneri viszonyhoz képest Moszkva és Ankara között ma már kifejezetten ellenséges a retorika, és ennek nem látszik a vége. A szír rendezésben tapasztalt amerikai–orosz közeledés miatt pedig alighanem jó ideig nem is fog – ezt azonban csak Erdoganék bánják.

Ilyen találkozó nem lesz egy ideigForrás: AFP/Mikhail Klimentyev

Ráadásul, mióta Washington Aszad-ellenes mérsékeltjei csődöt mondtak, az amerikaiak is egyre inkább afelé hajlanak, hogy a damaszkuszi rendszer egyetlen vállalható és hatékony ellenzéke a szíriai kurdok. Az ő helyzetbe hozásuk életveszély lenne Törökország számára – és a NATO-szövetséges Amerika ezt nyíltan valószínűleg nem tenné meg –, Putyin viszont aligha bánná, ha megvalósulna az a föderatív berendezkedés, amire a kurdok éppen szerdán jelentették be igényüket az általuk ellenőrzött területeken.

De mi jön most?

Moszkva a részleges kivonulással egyértelművé tette: innen a diplomáciáé a főszerep, minden azon múlik, hogy a felek a következő napokban-hetekben mit tudnak elérni Genfben.

A pilóták hazaértek, most a diplomaták jönnekForrás: RIA Novosti/Uliana Solovyova

Az biztos, hogy az oroszok mindenkinek jeleztek: a szír ellenzéknek az otthagyott haditechnikával, Aszadnak pedig a bombázások visszafogásával. A közeljövőben kiderül, ki mennyire ért a szóból, de az biztos, hogy az orosz beavatkozás eddigi mérlege – orosz szemmel – minimum zéró-pozitív.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK