A leköszönt osztrák kancellár eleinte kiállt Merkel befogadó menekültpolitikája mellett, amivel később kénytelen volt szembemenni. A pálfordulás nem volt véletlen, az osztrák kancellár kényszer szülte döntéseiben nagy szerepe volt az ellenlábasként fellépő 29 éves külügyminiszternek, Sebastian Kurznak és konzervatív párttársának, Johanna Mikl-Leitner volt belügyminiszternek. A kegyelemdöfést mégis a szélsőjobb adta meg a volt kancellárnak. 

Werner Faymann hétfői távozása teljes bizonytalanságot hozott az osztrák belpolitikába, a politikai szakértőket azonban nem érte váratlanul az osztrák kancellár lemondása. Faymannt régóta nyomás alatt tartották, és szép lassan elfogyott körülötte a levegő. 

Támogatnám, de hogyan?

A leköszönt osztrák kancellár tavaly nyáron még teljes mellszélességgel kiállt Merkel befogadó menekültpolitikája mellett. Elképzeléseit a kormánykoalíción belül már nem tudta keresztülvinni – mondta el az Origo megkeresésére Christina Griessler. A budapesti Andrássy Egyetem osztrák politológusa szerint a szociáldemokrata kancellárt folyamatosan kihívás elé állította a kisebbik kormánypárt (ÖVP), amely egy szigorúbb menekültpolitikát dolgozott ki. Faymann a koalíció egyben tartásáért 

egyre többet engedett a kisebbik kormánypárt akaratának, 

ami azonban épp a kancellár saját szavazótáborában növelte a bizonytalanságot. A szociáldemokrata szavazók annyit érzékeltek, hogy Faymann eleinte menekültbarát politikát folytat, majd a saját elképzeléseivel megy szembe. 

A volt kancellárt folyamatosan nyomás alatt tartotta a kisebbik kormánypártForrás: MTI/EPA/Christian Bruner

Fogadjuk be, majd zárjuk ki a menekülteket

Ausztria hirtelen párfordulása a menekültpolitikában emiatt is kevésbé a szeszélynek, sokkal inkább az erőviszonyok alakulásának tudható be. A menekültkérdés két táborra osztotta az osztrák kormánykoalíciót. A szociáldemokraták (SPÖ), élükön Faymann-nal, a menekültek befogadása mellett, 

a néppártiak (ÖVP) a szigorítás és a határzár mellett tették le a voksot. 

Az ÖVP két vezéregyénisége, Johanna Mikl-Leitner akkori belügyminiszter és Sebastian Kurz külügyminiszter elejétől fogva ellenezték a német Willkommenskulturt, és ezzel együtt Faymann támogató fellépését Angela Merkel politikája mellett. 

Kurz számított Faymann egyik ellenlábasánakForrás: AFP/Emmanuel Dunand

Magukra haragították Németországot

Ahogy a menekültválság mélyült, úgy csappant meg a volt kancellár támogatóinak a köre. Ezzel egyidejűleg a kisebbik kormánypárt egyre inkább tudta érvényesíteni az akaratát. Így fordulhatott elő, hogy 

az addig támogató Ausztria idén ultimátumot adott a német kormánynak. 

Mikl-Leitner és Kurz február 24-én Bécsbe hívták a nyugati-balkáni országok bel- és külügyminisztereit, hogy Németország és Görögország részvétele nélkül tárgyaljanak a menekültkérdésről. 

A két osztrák miniszter a találkozóval próbált nyomást gyakorolni a német kormányra, hogy változtasson eddigi menekültpolitikáján. Az osztrák kormány e pálfordulása a menekültpolitikában visszatetszést keltett Németországban. Mikl-Leitner és Kurz akciójába azonban Faymann-nak sok beleszólása már nem volt. A kancellár már csak azon fáradozott, hogy a koalíciót egyben tudja tartani. 

Johanna Mikl-Leitner Kurzcal együtt próbált nyomást gyakorolni a német kormányra, hogy változtasson a menekültpolitikájánForrás:AFP/NurPhoto/Aurore Belot

A szélsőjobbal nem paktál

Annak ellenére, hogy a volt kancellár egyre másra fogadta el az osztrák menekültpolitika szigorításáról szóló intézkedéseket az utóbbi hónapokban, egyetlen kérdésben hajthatatlan maradt. Amikor a kormánykoalícióban felmerült egy esetleges együttműködés az osztrák szélsőjobboldallal, Faymann elzárkózott még annak gondolatától is. 

A szociáldemokrata párt más értékeket képvisel 

– mondta Griessler, aki szerint Faymann a párt vezetőjeként ideológiai alapon tartotta összeegyeztethetetlennek a Szabadságpárt és az SPÖ közös munkáját. 

Faymann elzárkózott a szélsőjobbal való együttműködéstőlForrás: AFP/Dieter Nagl

A kegyelemdöfés

Faymann politikai meggyengülésének mélypontját kétségkívül az április 26-i elnökválasztáson érte el. A kormánykoalíció mindkét jelöltje csúfosan leszerepelt az osztrák államfőválasztás első fordulójában. Sem a Néppárt, sem a szociáldemokraták jelöltje nem jutott be a májusi második fordulóban. 

Az első fordulót az Osztrák Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer nyerte meg, 

aki a második legtöbb szavazatot begyűjtő Alexander Van der Bellennel, a Zöldek által támogatott jelölttel fog ringbe szállni az elnöki címért. 

Miután kiderült, hogy épp a szélsőjobb jelöltje nyerte meg az első fordulót, a kormánykoalícióban egyből Faymannt tették felelőssé a történtekért. Innentől fogva már csak idő kérdése volt a távozása. 

Van der Bellennel (balra) többen szimpatizálnakForrás: MTI/EPA/Christina Bruna

Jön a jobbratolódás?

Az elmúlt napokban egyre több szó esett arról, vajon Faymann lemondása után az osztrák politika jobbra tolódik-e. Griessler szerint ez elsősorban attól függ, hogy Norbert Hofer megnyeri-e a május 22-i elnökválasztást.

Az osztrák politikai közéletet azért is döbbentette meg a szélsőjobb fölényes győzelme az első fordulóban, mert a választást megelőző közvélemény-kutatások szerint 

a választók többsége a Zöldek jelöltjével szimpatizál. 

A fordulatot mégis az hozta, hogy a szélsőjobboldalnak sikerült a szavazótáborát aktivizálnia, és elmentek voksolni. Van der Bellen támogatói közül azonban sokan nem járultak az urnák elé. A májusi választás végkimenetele így attól függ, hogy a Zöldek elnökjelöltjének sikerül-e mobilizálnia az osztrák választókat.