87 éves korában halt meg Elie Wiesel amerikai zsidó író, a holokauszt egyik legismertebb túlélője. Máramarosszigeten született, magyarul is kitűnően beszélt. 15 évesen hurcolták koncentrációs táborba. Barack Obama gyászközleményében a „világ lelkiismeretének” nevezte az írót, a német elnök pedig azért méltatta, mert nem hagyta elfeledni a német történelem legsötétebb éveit. Ő használta először mai értelemben a holokauszt kifejezést.

Elie Wiesel előtt tiszteleg a világ legtöbb vezető politikusa. A Nobel-békedíjas amerikai zsidó író, politikai aktivista, az egyik legismertebb holokauszttúlélő tegnap, 87 éves korában halt meg.

Forrás: AFP/2010 Getty Images/-

Barack Obama amerikai elnök közleményében azt írta: „Elie Wiesel volt az erkölcs egyik legerősebb hangja napjainkban, és sok tekintetben a világ lelkiismerete.” Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint Elie Wiesel „különleges személyiségén és magával ragadó könyvein keresztül az emberi szellem győzelmét fejezte ki a kegyetlenség és a gonoszság felett.

„Egy nagyszerű embert, valamint rendkívüli tudóst és írót veszítettünk el” - írta a német államfő Wiesel özvegyének részvétnyilvánításában. Joachim Gauck szerint Wiesel képes volt „ébren tartani a német történelem legsötétebb éveire való emlékezést”, és óva intette mindenekelőtt a fiatalokat a szélsőjobboldaliság és az idegengyűlölet veszélyeitől. Josef Schuster, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke vasárnap kiadott közleményében hangsúlyozta: Wiesel - aki az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs tábort is megjárta - mindazok után, amin keresztülment, életével békét és megbékélést ajándékozott, és rajta keresztül az egész világ meghallotta a holokauszt áldozatainak hangját.

15 évesen deportálták

Máramarosszigeten született 1928. szeptember 30-án, ortodox zsidó családban. Édesapja Magyarországról származott, ezért anyanyelve, a jiddis mellett magyarul is kitűnően beszélt. Tizenkét éves korában apja hébertanárt fogadott mellé, akinek nyelvtankönyvét kívülről megtanulta, mert sajátja nem volt. Középiskoláit szülővárosában magántanulóként kezdte. 

A II. világháború idején, amikor Észak-Erdély újra Magyarország része lett, a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumba járt. Emellett vallási tanulmányokat is folytatott a máramarosszigeti hászid zsidó közösség zsinagógájában. Tizenöt évesen családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahonnan a monowitzi, majd a buchenwaldi táborba került. Szülei és hatéves húga nem élték túl a borzalmakat, két nővérével a háború után Franciaországban találkozott újra, egy holokauszttúlélőknek fenntartott árvaházban élt Párizsban.

Barakk Auschwitz felszabadítása után néhány nappal. A túlélők között - a második sor utolsó látható arca - Elie WieselForrás: AFP

1948-tól a Sorbonne-on filozófiát tanult, majd újságíróként egy tel-avivi lap párizsi tudósítója lett. A francia fővárosban eltöltött évek alatt kezdett el könyveket írni először héber, majd jiddis, később angol és francia nyelven is. Esszéi, novellái és drámái elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról szóltak. Ő használta először - mai értelemben - a holokauszt kifejezést.

1955-ben New Yorkba költözött, majd 1963-ban amerikai állampolgárságot kapott. Az Egyesült Államokban irodalmi, publicisztikai tevékenységet folytatott, és tanított a bostoni, valamint más neves amerikai egyetemeken is. 

Mondani a mondhatatlant

1956-ban jiddis nyelven írta meg Az éjszaka című legismertebb művét, amelyben auschwitzi és buchenwaldi emlékeit vetette papírra. A könyv első fordítása 1958-ban franciául jelent meg. A később harminc nyelvre lefordított műben fogalmazta meg művészi és erkölcsi hitvallását: Elfelejteni a holtakat hasonló volna ahhoz, mintha másodszor is megölnék őket.

1969-ben feleségül vette az osztrák születésű Marion Erster Rose-t, aki később számos könyvét lefordította.

Wiesel 1986-ban Nobel-békedíjat kapott, mint "az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára". Nem sokkal ezután feleségével megalapították az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért, amelynek haláláig elnöke volt. 

1995-ben, amikor újra felkereste szülőföldjét, Elek Judit forgatókönyvíró-rendező dokumentumfilmet forgatott róla. A "Mondani a mondhatatlant - Elie Wiesel üzenete" nemcsak itthon, külföldön is sikert aratott. 2002-ben szülőházában emlékmúzeumot avattak a II. világháború idején Erdélyből elhurcolt 15 ezer zsidó áldozat tiszteletére.

A háború után először 2009-ben látogatott hivatalosan Magyarországra az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség meghívására. Díszvendége volt a Parlament Felsőházi termében rendezett Magyar-zsidó együttélés című konferenciának, és találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel is. Ugyanebben az évben Angela Merkel német kancellár és Barack Obama amerikai elnök mellett Elie Wiesel volt a harmadik felszólaló, amikor a politikusok Buchenwaldba látogattak, hogy tisztelegjenek az oda hurcoltak és megöltek emléke előtt. 

Több nemzetközi díjat és kitüntetést kapott, többek között 1989-ben a George Washington-díjat, 2001-ben a francia Becsületrend Nagykeresztjét. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. Ez utóbbi kitüntetéséről 2012-ben lemondott, mert úgy érezte, hogy a magyar hatóságok bátorítják a világháborús magyar kormányok tisztára mosdatását.

Közel hatvan könyvet írt, amelyekből több magyarul is megjelent: Az éjszaka mellett A hajnal (1961), Az eskü (1973), Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma (1980) és a Minden folyó a tengerbe siet (1995) címűek olvashatók magyarul is.