Ez van, ha jönnek az oroszok

2016.07.04. 18:14

Biztos, hogy van ennél stresszesebb misszió, de a nyugati–orosz viszony tükrében ez az egyik legfontosabb eleme a NATO kollektív védelmi rendszerének. Amíg nem lesz saját légierejük – és még jó pár évig nem lesz –, a balti országok légi rendészete az egyetlen életképes biztosíték, hogy Moszkva csak a provokációkig jut a térségben. Az Origo Észtországban látogatta meg a misszióban jelenleg ügyeletes brit légierőt.

30 évvel ezelőtt rengeteg dolog más volt. Ämari például egy teljesen átlagos légi bázisnak számított a Szovjetunió nyugati határainál, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság területén. A szovjet haditengerészet 170. repülőezredének Szu–24-es vadászbombázóival a Kreml innen tudatosította az imperialista skandináv államokkal, ki az úr a Baltikum fölött.  Félreérthetetlen emlékét láthatjuk ennek, ha a 17-es útról a bázis felé letérve megállunk a bekötőút melletti erdőben, a hősi halott pilóták temetőjénél. Például Szergej Krul vadászpilóta és navigátora, Andrej Taran sírjánál, amelybe még egy Szu–24-est is belevéstek.

A szovjet pilóták sírjaFotó: Vörös Szabolcs - Origo

A szomszéd ugyanaz

A birodalom szétesésével a balti országok számára eljött a katartikus függetlenség. A változó intenzitással előtörő nemzetállami ambíciók azonban mindhármuknál akadályokba ütköztek. Különösen Lettországban és Észtországban, ahol a lakosság negyede orosz  (Litvánia inkább a lengyeljeire haragszik). És bár a szovjet időhöz képest gyökeresen megváltozott politikai berendezkedés a baltiaknak a korábbival összehasonlíthatatlanul jobb életet hozott, a keleti szomszéd közben csak a nevében változott, nagyhatalmi törekvéseiben semmit sem.

Elszánt tekintet az észt védelmi szövetség (Kaitseliit) önkéntesétől. Aggasztó a szomszédságFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ez pedig – pláne Vlagyimir Putyinnak a Krímmel és Kelet-Ukrajnával való izmozása óta – a térségben folyamatos fenyegetettségérzést vált ki. A három ország 2004-es NATO-csatlakozása óta a szövetség igyekszik ezt enyhíteni, egyben Oroszország számára is elrettentő erőt demonstrálni. Például Ämariban.

Ettől nem rettenünk el

„Két Robinson R44-es helikopter, két L-39 Albatros gyakorlógép, egy múzeumba való An-2-es meg 400 ember. A 28 NATO-tagállamból Észtországé a legkisebb légierő.  Mármint azok közül, akik egyáltalán fenntartanak, mert például Lettországnak és Litvániának ennyi sincs – sorolja a nyers adatokat egy nemzetközi újságírócsoportnak (köztük az Origo tudósítójának) az észt légierő parancsnoka, Jaak Tarien ezredes. – Bármilyen segítséget hálásan fogadunk, ráadásul az itteni munka kiváló alkalom az éles gyakorlatozásra.”

Tarien ezredes a NATO legkisebb légierejét irányítjaFotó: Vörös Szabolcs - Origo

A nem túl elrettentő listát elnézve könnyen belátható, hogy a helyiek képességei legfeljebb a légi irányításra és a felderítésre terjedhetnek ki, ezért kulcskérdés, hogy a NATO hogyan biztosítja a Baltikum légtérvédelmét: a három ország csatlakozása óta erre szolgál a balti légi rendészet.

A nemzetközi helyzet fokozódik

Jellemző, hogy bár több mint 12 éve működik, a nemzetközi figyelem csak az elmúlt néhány évben irányult rá – pontosan a Nyugat és Oroszország konfliktusa óta. De nemcsak az érdeklődés nőtt meg, hanem a misszióban részt vevő vadászgépek száma is:  2014 tavasza – vagyis a Krím annektálása – előtt négy hónapos turnusokban egy-egy NATO-tagállam légiereje látta el a feladatot, azóta viszont – Ämariban, a litvániai ©iauliaiban (sőt 2014 áprilisa és 2015 augusztusa között még a lengyelországi Malborkban is) – legalább két ország felel érte.

Magyarország például 2015 szeptemberétől négy Gripennel vette ki a részét a vállalkozásból. Jelenleg a ©iauliaiban tartott portugál F-16-osokon és az Ämariban állomásozó brit Eurofightereken a sor. És nincsenek feladat nélkül.

A kritikus 10 perc

10 felszállással 23 elfogott orosz harci gép, nem egész két hónap alatt. És ez csak a brit légierő (RAF) mérlege, amivel Gordon Melville repülő-alezredes büszkélkedik.

Melville repülő-alezredes a brit légierő büszkeségével. Háttérben az észtek An-2-eseFotó: Vörös Szabolcs - Origo

A skóciai Lossiemouthból átmenetileg Észtországba települt Eurofighter-kötelék irányítója címszavakban a légi rendészet protokollját is elmondja:

  • Az észt/lett/litván radarok észlelik a nemzetközi szabályoktól eltérően – kód és/vagy leadott útvonal nélkül – közlekedő gépeket.
  • A NATO-nak a németországi Ramsteinben működő Szövetséges Légi Parancsnokságán mérlegelik a helyzetet, és döntést hoznak, melyik bázisról hányan szálljanak fel.
A riasztás után néhány perccel már a futópálya felé tart a TyphoonFotó: Vörös Szabolcs - Origo
  • ©iauliaiban vagy Ämariban riasztják a gépeket.
  • Felszállás után „igazoltatják” a szabálytalanul repülő gépeket, és kikísérik őket a balti légtérből.

Vagyis az egyes kitelepült nemzeteknek nem a saját védelmi vezetésük, hanem – a kollektív védelem jegyében – maga a NATO rendeli ki a feladataikat. Ha minden olajozottan halad, akkor az észleléstől számított 10 percen belül a NATO-pilóták már orosz kollégáikat fotózhatják. Ezt tudja ma a szövetség készenléti szolgálata (QRA).

Brit Eurofighter és orosz Szu-27-es találkozása 2014-benForrás: MoD/Crown copyright

Más kérdés, hogy egy vadászgép például az észt légteret ennek a töredéke alatt átrepüli. Melville alezredesék dicsőséglistáján viszont jobbára jóval lassabb szállítógépek szerepelnek, amelyek az orosz anyaország és a balti orosz exklávé, Kalinyingrád közötti úton „tévednek el”.  A brit parancsnok arra persze nem válaszolt, hogy akkor a hetente bekövetkező légtérsértések vajon merő véletlenek-e. Az orosz pilóták „szakmaiságát” (nem ellenséges magatartását) ugyanakkor elismerte. Még úgy is, hogy a nyilvánvaló provokáció mellett ezekkel az akcióikkal a polgári repülést is veszélyeztetik.

Bevetésre készenFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Szállunk rendelkezésükre

A balti légtérvédelemnek a jelenlegi a 41. váltása. A missziót eredetileg 2018-ig tervezték, a balti hármak ekkorra vállalták, hogy biztosítják a saját légtérvédelemhez szükséges képességeket. Ez még úgy is merész ígéret, hogy Észtország például azon kevés NATO-ország közé tartozik, amely teljesíti a szövetség legutóbbi, walesi csúcstalálkozóján elfogadott elvárást, és a GDP legalább 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítja.  Oroszország árnyékában ez persze jól felfogott érdeke, de a maga nemében dicséretes évi 450 millió eurós katonai büdzsé egyelőre csepp a tengerben.

Még sokáig elkél a brit segítség isFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Vagyis ha nem változnak a jelenlegi geopolitikai körülmények, tehát marad a feszült nyugati–orosz viszony, 2018 nem a vége, hanem csak egy újabb állomása lesz a missziónak, és nem csak az RAF Eurofighterei, hanem – a tervek szerint 2019-ben – a magyar Gripenek is készülhetnek az „eltévedt” Szuhojok, Iljusinek és Tupoljevek újbóli elfogására.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK