Újabb pofonokat kaphat a válságban lévő baloldal

2016.08.08. 13:20

A nyugat-európai szociáldemokrata pártok jelentős része komoly válságban van, választási győzelmi esélyeik nem túl jók. Az okok között meghatározó szerepe van a személyiségek hiányának, de annak is, hogy hatalmon sem tudják végrehajtani az általuk ígért programokat. 2017 újabb negatív fordulatot hozhat a szociáldemokrácia történetében.

Sajátos kettősség jellemzi az európai baloldal helyzetét, ha ránézünk a kontinens politikai térképére. Az Európai Unió nagyhatalmai közül (Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Lengyelország) csak két országban van úgy hatalmon a baloldal, hogy nincs szüksége koalíciós társra (Franciaország és Olaszország). Németországban a szociáldemokraták csupán a másodhegedűsi posztot töltik be Angela Merkel mellett, míg a többi országban egyelőre nem sok esélyük van a győzelemre.

Történelmi mélység

Ráadásul a szociáldemokrácia számára 2017 sorsfordító év lehet. Franciaországban és Németországban általános választásokat tartanak. Az elhúzódó spanyol belpolitikai válság pedig ismét elvezethet ahhoz, hogy idő előtt kell szavazni. Franciaországban egyelőre minden felmérés azt mutatja, hogy a 2012 óta hatalmon lévő szocialista párt veszíteni fog, míg Németországban a csodával érne föl, ha az SPD meg tudná előzni a kereszténydemokratákat.

Francois Hollande, Franciaország szocialista elnökének szinte semmi esélye sincs arra, hogy megőrizze a posztjátForrás: AFP/Tf1

Nézzük is, hogy mi történik napjainkban a szociáldemokrácia egyik szülőhazájában a baloldallal. Az SPD támogatottsága idén májusban történelmi mélypontra süllyedt. A párt népszerűsége 20 százalék alá esett, ilyen alacsony támogatottságra pedig a második világháború vége óta nem volt példa a baloldali alakulat történetében. Azóta pár százalékpontot erősödött az SPD, de továbbra is nagyon messze vannak a Merkel vezette CDU-tól.

A szegények járnak rosszul

Sigmar Gabriel, a párt vezetője sokak szerint elvesztette az emberek bizalmát, megbízhatatlannak tartják. Egy friss felmérés szerint a megkérdezetteknek csak a 15 százaléka szeretné, hogy a 2017-es választás után Gabriel legyen a kancellár, míg Merkelt 46 százalék látná ismételten ebben a pozícióban. Múlt hónapban a párt schleswig-holsteini vezetője azt vetette föl, hogy a jövő évi választáson nem kellene kancellárt jelölniük, mivel Merkelt biztosan nem tudná legyőzni.

Sigmar Gabrielnek, az SPD elnökének a népszerűsége nagyon alacsony szinten állForrás: AFP/Clemens Bilan

Gabriel egyébként a gazdasági miniszteri posztot tölti be 2013 óta. A párt eredeti célja az volt, hogy a társadalmi igazságosság erősítésére használják majd föl ezt a pozíciót. Ezzel szemben azonban a szocdemeknek nem sikerült elérniük ezt a célt, mivel pontosan az energetika területén a megújulók előtérbe kerülése miatt folyamatosan emelkedik a villamos áram ára. Ezt pedig a legszegényebb társadalmi rétegek érzik meg a legjobban.

Bukás jöhet

A jelenlegi pártelnök mandátuma azonban könnyen lehet, hogy belátható időn belül véget ér. Szeptember elején Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában tartományi választások lesznek. A legutolsó felmérések szerint az egyik helyen biztosan vereséget szenved majd az SPD. Ezzel egy időben pedig a szocdem képviselők szavaznak majd az EU-Kanada szabadkereskedelmi megállapodásról. Annak elutasítása óriási kudarc lenne Gabriel számára. Ha minden kedvezőtlenül alakul az SPD számára, az a pártelnök karrierjének a végét jelentheti.

Angela Merkel egyelőre szinte biztosan le tudja győzni az SPD-t 2017-benForrás: AFP/Michael Kappeler

A szocdemek élére egyébként a legesélyesebb Olaf Scholz, Hamburg 58 éves vezetője. A politikus korábban arról beszélt, hogy a pártnak van esélye a kancellári poszt megszerzésére, mivel a CDU és az SPD közötti távolság folyamatosan csökken. Abban az esetben, ha a németek azt látják, hogy van egy olyan szociáldemokrata kancellárjelölt, aki képes a győzelemre, akkor újabb 10 százalékponttal növelhetnénk a támogatottságunkat– mondta Scholz.

Nincsenek vezetők

Az SPD válsága összefügg azzal is, hogy mind a zöldek, mind a Baloldali Párt (Die Linke) nagyobb vonzerővel bír a szavazók számára, míg az öregesnek tetsző SPD. A fiatalokat és a progresszíveket a zöld párt tudja megszólítani. Ennek az az eredménye, hogy a párt több felmérésben is harmadik erőnek számít már. A Die Linke a hagyományos baloldali szavazókra hajt, akik főleg az egykori NDK területén élnek.

Tony Blair (baloldalt) az európai baloldal egyik vezető egyénisége volt az 1990-es és a 2000-es évekbenForrás: AFP/Stephen Jaffe

A németországi baloldalhoz hasonlóan európai jelenségnek számít, hogy az 1990-2000-es évekkel szemben a szociáldemokratáknak nincsen olyan karizmatikus vezetője, mint amilyen Tony Blair vagy Gerhard Schröder volt. Ezzel szemben a mai jobboldalnak olyan vezetői vannak, mint Angela Merkel, Theresa May vagy korábban David Cameron és Nicolas Sarkozy. Ráadásul a baloldali pártoknak nemcsak a jobbközép riválisaikra kell figyelniük, hanem a radikális pártok felől is folyamatos kihívás éri őket.

Fogyás

Ausztriában a Szabadságpárt mára pont a munkásrétegekben a legnépszerűbb. Spanyolországban a radikális baloldal hódította el a hagyományos szocdem párt korábbi szavazóinak jelentős részét. Olaszországban az euroszkeptikus, de szintén radikális baloldalinak számító Öt Csillag Mozgalom szívja el a kormányzó szocialisták híveit. Nagy-Britanniában pedig 2008 óta gyakorlatilag permanens válságban van a Munkáspárt. Mindezek a folyamatok azt mutatják, hogy mind személyi, mind programbeli változásokra szükségük van a szociáldemokrata pártoknak.

Az osztrák szabadságpárti Norbert Hofer az elnökválasztás első fordulójában a munkásosztály jelentős részét megnyerte magánakForrás: AFP/Robert Jaeger

Kihívások

Kiss J. László a Magyar Időkben korábban arról írt, hogy a mai szociáldemokrácia válsága nem ciklikus, hanem egzisztenciális, és mélyen a kulturális és technikai változások hatásaiban rejlik, amelyek minden szociáldemokrata párt előtt felperzselték a földet. Az emberek olyan életet szeretnének, amely mélyen szociális és radikálisan demokratikus, ám a szociáldemokrácia mint politikai gyakorlat és hitvallás képtelen szembenézni a huszonegyedik század kihívásaival.

A szociáldemokrácia néppártként történő felemelkedése a választók mind nagyobb részének az integrálása érdekében együtt járt a jóléti állam kiépülésével. A növekvő újraelosztás ellenére azonban a hitelekből finanszírozott jóléti állam hosszú távú fenntartása rekordnagyságú adósságokhoz vezetett, miközben az emberek bizonytalansága növekedett a jóléti rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban.

A 2008-tól kibontakozott gazdasági és pénzügyi világválság, majd az euró- és menekültválság hullámaiban a globalizálódás vesztesei, a lecsúszó rétegek a konkurenciát jelentő bevándorlóktól és a már megszerzett jólét elvesztésétől vagy kényszerű megosztásától való félelmükben egyre nagyobb arányban fordulnak el a hagyományos pártoktól.

A 2008-09-es gazdasági válság nagyon sokat ártott a szociáldemokráciának isFotó: Mudra László - Origo

A nyugati jóléti modell válságának elmélyülése és a szociáldemokrata gondolat időleges válaszképtelensége egyszerre következett be, és egyelőre ez a tény határozza meg Európa politikai-társadalmi átalakulását.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK