Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nem kezdődött el Aleppó keleti részének kiürítése december 14-én, szerdán hajnalban, ahogy a Bassár el-Aszad szír elnököt támogató erők és az ellen lázadó csoportok közti megállapodás értelmében kellett volna. A Reutersnek az egyik lázadó csoport parancsnoka azt nyilatkozta, hogy a kiürítést Irán által támogatott síita csoportok akadályozzák – akik a kormányt támogatják.
A szír kormánycsapatok újra lőni kezdték a városrészt.
A Reuters próbálta megtudni az Aszadot támogató erők tisztviselőitől, szerintük mi akadályozza a kiürítés elkezdését, illetve mikor fog elkezdődni, de nem kaptak választ. Lázadó tisztviselők szerint elképzelhető, hogy a kiürítés csak csütörtökön kezdődik el.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) jelentése szerint a városrész evakuálására szánt buszok szerda reggel nem indultak el, a kormányerők és a felkelők között megosztott Szalaheddin negyedben várakoztak.
Pedig a lakosság felkészült a városrész elhagyására, jelentések szerint az emberek összepakolták a dolgaikat. Amit nem tudnak magukkal vinni, azt elégetik, sokan attól tartanak, a bevonuló kormányerők fosztogatni fognak.
Az Aszadot támogató erők és a lázadók közti megegyezés Oroszország és Törökország közbenjárásával született meg, miután a kormányerők (az orosz légierő támogatásával) megtörték az aleppói felkelőket.
A megegyezés szerint a lázadók és a civil lakosság békében elhagyhatják Aleppót, ami így teljes egészében a szír kormány kezébe kerül. Aleppó visszafoglalása a legnagyobb győzelem Aszad számára 2011, az ellene indult felkelés kitörése óta.
A város visszavétele ugyan nagy győzelem Aszadnak, de korántsem jelenti a szíriai polgárháború végét,
Szíria területének jelentős része lázadó csoportok, illetve az Iszlám Állam ellenőrzése alatt marad.
Aleppó visszafoglalásának szimbolikus jelentősége sem elhanyagolható: 2012-ig 2,3 millió lakosával Aleppó volt Szíria legnagyobb városa, ipari és pénzügyi központja, óvárosa UNESCO-világörökség, írja a BBC. 2016 végére azonban csupán véres romhalmaz maradt belőle.
A város gyakorlatilag kimaradt az Aszad elleni felkelésből 2011-ben, a polgárháború 2012-ben érte el. A felkelők azonban nem tudták elfoglalni az egész várost, nyugati része a szír hadsereg és az Aszadot támogató iráni, iraki, afgán és libanoni síita milíciák kezén maradt, keleti része a főként szunnita felkelőké lett.
A felkelők az évek során anyagi támogatást kaptak az Aszaddal szemben álló országoktól, többek közt az Egyesült Államoktól, Szaúd-Arábiától és Törökországtól. Aszadot és szövetségeseit elsősorban Oroszország támogatta, 2015-től a felkelők elleni légicsapásokkal is, amelyek nagyban hozzájárultak a város visszavételéhez.
A városért folytatott harc az évek során nagyjából kiegyenlített volt, mindkét oldal nyert és vesztett területeket, a város bizonyos részein a háború többször is átvonult, de Aleppó keleti részének mindig volt kapcsolata a többi, lázadók által ellenőrzött területtel. 2016 augusztusában a kormányerőknek sikerült elvágni Aleppó keleti részét a többi lázadó területtől,
275 ezer civil rekedt az ostromlott városrészben.
A felkelőknek ideiglenesen sikerült helyreállítaniuk a kapcsolatot, de a kormányerők októberi offenzívájában újra elvesztették, majd novemberben és decemberben folyamatosan szorultak vissza, míg december közepén a fegyverszünet és a kiürítés elfogadásával gyakorlatilag feladták a várost.
A kormányerők ugyan felajánlották a városban rekedteknek, hogy adják fel magukat, de ezt körülbelül 200 ezer ember nem merte megtenni,
féltek a tömeges kivégzésektől, és attól, hogy ha feladják magukat, egyszerűen eltűnnek,
ahogy beszámolók szerint sokan mások. Ezért ahogy a kormányerők szorították vissza a felkelőket, sok civil inkább velük együtt vonult vissza.
A több mint négy évig tartó háború pokollá változtatta a várost a polgári lakosság számára. Emberjogi szervezetek és a lázadók szerint a szír tüzérség és az orosz bombázók egyáltalán figyelmen kívül hagyták, hogy hány civil hal meg a támadásokban. A kormányerők katonái pedig a város visszafoglalása során állítólag
tömegével végeztek ki civileket,
az ENSZ szerint közvetlenül a tűzszünet életbelépése előtt 82 embert lőttek agyon. Arról is szóltak hírek, hogy egy gyereket élve égettek el a kormánykatonák.
A szír kormány szerint ugyanakkor a lázadók követtek el atrocitásokat, a város általuk ellenőrzött részének lakosságát élő pajzsnak használták.
Decemberre a helyzet tarthatatlanná vált a városból tudósító amerikai újságíró, Bilal Abdul Kareem szerint. A lakosság nemcsak éhezett, de ivóvíz sem volt elég. A romok közt megbújó civilek alig mertek kimenni, mert
a szír és orosz tüzérség, illetve repülőgépek mindenre lőttek, ami mozgott.
Kareem a beszámolójában azt írta, a bombázók dupla támadásokat hajtottak végre: bombáztak egy területet, majd vártak egy kicsit, és újra bombázták, hogy megöljék azokat az embereket, akik az első támadás sérültjeinek segítségére siettek.
A keleti városrész összes kórházát bombázták, Kareem szerint november végére már egy sem működött. A városban maradt orvosok föld alatti, ideiglenes helyeken kezelték a sebesülteket. Legalábbis azokat, akik eljutottak oda, az utolsó hetekben már senki sem vitte a sebesülteket szervezetten az orvosokhoz. Ahogy a holttesteket sem vitte már el senki az utcákról.
Az ideiglenes kórházakban Kareem szerint embertelen állapotok uralkodtak, a sérültek szó szerint tömegével, vértócsákban feküdtek a földön,
az orvosok és a nővérek a rengeteg vér miatt bakancsban jártak.
Az orvosoknak csak a legalapvetőbb ellátásra volt idejük és lehetőségük, gyakorlatilag csak addig tudtak foglalkozni egy sérülttel, amíg elállították a vérzést. Ha ez megvolt, a sebesültnek azonnal mennie kellett, mert a támadásokban előszeretettel célozták azokat a helyeket, ahol sok ember gyűlt össze.
