Így befolyásolhatják az oroszok az európai választásokat

2016.12.22. 10:44

Orosz beavatkozástól tartanak a németországi választásokon jövőre, erről már Angela Merkel is beszélt. Nem csak hackertámadásoktól félnek: az orosz stratégia legfontosabb pillére ugyanis a propaganda, amelynek fő elemei közé tartozik az álhírek terjesztése és a választók összezavarása.

Valódi fenyegetést jelent Oroszország a német társadalomra és az ország stabilitására – ezt írta a Politico szerint néhány nappal ezelőtt egy figyelmeztetésében Hans-Georg Maassen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője. Szerinte nemcsak a parlamenti képviselők vannak veszélyben, de a pártok alkalmazottjai is hackertámadás áldozataivá válhatnak. 

A Süddeutsche Zeitungnak pedig Bruno Kahl, a német hírszerzés vezetője beszélt arról, hogy bizonyítékaik is vannak olyan kibertámadásokról, amelyeknek az a céljuk, hogy politikai bizonytalanságot okozzanak. 

Néhány hete egy sajtótájékoztatón Angela Merkel kancellár is azt mondta, hogy már most is vannak olyan információik, hogy Oroszországból induló hackertámadásoknak vagy onnan származó hamis hírek áradatának is szerepük lehet a választási kampányban. 

Angela Merkel is aggódikForrás: NurPhoto/Emmanuele Contini

Kiberbiztonsági szakemberek is egyetértenek ezzel, szerintük is egyre erősebb az a digitális és propagandaháború, amelyet az oroszok folytatnak. Nem csak Németországban készülnek arra, hogy az oroszok beavatkoznak a választásokba, hanem Hollandiában és Franciaországban is – erről Guillaume Poupard, az informatikai rendszerek biztonságáért felelős francia hivatal vezetője is beszélt. 

A Foreign Affairs szerint egyik ország sincs arra felkészülve, hogy kivédje az ilyen támadásokat. 

Új korszak kezdődött

Az egyik legnagyobb nemzetközi kiberbiztonsági cég, a Kaspersky Lab szerint a hasonló szabotázsok új korszaka kezdődött meg: szerintük a kibertámadásoknak egyre nagyobb a szerepük a nemzetközi kapcsolatokban. 

Már 2013-ban azt írta az orosz vezérkari főnök, Valerij Geraszimov tábornok, hogy a politikai és stratégiai célok elérésében a nem katonai eszközök szerepe nőtt, ezek sok esetben erősebbek, mint a fegyverek. 

A Kaspersky Lab egyre több olyan kibertámadásra számít, amelyet valami nagyobb cél érdekében követnek el. És ennek az utóbbi időben valóban egyre több jele van. 

Novemberben a bolgár elnök, Rosen Plevnyelijev beszélt arról a BBC-nek, hogy egy tavalyi népszavazás alatt hackertámadás érte Bulgáriát, több kormányzati intézmény mellett a választási bizottság volt a célpont. A támadás szerinte szinte biztosan Oroszországhoz köthető. 

Arról is szóltak jelentések, hogy az oroszok álltak a mögött az álhíreket terjesztő kampány mögött, amely a december 4-ei olaszországi szavazás előtt zajlott. Tavaly orosz hackerek támadták meg az ukrán elektromos hálózatot. Szintén tavaly törtek be hackerek a német parlament, a Bundestag gépeibe, a támadást egy orosz csoporthoz, a Fancy Bearhez kötötték. Ennek a csoportnak állítólag köze van az orosz katonai hírszerzéshez, a GRU-hoz. 

Az egyik legnagyobb szabású támadás pedig Montenegró ellen zajlott októberben, a választások napján. Itt Oroszország azt akarta (sikertelenül) elérni, hogy a választók váltsák le Milo Djukanovics hivatalban lévő, NATO-párti kormányát. 

Az oroszok eleve rengeteg pénzzel támogatták az ellenzéket, még tüntetéseket is szerveztek a kormány ellen. Aztán a Balkan Insight szerint a választás napján (és előtte is többször) megbénították a kormánypárti honlapokat. 

Egy, az NBC-nek nyilatkozó amerikai hírszerzőtiszt azt mondta, hogy emellett az oroszok koordinált dezinformációs kampányt is kezdtek, vagyis hamis híreket terjesztettek a hagyományos és a közösségi médián keresztül is. Többek között a Viberen és a WhatsAppon kezdtek olyan álhíreket terjeszteni, amelyek szerint külföldön élő montenegróiaknak fizet a kormány azért, hogy hazamenjenek és szavazzanak rá. 

Az oroszok persze tagadták a vádakat. Ugyanakkor a Foreign Policy szerint állítólag olyan tervük is volt, hogy megpróbálják megölni a miniszterelnököt, szerb nacionalisták segítségével – az akcióban egy olyan szerb is részt vett volna, aki korábban Ukrajnában, a Donbassz régióban harcolt az ukrán kormány ellen az oroszbarát lázadók oldalán. Néhány nappal később még Vucsics szerb elnök is beszélt arról, hogy létezett ilyen terv, és ki is utasítottak több oroszt Szerbiából. 

Montenegróban húsz szerbet le is tartóztattakForrás: AFP/Savo Prelevic

A már idézett amerikai hírszerző szerint a montenegrói stratégiát egyfajta esettanulmánynak tekintik, és arra számítanak, hogy az oroszok máshol is ezt alkalmazzák majd. 

Álhírek és manipulált valóság

Ennek a stratégiának központi eleme az álhírek terjesztése. Az oroszok ugyanis, bár a jelek szerint valóban alkalmaznak hackereket, nem azzal befolyásolják a választást, hogy feltörik a rendszert és manipulálják az eredményeket. 

Ők a választókat akarják befolyásolni. 

Ehhez használják fel a hackeléssel esetleg megszerzett információkat, és ezért terjesztenek rengeteg álhírt is. Anders Lindberg svéd újságíró és jogász szerint az oroszok nem tényeket közölnek, hanem narratívát építenek. 

A Rand Corporation elemzése szerint ezzel régi szovjet technikákat élesztettek fel újra,  a hangsúly a ködösítésen, a választók összezavarásán van, valamint azon, hogy a célpontok aztán az ő érdekeiknek megfelelően cselekedjenek – gyakran anélkül, hogy ezzel tisztában lennének.

Az álhírek terjedése a legtöbbször ugyanazt a mintát követi: megjelenik valamelyik orosz propagandacsatornán a sok közül, majd ezt veszik át aztán a különböző szélsőjobb- vagy szélsőbaloldali site-ok más országokban, ezután elkezd terjedni a közösségi médiában, végül egy részét a mainstream média is átveszi. 

Lerombolt utca Aleppóban. A szíriai háborúval kapcsolatban is rengeteg álhírt terjesztettekForrás: AFP/Youssef Karwashan

A Harvard Egyetem professzora, Mark N. Kramer azt mondja, ez a módszer már a hidegháború idején is ismert volt: akkor a szovjetek indiai újságokban jelentettek meg különböző történeteket, abban bízva, hogy egy részüket átveszi majd a nyugati sajtó is – ilyen álhír volt például az a történet is, hogy az AIDS a CIA egyik projektje volt, ezt a szovjetek által kitalált tévhitet azóta sem sikerült kiirtani. 

Clint Watts és Andrew Weisburd, a George Washington Egyetem kiber- és belbiztonsági szakértői két és fél éven keresztül figyelték és elemezték az orosz online propagandagépezetet. Szerintük a gépezet működtetői jól ismerik a célcsoportjukat, és tudják, hogyan lehet megszólítani. 

Ők is azt találták, hogy régi, a szovjet időkből származó titkosszolgálati módszereket is alkalmaznak – ilyen a kompromittáló információk megszerzése, amelyhez hackerek segítségével jutnak. Aztán ezeket az információkat stratégiai időpontban hozzák nyilvánosságra, de akár még manipulálják is őket. 

Szintén a régi idők stratégiáját elevenítik fel azzal, hogy azt vallják: brutális erővel kell elnyomni az ellenfeleket – régen ezt a módszert a csatatéren alkalmazták, most a kibertérben. Ezért egyrészt rengeteg fizetett kommentelőt alkalmaznak, akik chatszobákban, fórumokon vagy akár internetes újságok kommentszekcióiban írnak az orosz álláspontnak megfelelő üzeneteket. 

Az egyik ilyen egykori fizetett kommentelő, akit szintén a Rand elemzése idéz, azt mondta, a kommentelő-hadsereg 0–24 órában dolgozik. Egy-egy ember 12 órás műszakokat teljesít, és naponta 135 üzenetet kell posztolnia, amelyek egyenként legalább 200 karakteresek. 

Rajtuk kívül a különböző közösségi oldalakon, például a  Facebookon és a Twitteren is, több ezer hamis profilt hoztak létre, amelyeken keresztül szintén az üzeneteiket terjesztik – a Twitteren például automata botok is megteszik ugyanezt. 

De persze használják a hagyományos médiát is. Sok országban indítottak különböző „híroldalakat”, amelyek valójában az orosz propagandát terjesztik (több ilyen magyar nyelvű oldal is van). A két legerősebb eszközük azonban a korábban a Russia Today nevet viselő RT tévécsatorna, valamint a Sputnik News nevű hírügynökség. Mindkettő az orosz hivatalos álláspontot közvetíti, ráadásul álhíreknek, féligazságoknak és összeesküvés-elméleteknek is helyet adnak

Az RT egyik stúdiójaForrás: RIA Novosti/Evgeny Biyatov

Az RT éves költségvetése több mint 300 millió dollár, vagyis körülbelül 90 milliárd forint. Több nyelven is sugároz adást. Sőt, még ennél is hatásosabb eszközük, hogy ingyen adják a műsoraikat más csatornáknak – ezt persze több pénzügyi nehézségekkel küzdő médium örömmel fogadja, csakhogy így ők is az orosz nézeteket, valamint a manipulált híreket közvetítik. 

Saját magát egyébként az RT és a Sputnik is független, alternatív forrásnak állítja be. A Sputnik azt mondja magáról, hogy a máshol elhallgatott történeteket is megjeleníti – ez egyébként klasszikus mottója a különböző összeesküvés-elméleteket terjesztő oldalaknak. 

Amikor kiderül egy-egy hírről, hogy nem igaz, az már nem sokat számít. Egyrészt azért, mert a befolyásolni kívánt választók egy részéhez ez az információ már el sem jut, másrészt sokakban amúgy sem a pontos hír és esetleg annak cáfolata marad meg – csak a gyanú. Az így okozott bizonytalansággal pedig a propaganda máris elérte fő célját. 

Az ilyen gondolatokra természetesen az oroszok is reagálnak. Maria Zaharova, a külügyminisztérium szóvivője azt mondta: a nyugati országok folyton vádolják valamivel Oroszországot. Ugyanakkor viszont Dmitrij Kiszeljev, az egyik leghíresebb orosz tévébemondó, a Sputnikot működtető cég igazgatója idén nyáron nyíltan arról beszélt, hogy a semleges újságírás korszakának vége. 

Az orosz propaganda veszélyeire már az Európai Parlament is felhívta a figyelmet. November 23-án a képviselők elfogadtak egy határozatot, amelyben gyakorlatilag egy szintre helyezték az orosz propagandát az iszlamista terror jelentette fenyegetéssel. A határozat szerint az orosz propaganda eltorzítja az igazságot, félelmet és zavart kelt, és megosztja az Európai Uniót. 

A határozat szerint az Európai Uniónak fel kell lépnie a dezinformációs kampányok ellen. Az internetes trolljaik mellett név szerint meg is említik az RT-t és a Sputnikot mint az orosz kormány által használt propagandaeszközöket. Azt is megemlítik a határozatban, hogy a Kreml politikai pártokat és egyéb szervezeteket is finanszíroz az EU-ban – főleg unióellenes szélsőjobboldali erőket. 

Európában az ilyen pártok erősödése és az Európai Unió csökkenő népszerűsége fogékonyabbá teheti a lakosság egy részét az üzeneteikre. Az orosz kormánynak pedig már most megvannak a legtöbb országban a „barátai”, vagyis olyan pártok, szervezetek, amelyek támogatják az orosz érdekeket. Cserébe persze bőkezű pénzügyi támogatást kapnak. A legtöbb országban ezek a szélsőjobboldali pártok, mint például Németországban az Alternatíva Németországnak, Franciaországban pedig a Nemzeti Front. Ennek vezetője, Marine Le Pen el is ismerte, hogy 11 millió eurós kölcsönt kapott egy orosz banktól.