A sofőr magyarul beszélt, ő maga pedig kimászott az ablakon, miután a hatalmas csattanás felébresztette. Nagyjából ennyire emlékszik az egyik magyar iskolás, aki könnyebben sérült meg a péntek éjszakai olaszországi buszbalesetben, és vasárnap elindulhatott haza Veronából. Mindössze emlékfoszlányokat tud felidézni arról az éjszakáról. A pszichológusok most azon dolgoznak, hogy ne alakuljon ki poszttraumás stressz szindróma, és mindenkinek sikerüljön feldolgozni a tragédiát. Az Origo helyszíni riportja Veronából.

 

Az egyik túlélő elindul a családjávalFotó: Polyák Attila - Origo

Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy meghaltak”  – mondja megrendülten az egyik fiú, aki az arcán sérült meg a péntek éjszakai balesetben. Amikor arról beszélgetünk, mi történt a baleset előtt, nem sok mindenről tud beszámolni. Csak emlékfoszlányokban maradt meg benne a hajnali tragédia. Az első kép, amit a busz elejében ülő diák felidéz, az, hogy valaminek nekicsapódtak. Erre ébredt fel. Azt mondja, biztosan mindenki aludt. 

A következő pillanatban emlékeiben egy ablakon mászik kifelé, de azt már nem tudja, hogyan jött rá arra, merre kell menekülnie.  Azt sem tudja, segített-e neki valaki. Hajnali két órakor kihallgatták az olasz rendőrök, aztán pár órát aludt. Mindössze ennyi, ezek az emlékei. 

Újságíróknak nyilatkozik Óberling József ezredesFotó: Polyák Attila - Origo

Azt is nehezen idézi fel, hogy órákkal korábban megálltak egy pihenőnél, majd kicsit vonakodva végül rábólint, hogy lehetett így, ahogy mondják, arra viszont 

nem emlékszik, hogy bármi baj lett volna a busszal. 

Azt pedig nem érti, miért terjedt el, hogy a sofőr francia volt, amikor magyar volt. 

Most az a feladatunk, hogy összetartsunk, összefogjunk a többiekkel, akik túlélték” – mondja, és nem szól többet, csak lehajtja a fejét. 

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviselői az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szakembereivel együtt érkeztek szombat éjszaka Veronába, hogy segítsenek. 

Ez a katasztrófa első fázisa, amikor olyan pszichológusok támogatására van szükség, akik a krízisben nagy gyakorlattal rendelkeznek, 

ezért két kolléganőt hoztunk magunkkal, akik már több ilyen helyzetben dolgoztak, például a vörösiszap-katasztrófa vagy a lengyel buszbaleset áldozataival” – mondja Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője abban a szállodában, ahol a túlélő diákoknak próbálnak segíteni. 

A gyerekek az első megrázkódtatáson túl vannak, most a bizonytalanság okoz nagy lelki terhet számukra.” 

Magyar mentősök a szállodánálFotó: Polyák Attila - Origo

A legtöbb könnyebben sérült diáknak a szülei együtt érkeztek a gyerekükért, hogy hazavigyék őket. A mentősökkel együtt ők is a szállodában vártak, hogy elindulhassanak haza. A helyi és a magyar rendőrök mellett pedig több, környéken élő magyar is eljött, hogy segítsen, főleg azokon, akik nem beszélnek olaszul. 

A kihallgatások órákig tartottak egy bizottság előtt, ahol tolmácsok segítettek. Ez is megterhelő volt az éjjel a diákok számára”  – magyarázza Adányi László. 

Eközben a külképviselet tagjai azért dolgoztak, hogy a diákok valóban haza tudjanak utazni. Bár Olaszország az Európai Unió tagja, a kórházi kezelés miatt mindenkinek kellettek a hivatalos papírok, de a nagy részük megsemmisült. Senki sem a táskájáért nyúlt, amikor az élete volt a tét. 

Amíg a hivatalos papírok elkészültek, néhány szülőtől DNS-mintát vettek. Attól tartanak, hogy az ő gyerekük nem élte túl a balesetet. A minták alapján akarják azonosítani a súlyosan megégett holttesteket. 

Ez már a szülők számára óriási teher, bár feltehetően sejtik már a tényt, hiszen nincs a gyerekük a szállodában, de még senki sem közölte velük hivatalosan a halálhírt. Most fogják megtudni” – mondja a programvezető.

Vasárnap délutánra minden diák megkapta a hivatalos iratokat, és a családjával együtt útnak indult Magyarországra. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai számára viszont ezzel még nem fejeződött be a munka. 

Az iskolában is ott van a pszichológusunk, hiszen a tanárokat is fel kell készíteni erre, ők ugyanis találkozni fognak holnap a gyerekekkel, és együtt kell feldolgozniuk azt, ami történt”  – mondja, majd hozzáteszi:

„Van még egy érdekes dolog, amire sokan nem gondolnak, hogy 

ez az eset mindenkit érint, minket is, akik itt dolgozunk. 

Nem mindenki van erre fölkészülve. Mi, ha nem alszunk két napot, majd a harmadikon kialusszuk magunkat, de a konzulátus vagy a Külügyminisztérium dolgozói nem ezt gyakorolták, a felelősség viszont az övék. 

Ők nem tudják, de 

mi őket is támogatjuk, próbáljuk erősíteni 

abban, hogy átvészeljék ezt a tragédiát, türelmesek maradjanak, és bírják a nyomást.” 

A szakember szerint a gyerekeknél a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kialakulását kellene elkerülni, és ez csak abban az esetben lehet sikeres, ha beszélnek a balesetről. Azt mondja, semmiképpen sem szabad elhallgatni, vagyis szőnyeg alá söpörni a tragédia képeit.