Nem várható, hogy a közeljövőben megoldódnának a posztszovjet térségben az elmúlt évtizedekben befagyott konfliktusok. Mind a kelet-ukrajnai, mind a déloszét, mind az abház, mind a transznyisztriai kváziállamok fenntartása Oroszország érdekében áll, míg a nagyhatalmak nem kívánnak túlságosan nagy mértékben beleszólni ezekbe a konfliktusokba. Az orosz–amerikai kapcsolatok ismételt kihűlése sem a megoldás irányába hat, pedig vannak sikeres nemzetközi példák.

Elnökválasztást és népszavazást tartottak április 9-én a csak Oroszország által elismert Dél-Oszétiában. A voksolást Anatolij Bibilov parlamenti elnök, az Egységes Oszétia párt jelöltje nyerte, akinek egyik legfőbb stratégiai célja, hogy az észak-kaukázusi köztársaság Oroszország része legyen. A népszavazáson döntöttek a szakadár köztársaság nevének megváltoztatásáról Alánföld Államra. A meglehetősen furcsa választás ismét ráirányította a figyelmet azokra az évtizedek óta húzódó problémákra, amelyek Oroszország határai mentén jöttek létre. De miről is van szó?  

A különféle befagyott konfliktusok Oroszország határai menténForrás: BBC

Oroszország időzített

A Szovjetunió szétesésével párhuzamosan megkezdődött a korábbi tagköztársaságok önállósodása. Ezen folyamat során azonban a tagköztársaságokban élő orosz etnikum (amelynek egy részét épp a Szovjetunió idején telepítették be az országokba) az anyaország támogatását élvezve szakadár mozgalmakat hozott létre. Így lehetősége volt az orosz hadseregnek ezekbe a konfliktusokba beavatkozni, majd a nemzetközi közösség tehetetlenségét kihasználva kváziállamokat létrehozni az orosz kisebbségre támaszkodva.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy azok is felelősek a kialakult válságzónákért, akik jóváhagyták azokat az adminisztratív határokat a Szovjetunión belül, amelyek végül 1991-ben de facto államhatárokká váltak. Ezek az örökölt határok rengeteg olyan etnikai konfliktust hordoztak  magukban (például Kelet-Ukrajna), amelyeknek a kirobbanását lényegében Oroszország időzítette a saját igényei szerint. Ezeket a válságzónákat hívják befagyott konfliktusoknak.

Népszavazást és elnökválasztást tartottak Dél-Oszétiában, amit nem meglepő módon egy Moszkva-barát jelölt nyertForrás: Sputnik

Ott van az orosz hadsereg

Az első ilyen befagyott konfliktus 1991-ben jött létre Moldovában, amikor az ország kilépett a Szovjetunióból, a Dnyeszteren túli terület viszont kikiáltotta Moldovától való elszakadását – ebből pedig háború lett. A Moldovában élő oroszok és ukránok arra hivatkoztak, hogy nem akarnak Romániához csatlakozni, merthogy szerintük az önálló Moldova és Románia egyesülni készült. A harcok kirobbanása után a térségben állomásozó 14. szovjet hadsereg a tiraszpoliak oldalán avatkozott be, így Moldovának esélye sem volt leverni a Dnyeszteren túli zendülést.

Az orosz katonák a tűzszünet után is maradtak, és békefenntartóknak tekintik magukat. Számuk ugyan jelentősen csökkent, de az a nagyjából 1200 katona még mindig hatékony védelmet nyújt a tiraszpoli kormánynak. A Dnyeszteren Túli Köztársaságot (vagy Transznyisztriát) nem ismerik el a nemzetközi intézmények. Saját pénzt nyomtat, van zászlaja és himnusza, a hely hangulata pedig leginkább a Szovjetuniót idézi.

Tiraszpol, Transznyisztria fővárosa. Az Oroszországtól függő államnak saját himnusza is vanForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Grúzia támadott

Egészen más a helyzet Grúziában. Oroszország ott is az orosz állampolgárok védelmére hivatkozva avatkozott be. A Szovjetunió szétesése után Grúziából is kiváltak szakadár területek. A tbiliszi kormány 2008-ban elég erősnek érezte magát, hogy megpróbálja felszámolni legalább az egyiket, és megtámadta Dél-Oszétiát. Moszkva válaszul harckocsikat és tüzérségi eszközöket küldött a szakadárokhoz, az orosz hadihajók pedig megjelentek a grúz partoknál.

A túlerő nagyon hamar megakasztotta a grúz offenzívát, és a grúz csapatokat kiszorították Dél-Oszétiából. Az orosz erők azonban nem álltak le, és Grúzia területén is folytatódtak a harcok. Ebbe már a másik szakadár terület, Abházia is bekapcsolódott, ahol szintén állomásoztak már orosz katonák.

Frank-Walter Steinmeier egykori német külügyminiszter sem tudott megoldást nyújtani a befagyott konfliktusokraForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Grúzia néhány nap után fegyverszünetet hirdetett, és gyakorlatilag elismerte a vereséget. Az oroszok visszavonultak Dél-Oszétia és Abházia területére, és továbbra is ott állomásoznak. A két terület kikiáltotta függetlenségét – ezt ugyan kevesen ismerik el, de a kevesek között ott van Oroszország. Dél-Oszétia ráadásul a korábban említett elnökválasztási eredmény miatt még közelebb kerülhet Moszkvához.

Három éve háború van

A befagyott konfliktusok sora 2014-ben tovább bővült, amikor az ukrajnai forradalom után az ország keleti része „robbant föl". A Krím félsziget elcsatolása után a konfliktus oroszbarát és kormányellenes csoportok tüntetéseivel folytatott a donyecki és a luhanszki területen. Ezek a demonstrációk egy szélesebb kelet- és dél-ukrajnai oroszbarát tiltakozó hullám részei voltak, és fegyveres konfliktussá eszkalálódtak az úgynevezett Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság szakadár erői és az ukrán kormány között.

Így ünnepelték a Donyecki Népköztársaság kikiáltásának évfordulójátForrás: Sputnik/Irina Gerashchenko

A szeparatistákat nagyrészt orosz állampolgárok vezették. A különböző jelentések szerint a felkelők 15–80 százaléka orosz félkatonai alakulatokból állt. A háború azóta is zajlik a térségben, pedig több kísérlet is volt arra, hogy a fegyverek elhallgassanak, de a 2015-ös minszki megállapodás ellenére nem sikerült kikényszeríteni a békét.

Az egyik követendő példa

A jelenlegi nemzetközi viszonyokat nézve nem várható, hogy a korábban bemutatott befagyott konfliktusokban a következő időszakban bármilyen előrelépés legyen. Az elmúlt napokban ráadásul az amerikai–orosz kapcsolatok ismét lejtmenetbe kapcsoltak, ezért Oroszország továbbra is érdekelt abban, hogy a határai mentén lévő konfliktuszónák továbbra is életben maradjanak.

Ukrajna keleti részén három éve háború vanForrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Alexander Ermochenko

Pedig megoldási lehetőségek lennének ezekre a helyzetekre. A legjobb példa erre a belgiumi alkotmányos rendszer, ami évtizedes viták után csak 1993-ben jött létre. A Benelux országban a flamand és vallon nyelvi ellentéteket kellett megoldani, ráadásul a helyzetet bonyolította Brüsszel helyzete, mivel a francia nyelvű várost flamand települések veszik körül.

Végül az országot egy aszimmetrikus szövetségi alkotmányos monarchiává alakították. Ez azt jelenti, hogy Belgium területi alapon és nyelvi-kulturális alapon 3-3 (Brüsszel, Flandria, Vallónia) egységre oszlik, amelynek mindegyikének önálló reprezentációja és törvényhozása, illetve végrehajtó hatalma van. Ezek a szubszidiaritás elve alapján működnek, és csak az országos jellegű kérdésekben van a szövetségi kormánynak és parlamentnek hatásköre.