Brutálisan végeztek az elfeledett katonákkal

2017.05.09. 14:54

Legalább egymillió üzbég hagyta el az otthonát, hogy a németek ellen harcoljon a II. világháború idején. A hadifogságba esetteket rongyba kötötték, koncentrációs táborban éheztették őket, végül agyonlőtték őket egy erdőben. 

 Az üzbég katonák a nácik ellen harcoltak, de elfogták őket. Rongyokba kötötték, majd koncentrációs táborokba hurcolták őket. Ahol halálra éheztették és dolgoztatták őket, majd egy amersfoorti erdőben mind a 101 megmaradt túlélőt agyonlőtték. Történetük közel fél évszázada feledésbe merült, ám 18 évvel ezelőtt egy újságíró nyomozni kezdett utánuk. 

Remco Reiding újságíró visszatért a holland városba, miután több évig Oroszországban dolgozott, és egy barátjától hallotta, hogy milyen közel is van a szovjet háborús temetőhöz. 
Meglepett, mert még soha nem hallottam róla. 

– mondta Reidig.

Elment a helyszínre, és azonnal kutakodni kezdett. Archívumokat, élő tanúkat gyűjtött és kérdezett. Kiderült, hogy 865 szovjet katonát temettek el ott, de közülük csak ezt a 101-et szállították át Németországból, akik máig ismeretlenek maradtak. 

A Szovjetunió német invázióját követő első hetekben Szmolenszk közelében elfogták őket, és propagandacélból a német megszállás alatt álló hollandokhoz vitték őket. A holland kommunistákkal és zsidókkal együtt egy táborba zárták őket, és mind arra vártak, hogy elvigyék őket onnan.  

A nácik a főutcán keresztül a vasútállomásról a főútvonalon keresztül a táborba hurcolták a kicsi és gyenge, törékeny, rongyokba bugyolált lábú üzbégeket, akik olyan gyengék voltak, hogy járni is alig tudtak. Néhány fogoly felvette a szemkontaktust velünk, és kézmozdulatokkal próbálni jelezni, hogy nagyon éhesek. Vizet és kenyeret hoztunk nekik, de a nácik mindent kikaptak a kezünkből, és nem engedték meg nekünk, hogy segítsünk nekik" – mondta a 91 éves szemtanú, aki kamaszként nézte végig a menetet.

Ezután soha többet nem látták őket, és nem is hallották, hogy mi történhetett velük, vagy hova kerültek. 

Forrás: Wikimedia Common/Gerardus

Reiding nem hagyta annyiban az ügyet, kiderítette, hogy ezek a szovjet katonák üzbégek voltak. Maguk a hatóságok sem tudták ezt róluk, csak az után, hogy egy SS-tiszt oroszul megkérdezte tőlük. A legtöbbjük Szamarkandból származott, talán volt köztük 

kazah, kirgiz és baskir is, de a többségük üzbég volt. 

„A barbár nép”

Ezeket az üzbég foglyokat sokkal rosszabb körülmények között tartották, mint bármely más foglyot. Az első napban éheztették őket, kívülről pedig szögesdróttal vették őket körbe. A német filmes személyzet arra készült, hogy elkapja azt a pillanatot, amikor a barbár emberek harcolni kezdenek az élelemért -  ezt a jelenetet a propaganda miatt kellett volna felvenni.

Így tehát a nácik kenyeret dobtak a kiéheztetett üzbégek közé. De csalódniuk kellett, az üzbégek egymás között egyenlően szétosztották, minden harc nélkül. Ezután a foglyok helyzete napról napra rosszabbodott. 

Az üzbégek feleannyi ételt kaptak, mint a többiek, és ha bármilyen más fogoly segített nekik a táborban, akkor az büntetésből egész nap nem kapott enni.– mondta egy üzbég történész. 

Az üzbégeket állandóan verték, és mindig a legnehezebb munkákat kapták. Rönköt, fát és építőanyagokat kellett hordaniuk és vigyázniuk télen. 

Amikor két üzbég meghalt, egy orvos azt követelte a tisztektől, hogy forrázzák le a koponyájukat, hogy azt tisztán kitehesse az íróasztalára. 

24 közülük nem élte túl az 1941-es hideg telet, és a fennmaradó 77 emberre nem volt szükségük, mert túl gyengék voltak a munka elvégzéshez. 
Ezért azt mondták a nácik, hogy Dél-Franciaországba viszik őket, ahol melegebb van. 

Képzelje el,hogy 5000 kilométerre van az otthonától, ahol a müezzin felhívja az embereket az imádságra, ahol a szél játszik a homokkal és a porral a piactéren, és az utcák tele vannak a fűszerek aromájával. Nem ismeri a nyelvüket, és nem ismerik az önét sem. Soha nem érthetjük meg, miért kezelik ezeket az embereket állatként 

– mondta az újságíró. 

Valójában a táboron kívül egy erdőbe vitték őket, ahol egyesével mindenkit agyonlőtték, végül tömegsírba temették el őket. Volt, aki sírt, és volt, aki bátran szembenézett a halállal. És volt, aki megfutamodott, és szökni próbált, de lelőtték. 

Kevés olyan információ áll rendelkezésre, amely segíthet a foglyok azonosításában. A nácik felgyújtották azokat a tábori levéltárakat, ahol az 1945 előtti időszakokról szóló feljegyzéseket tárolták – írta a BBC 

Közel egymillió üzbég jött ki harcolni a frontra a németek ellen, és az egyharmaduk soha nem tért vissza, legalább 100 ezer embernek pedig nyoma veszett.