Trump Amerikája szakítani készül az agresszív demokráciaexporttal

2017.08.08. 09:44

Szó szerint eltűnhet a „demokrácia” és az „emberi jogok” propagálására vonatkozó utalás az amerikai külügyminisztérium prioritásai közül. Rex Tillerson külügyminiszter ugyanis felülvizsgálja az USA külpolitikai küldetését, és kiszivárgott tervezet szerint éppen ez a két kifejezés kerülhet ki belőle. Ez csak a legújabb szimbolikus lépés lenne abban a küzdelemben, amelyet az új amerikai kormányzat folytat a továbbra is erős pozíciókkal rendelkező (valójában megbukott) külpolitikai elittel szemben. A tét az, hogy a más országok belügyeibe gyakran ideológiai alapon beavatkozó eddigi külpolitikát felváltja-e egy pragmatikusabb, a nemzeti érdekeket hatékonyabban érvényesítő felfogás.

Apró, de rendkívül nagy szimbolikus jelentőséggel bíró változás következhet be az amerikai külügyminisztérium célrendszerének megfogalmazásában a The Washington Post értesülései szerint. Egy belső levelezésből kiderül, hogy Rex Tillerson külügyminiszter elrendelte egy új nyilatkozat megalkotását a külügyminisztérium feladatára, küldetésére és távlati céljaira vonatkozóan.

A tervek alapján szisztematikusan eltávolíthatják a demokráciára és emberi jogokra történő utalásokat a korábbi szöveghez képest. A külügyminisztérium feladata így „az amerikai nép biztonságának, jólétének és érdekeinek globális képviselete”, küldetése pedig „az amerikai külpolitika irányítása (...) egy biztonságosabb, prosperálóbb világért” lehet.

A demokrácia és az emberi jogok erőszakos és sokszor csak a más országok életébe felesleges beleszólást jelentő politika háttérbe szorulására Tillerson több, korábbi megnyilvánulásából is következtetni lehetett. A külügyminisztériumi munkatársak előtt elhangzott első beszédében kifejtette, hogy az amerikai értékek exportálása akadályozza az amerikai nemzetbiztonsági érdekek érvényesítését, később pedig a szokással ellentétben nem vett részt a minisztérium emberi jogi jelentésének bemutatásán. További szimbolikus lépésként értékelhető, hogy a külügyminisztérium hamarosan megszünteti és a tárca egyik aloldalára költözteti az emberi jogokra specializálódott kormányzati honlapot. Ennél sokkal jelentősebb változást hozhat - ha átmegy a Kongresszuson - az elnök költségvetési javaslata, amely a külügyminisztérium esetében írja elő az egyik legnagyobb, körülbelül 30 százalékos költségvetés-csökkentést.

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökeForrás: AFP/Nicholas Kamm

Mindez egybevág azzal a külpolitikai felfogással, amelyet Donald Trump, az immár több mint fél éve hivatalban lévő amerikai elnök vall. Trump a január 20-ai beiktatási beszédében kijelentette: az USA nem akarja ráerőltetni más nemzetekre saját életmódját, illetve tiszteletben tartja minden nemzet jogát, hogy saját érdekeit tegye az első helyre. Mindez első olvasásra természetesnek tűnhet, azonban a korábbi évtizedek amerikai külpolitikája (különösen Barack Obama nyolc éve alatt) gyökeresen más felfogás szerint működött. Ezt bizonyítja, hogy a sajtóértesülés éles reakciókat váltott ki a hagyományos amerikai külpolitikai elit tagjaiból.

„Régen szerettünk volna egy igazságos és demokratikus világot, de úgy tűnik, többé nem” – értékelte Elliott Abrams, George W. Bush egykori tanácsadója a tervezett változást, amely szerinte „súlyos, kijavítandó hiba”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Abrams véleményében erősen szerepet játszhatott az is, hogy bár korábban felmerült potenciális külügyminiszter-helyettesként, Trump végül kihúzta a nevét a jelöltek listájáról. Vagyis, egy csalódott politikus bírálta a tervezetet.

Még kevésbé meglepő, hogy aggodalmát fejezte ki a fejleményekkel kapcsolatban a demokrata-párti Tom Malinowski, aki a második Obama-adminisztráció demokráciáért és emberi jogokért felelős diplomatájaként korábban Magyarországgal szemben is többször fogalmazott meg kritikákat. Legutóbb - néhány héttel Hillary Clinton bukása előtt - tavaly októberben szólalt meg, a Népszabadság eladása nem tetszett neki.

Malinowski (és Abrams is) ugyanahhoz a külügyminisztériumi irányvonalhoz tartozott, mint Victoria Nuland vagy épp Thomas Melia, akik szintén gyakran éltek például Magyarországgal szemben (ellen) az úgynevezett demokráciakritika eszközével. Természetesen minden alap nélkül bíráltak. Sőt Victoria Nuland esetében felmerült, hogy ukrajnai abszurd tevékenységével (személyesen vett részt a Majdan téri kormányellenes tüntetéseken, később pedig egy kiszivárgott telefonbeszélgetés során az amerikai nagykövettel azt beszélték meg, kik legyenek a következő ukrán kormány tagjai) nem egyszerűen átlépte a diplomaták hagyományos szerepkörét, hanem durván beavatkozott egy szuverén állam belpolitikájába.

Nuland és munkatársainak gyors távozása egyértelműen azt vetítette előre, hogy az amerikai külpolitikában új fejezet nyílik. Mindannyian ahhoz a pártokon átnyúló, amerikai külpolitikai elithez tartoztak, amely az elnökválasztási kampány során egy emberként ostorozta az általuk alkalmatlannak (sőt nemzetbiztonsági kockázatnak) kikiáltott új erőket és állt be Hillary Clinton mögé. Nem véletlen, hogy az új elnök a külpolitikai eliten kívülről, az üzleti életből választott külügyminisztert. Rex Tillerson ugyanakkor távolról sem számít tapasztalatlannak, az ExxonMobil (a vezető amerikai olajcég, a világ egyik legnagyobb vállalata) elnök-vezérigazgatójaként hozzászokhatott a politikai vezetőkkel való tárgyaláshoz és páratlan nemzetközi kapcsolatrendszerre tett szert. 

Rex Tillerson, Trump elnök külügyminisztereForrás: AFP/Brendan Smialowski

Az új külügyminisztériumi vezetés mostani terve tehát egy sokkal nagyobb konfliktus részeként is felfogható, amely az eddigi megingathatatlan hatalmú, ideológiák által vezérelt külpolitikai elit és velük szemben az ő igazságukat megkérdőjelező, pragmatikusabb (és valójában demokratikusabb) felfogást követő, új paradigma képviselői között zajlik. Beszédes statisztika, hogy az összes eddigi amerikai külügyminiszter közül Tillerson kapta a legtöbb ellenszavazatot, a pozícióját végül mégis jóváhagyó szenátusi voksolás alkalmával, továbbá a külügyi tárca magas szintű pozícióinak nagy része továbbra is betöltetlen. Trump, Tillerson és szövetségeseik eddig a mostanihoz hasonló, szimbolikus jelentőségű döntésekkel jelezték, hogy kitartanak az irányváltás mellett, azonban a hagyományos külpolitikai elit tagjai egyelőre továbbra is fontos pozíciókat töltenek be a politikai életben.

Mindenesetre, a The Washington Post értesülése azt sejteti, hogy Trump elnök a külpolitikában is meg fogja tudni valósítani terveit, programját.

Berzi Gergely, a Századvég Alapítvány vezető elemzőjének írása.