Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A nagy világvallások egyikeként nyilvántartott iszlám több lényegi jellemzőjében különbözik a többitől. Az egyik legfontosabb sajátosság, hogy az iszlám túllép a klasszikus vallási kereteken, és komplett társadalmi, gazdasági és politikai programot kínál követőinek. Olyan iránymutatást nyújt, mely az élet valamennyi területén eligazítást jelent. A hithű muszlimok számára a vallás olyan igazodási pontot jelent, mely a mindennapi élet során komoly összeütközést eredményez a „nyugati értékekkel", mint pl. a liberális demokrácia intézményeivel, az állampolgári jogokkal. A szekularizáció elutasítása nyomán az iszlám nem tud mit kezdeni azzal a keretrendszerrel, amit a Nyugat több évszázados, szerves fejlődés eredményeképp ért el napjainkra. Ez értelemszerűen akkor okoz elsősorban problémát, ha a muszlim vallásúak például Európába települve kívánják folytatni az életüket.
Fontos kiemelni, hogy az iszlámban a szent szövegek (elsősorban a Korán) értelmezése meghatározó jelentőséggel bír. Az iszlám több irányzatot fog össze, a vallási tanok interpretációjában pedig kulcsszerep hárul a vallási vezetőkre (ún. 'ulamá' és imám). A muszlim közösségekben hagyományosan nagy tekintély övezi a vallási vezetőket, az emberek odafigyelnek rájuk. A veszélyt az jelenti, ha az iszlám tanokat terjesztők fundamentalista, konzervatív fordulatot vesznek. Az értelmezés fontosságára szolgáltat példát a dzsihád fogalma, mely a mérsékelt irányzatokban az egyéni „jobbá válást" jelenti a hívek számára, míg a fundamentalisták értelmezésében a nem muszlimok ellen viselt „szent háborút".
A Pew Research amerikai kutatóintézet becslése szerint a 2015-ben 1,8 milliárdos lélekszámú globális muszlim közösség 2060-ra közel 3 milliárdosra duzzadhat (ez 70%-os bővülést jelentene). Vagyis az iszlám a legdinamikusabban terjedő világvallás, messze megelőzve a második helyezett kereszténységet. Ennek természetesen demográfiai okai vannak elsősorban, vagyis több gyermek születik az iszlám vallású családokban, mint a nem muszlimokban. Másrészt a muszlimoknál a legalacsonyabb a medián életkor (24 év), ami szintén erőteljesebb népszaporulatot vetít előre. Ráadásul a muszlim világ vallási vezetői sok esetben bátorítják a gyermekvállalást. Ha ehhez hozzávesszük az egészségügyi körülmények várható javulását, illetve a muszlim országok fejlesztési és demográfiai politikáinak kudarcát, akkor szinte biztosra vehető, hogy az Európát célzó – muszlim hátterű – migráció további lökést kaphat a jövőben.
1. ábra:
Forrás: Pew Research Center (http://www.pewresearch.org/fact-tank/2017/04/06/why-muslims-are-the-worlds-fastest-growing-religious-group/)
Az iszlám világ 20. századi történetét vizsgálva elmondható, hogy a muszlim közösségekben a dekolonizáció évtizedeiben és azt követően sem tudott gyökeret verni a politikai stabilitás és a demokrácia, a gazdasági prosperitás. A megörökölt gyenge államiság miatt több muszlim nemzet autoriter rendszerré süllyedt. Erre válaszul a későbbiekben egyre inkább teret nyert a szélsőséges iszlamizmus, mely a modern nemzeti lét hiányát kizárólag a vallással kívánta pótolni. Az eredmény számos muszlim többségű ország instabilitása, illetve különböző radikális szervezetek felemelkedése lett. Nagyrészt e folyamatok következtében, a 20. század második felétől előtérbe került az iszlám konzervatív megközelítése. A muszlim közösségek gyorsuló ütemű migrációja nyomán e vallási nézetek Európában is megjelentek és terjedni kezdtek. Tanulságos, hogy egy-egy helyi európai muszlim közösség hitgyakorlása és vallásfelfogása még a 2015-ös migrációs hullámban érkezők számára is túl konzervatívnak bizonyulhat. A fent bemutatott demográfiai tendenciák e tekintetben is súlyosbíthatják az Európa előtt álló kihívásokat.
A legutóbbi barcelonai események intő példát szolgáltatnak, hiszen az ország második legnagyobb külföldi közösségéből, a marokkóiak közül kerültek ki az elkövetők (akik között kiskorú személyt is találunk). A nyomozás jelenlegi állása szerint a cselekményt végrehajtók radikalizálódásáért felelős személyt nem Szíriában vagy épp Irakban, hanem a spanyolországi Ripollban kell keresni. A spanyol hatóságok erőn felüli teljesítményét mutatja, hogy több mint 10 esztendőn át terrormentes övezetként tekinthettünk az országra.
Az elmúlt években azonban minőségi romlás következett be, és a radikalizáció számára ideális táptalajt jelentő (már korábban is jelen lévő) konzervatív szalafita irányzat érezhetően erősödni tudott. Ennek mögöttes okairól keveset tudunk, de az biztosan kijelenthető, hogy e folyamathoz a vallási vezetők radikalizálódására volt szükség (akár külső behatás formájában). Az elmúlt két év európai terrorcselekményei alapján levonható egyik következtetés, hogy az iszlám megfelelő igazolásként szolgálhat az erőszakra. A radikalizálódás, a fundamentalista értelmezésekkel szemben megengedő attitűd az európai integráció kudarcaival párosulva kézzelfogható terrorveszélyben ölt testet a kontinensen. Ráadásul napjainkban e többtényezős folyamat rendkívül gyorsan végbemehet, komoly kihívást jelentve az érintett nyomozóhatóságoknak, szerveknek.
A muszlim közösségek integrációja kulcsfontosságú területként merül fel napjaink Európájában. A 20. század második felétől gyorsuló ütemben beáramló muszlim közösségek komoly kihívást támasztanak a fogadó (jellemzően nyugat-európai) országokban. A legnagyobb nehézséget a szigorú vallási előírások primátusa és az európai jogrend, életstílus közötti feszültségek jelentik. A Migrációkutató Intézet egyik tanulmánya áttekintette az európai muszlimok körében készült felméréseket, melyek az integrációs hajlandóságot mérték. Ezek alapján megállapítható, hogy a muszlimok nagyságrendileg egyharmada a vallást tekinti irányadónak a mindennapok során. A különböző mintavételi és kérdezési technikáktól függően egészen magas arányokat is találunk egy-egy kutatásnál. A WZB Berlini Társadalomtudományi Központ által készített felmérés eredményei alapján a muszlimok kétharmada számára fontosabbak a vallási iránymutatások (saría), mint az adott európai ország törvényei. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az integráció sikeres példái helyett sok esetben párhuzamos társadalmak kialakulását, elszigetelődést, mindennapi feszültségeket, a bűnözés és a terrorveszély mértékének erősödését tapasztaljuk. A másod- és harmadgenerációs muszlim bevándorlók integrációs kudarca nem sok jót vetít előre a jelenlegi migrációs folyamatok vonatkozásában.
A Századvég által idén második alkalommal elkészített – egyedülálló módon az egész EU-t lefedő – Project 28 kutatás a (muszlim) bevándorlás és a terrorveszély témaköreiben is kíváncsi volt az európai polgárok véleményére. Tanulságos, hogy egy év alatt összességében 12 százalékponttal nőtt azok aránya, akik problémának tartják az európai muszlim közösség bővülését.
2. ábra: Ön mennyire ítéli aggasztónak a muszlimok növekvő számát Európában?
Jól látható, hogy az EU egészében a polgárok 72%-a nagyon aggasztó/inkább aggasztó választ adott. Bár a muszlim bevándorlással leginkább érintett nyugat-európai tagállamok a középmezőnyben és attól hátrébb helyezkednek el a válaszok tekintetében, esetükben is 60–80% között alakult az így vélekedők aránya. Az eredmények összhangban állnak a brit Chatham House kutatóintézet egyik felmérésével is, mely azt találta, hogy a vizsgált 10 EU-tagállam polgárainak 55%-a leállítaná a muszlim országokból történő bevándorlást.
A bevándorláshoz kapcsolódó egyik fontos aggodalom, hogy az megváltoztatja a fogadó ország kultúráját; a Project 28 eredményei alapján az uniós polgárok 59%-a tart ettől összességében. E tekintetben különösen erős az aggodalom Ausztriában, Hollandiában, Svédországban, Finnországban, Csehországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Magyarországon, Lettországban, Belgiumban, Írországban, Dániában és Olaszországban.
3. ábra: Ön szerint az alábbi állítás inkább igaz vagy inkább hamis? „A bevándorlás megengedése megváltoztatná országának kultúráját, identitását."
Hasonló aggodalmat okoz az európai polgárok körében a közbiztonság romlása és a terrorveszély fokozódása a bevándorlás nyomán. Az EU polgárainak 64%-a vélekedik úgy, hogy a bevándorlási hullám növelni fogja a bűncselekmények számát, és közel ugyanennyien (66%) tartanak a terrorveszély erősödésétől.
4. ábra: Ön szerint az alábbi állítás inkább igaz vagy inkább hamis? „A bevándorlási hullám növeli a terrorizmus veszélyét az Ön országában is."
Ezzel összefüggésben elmondható, hogy az emberek összességében 85%-a számít a közelmúltban elkövetett terrorcselekményhez hasonló támadásra saját országában. Az ehhez kapcsolódó aggodalom különösen erős Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Svédországban és Hollandiában.
5. ábra: Mennyire tartja valószínűnek, hogy a párizsihoz, a brüsszelihez vagy a berlinihez hasonló terrortámadás történjen az országában?
Összességében elmondható, hogy a muszlim bevándorlók integrációjának kudarcából és a jelenlegi bevándorlási hullámból származó tapasztalatok aggodalommal töltik el az európaiakat. Félelmeik jogosságát igazolják a közelmúlt sorozatos terrorcselekményei, melyeknél egyértelműen kimutatható az iszlamista indíttatás. A jelenlegi tendenciák alapján az említett problémák tovább mélyülhetnek, és beláthatatlan károkat okozhatnak az európai társadalmakban. A negatív folyamatok megállítása nem csak a többségi társadalmat alkotó állampolgárok, de legalább annyira a vallásukat békésen gyakorló, az európai törvényeket betartó mérsékelt muszlim közösségek érdeke is.
Szerző: Migrációkutató Intézet
