2015 kétségtelenül új időszámítást hozott Európában, hiszen a bevándorlási válság kibontakozásával párhuzamosan dogmák, mainstreamnek hitt ideológiák dőltek meg. Ennek oka az volt, hogy a kontinensre irányuló parttalan migrációnak nem szabott, sőt, nem is akart gátat szabni az európai uniós politikai elit, ezt pedig a legtöbb európai polgár árulásként élte meg.
Ismert, Angela Merkel német kancellár 2015 második felében a Willkommenskultur jeligével hirdette meg a „minden menedékkérőt befogadunk" politikáját, és ezzel a nyilatkozatával, mondhatni programjával megágyazott az átlagpolgár és a brüsszeli bürokraták közötti feszültségeknek. Az európaiak 2015-öt követően fokozatosan elszakadtak a vezetőiktől, és más utakat, megoldást kerestek, ami pedig nem jelentett mást, minthogy új, a megoldást kínáló politikai erőkhöz fordultak.
Nyugat-Európában a bevándorlás folyamata már korábban is megfigyelhető volt, elég csak a török vendégmunkások németországi jelenlétére gondolni, így ennek hatására a bevándorlásellenes erők is jelen voltak. Csakhogy a támogatottságuk sokáig kicsi volt.
A globális migrációs válság, az uniós politika tehetetlensége azonban olyan eseménysort indított el, amelynek következtében a migrációpárti politikai erők ellenében a bevándorlásellenes pártok látványosan megerősödtek kontinensszerte, új erők jöttek létre.
Most néhány példán keresztül azt nézzük meg, honnan hová jutott az európai politika az elmúlt időszakban, miképpen rajzolta át a politikai erőviszonyokat a bevándorlási válság, és azt, hogy erre ki milyen választ adott.
Az Európai Unió vezető gazdasági hatalma is komoly politikai változásokon megy át. Angela Merkel konzervatív pártszövetsége, a CDU/CSU 2013-ban még fölényes győzelmet aratott a németországi parlamenti (Bundestag-) választáson, alig maradt le az abszolút többségről, amelynek köszönhetően vezető szerepet tölthetett be a Német Szociáldemokrata Párttal (SPD) való nagykoalícióban. Az ekkor még euroszkeptikusként jellemzett Alternatíva Németországnak (AfD) mindössze a szavazatok 4,7 százalékát szerezte meg, ezzel nem jutott be a szövetségi parlamentbe. Azóta hatalmasat fordult a világ, a migrációs válság, és a német kancellár erre adott rossz válasza erősen éreztette hatását a német politikában, hiszen a négy évvel későbbi, 2017-es, parlamenti voksoláson alaposan átrendeződtek az erőviszonyok.
A tavaly novemberi német választás tehát valóságos politikai földrengés volt.
A német politika válságból válságba lépdelt: az elhúzódó koalíciós tárgyalásokat kormányválság követte, hiszen a jobbközép szövetségen belül komoly repedések jelentek meg a migráció németországi kezelésével, és annak eredménytelenségével kapcsolatban.
De egy pillanatra érdemes visszatérni a kormányalakítási tárgyalásokra. A politikai elit ügyetlenkedései közepette a következetesen bevándorlásellenes AfD tovább erősödött, egy februári közvélemény-kutatás adatai szerint a párt már 15 százalékon állt:
Hét hónapra volt szüksége a mainstream német politikai erőknek, hogy megegyezzenek: idén márciusban alakult meg Angela Merkel vezetésével az újabb CDU-CSU-SPD kormány, amely elég gyorsan válságba került. Ahogy megírtuk, Horst Seehofer német belügyminiszter, a CSU politikusa Angela Merkelhez intézett ultimátumot: nem tartotta elégségesnek a Merkel által a júniusi uniós csúcstalálkozón elért eredményeket. Végül sikerült megegyezniük, azonban nem maradtak visszhang nélkül a történések.
Volt egy komoly nyertese a magukat jobbközépként meghatározó pártok vitájának: az AfD. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a német belpolitikai válság egyértelmű nyertese a bevándorlás- és Brüsszel-ellenes párt volt.
A párt felfele ívelő pályára került, ahonnan jelen állás szerint nem sikerül kizökkenteni őket. A napokban a bevándorlók által elkövetett chemnitzi gyilkosság borzolta a kedélyeket Németországban, amely Európa-szerte a migráció negatív hatásainak szimbóluma lett. Az egykori NDK területén fekvő városban augusztus végén kezdődtek tüntetések egy brutális gyilkosság miatt. A támadás áldozata egy német állampolgár, az elkövetők pedig migránsok. Az AfD támogatottsága ismét nőtt,
A Bild pedig tegnap tett közzé egy közvélemény-kutatást, amely szerint az AfD-re jelenleg a németek 17 százaléka szavazna, ez újabb 0,5 százalékpontos növekedést jelent az egy héttel korábbihoz képest. Egyre inkább úgy néz ki, hogy a bevándorlásellenes párt előtt megszűnt az eddig elemzők által hangoztatott támogatottsági plafon, népszerűségük további emelkedésese várható.
A konzervatív uniós pártokat nem segíti, hogy a Chemnitzben utcára vonuló tüntetőket folyamatosan nácizzák, miközben próbálják elhallgatni, hogy a gyilkosokat a törvények szerint már rég ki kellett volna utasítani Németországból.
Akárcsak a politikai válságban lévő Németország esetében, az olaszoknál is előretörtek a bevándorlást ellenző pártok. Olaszország előző kormányát egy uniós bürokrata vezette Matteo Renzi személyében, aki maximálisan kiszolgálta az uniós vezetők óhaját-sóhaját. A korábban a baloldali kormány és a balközép Demokrata Párt (PD) élén álló Renzi ars poeticáját tökéletesen összefoglalja az a mondata, amelyet egy Soros György részvételével megtartott megbeszélésen mondott a migrációs válság kellős közepén: „az igazi rizikó Európa számára nem Oroszország vagy a gazdasági megszorítások, hanem Magyarország, amely egy új falat épített". Mivel a legerősebb migrációs nyomásnak – Spanyolország és Görögország mellett – Olaszország volt kitéve, Renzi pedig a Merkel-féle Willkommenskultur bűvöletében élt, a bevándorlás problémája zárójelbe volt téve, a márciusi olasz parlamenti választást megelőzően várható volt, hogy földcsuszamlásszerű változások fognak bekövetkezni az országban. Így is lett:
az olaszok megelégelték az addigi határozatlanságot és a migráció támogatását, és elzavarták őket, helyettük pedig a migrációval valójában foglalkozó erőket választottak meg.
A voksoláson az euroszkeptikus és Brüsszel-ellenes Öt Csillag Mozgalom (MS5) 32,7 százalékot kapott, Matteo Salvini bevándorlásellenes Ligája pedig 17,4 százalékot tudott elérni.
Utóbbi teljesítménye azért is számított kiugrónak, mert a Liga korábban Észak-Olaszország elszakadását tűzte zászlajára. Később komoly irányváltás következett be a párt politikájában,
Salvini karakteres jobboldali, euroszkeptikus, antiglobalista, bevándorlásellenes irányt szabott az Északi Ligának,
amely meghozta az eredményét. A Ligára márciusban több mint 5,6 millió olasz adta le szavazatát, ezzel 17,4%-ot szerzett, így Olaszország egyik legnagyobb politikai erejévé, és az olasz jobboldal vezető pártjává vált. Figyelemreméltó, hogy a bevándorlásellenes párt a 2013-as parlamenti választásokon még csak 4,1 százalékot ért el. Nem volt megállás a belügyminiszterré vált Salvini sikertörténetében: miután a két párt hosszas kormányalakítási tárgyalásokat követően kormányra lépett egymással, a Liga támogatottsága meredek emelkedésnek indult, és utolérte koalíciós partnerét, az M5S-t.
Ennek legfőbb oka, hogy a Liga következetesen bevándorlóellenes politikát visz, míg koalíciós társa megosztott, vagy legalábbis nézetkülönbségek alakultak ki a párton belül.
A két párt versenyében még júniusban is az Öt Csillag Mozgalom vezetett, a Ligát 30 százaléknyian támogatták. Egy kedden, az olasz sajtóban nyilvánosságra hozott felmérés szerint azonban fordult a helyzet, módosult a Liga és az M5S közötti erőviszony. A felmérés azt mutatja, hogy
Az Europe Elects elnevezésű, az uniós tagországbeli pártok népszerűségével foglalkozó Facebook-oldal friss közvélemény-kutatása szerint ennél is jobban állnak Salviniék.
A felmérés szerint immár hét százalékponttal körözik le az MS5-öt, és magasan vezetik a népszerűségi versenyt. Ez pedig könnyen megváltoztathatja a pártok pozícióit az olasz kormányban. Matteo Salvini nem akarta elhinni a kutatás eredményét, szerinte túl magasok a számok. Akár elhiszi a politikus, akár nem, nagyon úgy néz ki, hogy Salvini és a Liga megállíthatatlan.
Az idáig liberális mintaországnak tartott Svédország is forrong a bevándorlás káros következményei miatt. Az országban rendszeresek a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények, napi szinten jönnek hírek az általuk elkövetett erőszakos cselekményekről. Korábban beszámoltunk róla, hogy szeptember 9-én sorsdöntő választást tartanak a skandináv országban, amelyen megmérettetik, mi a svéd embereknek a véleménye az országban uralkodó állapotokról. A választás előtt pár nappal egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy ki fog az első helyen végezni, és milyen színű kormány alakul, de
annyi biztos, hogy olyan szintű változások következnek az ország politikai életében, amire nem volt példa az elmúlt száz évben.
Svédországban a többség nemcsak azzal elégedetlen, ahogyan a bevándorlást az elmúlt évtizedek politikai elitje kezelte, hanem a kampányban az egészségügy nehéz helyzete is az SD felé vitte a választókat. Igaz, ez szoros összefüggésben van a bevándorlással, ugyanis
az egészségügy helyett a svéd kormány a migránsokra költ.
Az országot 2014 óta Stefan Lövfen szociáldemokrata miniszterelnök vezeti, és könnyen lehet, hogy vezetésével pártja elmúlt 100 éves történetének a legrosszabb eredményét érheti el. Ugyanis a svédeknél hagyományosan erősek a szociáldemokraták, de a migrációs válság ezt az „alaptételt" is átírta. A voksolás többesélyes, legfőbb kihívójuk a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD), akik először 2010-ben kerültek a parlamentbe, és azóta nagyon megerősödtek. A párt fejlődéstörténetét jól mutatja a következő összevetés:
Szeptember 9-e mérföldkő lehet a párt életében: jó esélyük van arra, hogy legalább a második erő legyenek, de azt sem lehet teljesen kizárni, hogy Jimmie Akesson vezetésével a legtöbb szavazatot szerezzék. Egy friss kutatás szerint az SD 24, míg a szocdemek csak 22,1 százalékon állnak. De még az európai elit pártjaival elfogult European Elects is másodiknak hozta ki őket a napokban.
Akárhogy is lesz most vasárnap, komolyan előretörtek a bevándorlásellenes erők Svédországban.
A hét végén megkezdődött Lengyelországban az október 21-re kiírt helyhatósági választásokat megelőző kampány, ám a pártok szeme előtt valójában már a májusi európai parlamenti, illetve a jövő őszi nemzeti parlamenti választás lebeg - írja a Magyar Idők. Hogy következetes és szigorú migrációs politikával Kelet-Közép-Európában is sikereket lehet elérni, azt a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) példája is mutatja.
Jelen állás szerint nincs mitől tartaniuk, hiszen már három éve toronymagasan vezetik a népszerűségi listákat, a szavazatok 42-44 százalékára számíthatnak, ami elegendő az újabb abszolút többséghez a parlamentben.
A Mateusz Morawiecki vezette lengyel kormány a migráció pártolása helyett a családbarát intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, ez pedig meghozza a gyümölcsét. A látványos gazdasági növekedés mellett az embereknek a szociális intézkedések is tetszenek, ilyen például a családtámogatási rendszer, amelynek értelmében két gyermek után 500 zloty (38 ezer forint), három gyermek után 1000 zloty (76 ezer forint) jár havonta a családoknak.
Tavaly októberben Ausztriában választásokat tartottak, amelynek köszönhetően több más országhoz hasonlóan alapvetően változtak meg a politikai viszonyok. A II. világháború óta az esetek túlnyomó többségében az osztrák szociáldemokraták és a jobbközép néppártiak alkothattak nagykoalíciót, vagy a két párt valamelyike egyedül kormányzott.
Ez a felállás figyelemreméltó módon billent meg: nemcsak azzal, hogy a migrációt erősen ellenző Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kormányra került, hanem azzal is, hogy az Osztrák Néppártban (ÖVP) is jelentős átalakulás ment végbe. A voksoláson az ÖVP győzött a voksok közel 32 százalékával, második helyen az SPÖ közel 27 százalékkal végzett, míg az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ 26 százalékot szerzett. Sebastian Kurz, a néppártot bevándorlásellenes irányba elmozdító pártvezető, a korábbi legfiatalabb külügyminiszter nem habozott: Heinz-Christian Strache-val, a szabadságpártiak vezetőjével kötött megállapodást, így ÖVP-FPÖ kormány alakulhatott meg. Az új osztrák vezetés felállásával az illegális migráció megállítása az osztrák politika középpontjába került, ezzel szövetséget alkotva a V4-ekkel, benne Magyarországgal.