Ezért nem lett nagyobb baj a Szovjetunió összeomlásából

United States President George H.W. Bush speaks with US Secretary of State James A. Baker, III, from his study in the Oval Office of the White House in Washington, DC on January 17, 1991. Pictured from left to right: White House Chief of Staff John Sununu, the President, and National Security Advisor Brent Scowcroft. Mandatory Credit: David Valdez / White House via CNP - NO WIRE SERVICE - Photo: David Valdez/White House Pool/Consolidated/dpa

David F. Schmitz, az Antall József Tudásközpont által magyarul megjelentett színes portréjában átfogó képet nyújt Brent Scowcrofról, aki Gerald Ford és George H. W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadójaként is szolgált, és mindvégig becsületes, megfontolt, nyitott gondolkodású tudott maradni.

A huszadik századi amerikai külpolitika két sorsfordító eseménye a vietnami háború és a hidegháború vége. Brent Scowcroft mindkettőnek részese volt, és nemzedéke oly sok tagjával egyetemben kiállt amellett, hogy

az Amerikai Egyesült Államok kivételes nemzet, nem hasonlít a korábban létezett többi nagyhatalomhoz,

és egyedülállóan alkalmas arra, hogy vezető szerepet töltsön be. Ugyanakkor nagyon is tudatában volt az ebben a nézetben rejlő veszélyeknek, és annak, hogy ezek az elképzelések milyen könnyen átfordulhatnak önhittségbe, és akár katasztrófához is vezethetnek.

David F. Schmitz színes portrét nyújt egy szürke eminenciásról, aki Gerald Ford és George H. W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadójaként is szolgált, és mindvégig becsületes, megfontolt, nyitott gondolkodású tudott maradni. Az olvasó egy kivételes ember életrajzán keresztül átfogó képet kap a korszakot alakító nemzetbiztonsági döntésekről, az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának alakulásáról.

Gerald Ford, egykori amerikai elnök és Brent Scowcroft, nemzetbiztonsági tanácsadó Forrás: AFP/National Archives

Nagyon fontos tanácsok

Scowcroft hosszú pályafutása egyedülálló keretet nyújt az amerikai külpolitika elemzéséhez a vietnami háború utolsó napjaitól kezdve a hidegháború végéig, sőt még azon is túl egészen a huszonegyedik század első évtizedéig.

Központi szerepet játszott a vietnami háború utáni külpolitikai vitákban, és azokban az erőfeszítésekben, amelyek az Egyesült Államok aktív nemzetközi szerepét kívánták megtartani.

Scowcroft következetesen visszafogottságot és óvatosságot ajánlott az amerikai erő alkalmazásában, fegyverzet-ellenőrzési megállapodásokat és korlátozásokat sürgetett, ahol csak lehetett és ésszerű volt.

Scowcroft a Ford-adminisztráció 1977-es távozása után 1989 után lett ismételten az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Immár Bush elnök alatt fogalmazta meg, hogy milyen válaszokat kell adni a Szovjetunió összeomlására, és a hidegháború lezárására. Ő hangolta össze azt, hogy Washingtonnak, milyen választ kell adnia Kínának a Tienanmen téri véres beavatkozást követően. Scowcroft volt az az ember, aki kulcsfontosságú tanácsokkal segítette Bust az 1990-91-es Öböl-konflitkus során.

George Bush és Scowcroft az Öböl-háború napjaiban Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/David Valdez

Nem veszítette el a hitét

Továbbá, Scowcroft sokat írt a külpolitika különböző kérdéseiről, és ő volt az Irak elleni háború, valamint a neokonzervatív külpolitikai nézetek legprominensebb republikánus kritikusa. Az amerikai külpolitika alakításában játszott szerepe az elmúlt harmincöt évben lehetőséget kínál a jelentősebb események, elgondolások és politikai viták vizsgálatára, továbbá az Egyesült Államok és a világ kapcsolatait jellemző változások és folytonosságok elemzésére.

Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadóként töltött második időszakában tanúsított

óvatos magatartása a megfelelő tónust és megközelítést kölcsönözte a Kelet-Európában és a Szovjetunióban zajló gyorsan változó események megközelítéséhez.

Együtt kívánt működni a hasonló gondolkodású republikánusokkal és demokratákkal egy olyan hidegháború utáni külpolitika kialakításában, amely következetességet és stabilitást ad az új nemzetközi környezetben az amerikai politikai döntéshozatalnak, amely megvédi a kihívásoktól és a bírálatoktól az internacionalista álláspontot, és amely elszigeteli a diplomáciát a belpolitikai csatározásoktól.

Nem veszítette el a hitét abban, hogy az amerikai jelenlét szükséges a világban, hogy együtt kell működni a szövetségesekkel, és abban, hogy a stabilitás értékének a megvédése az amerikai érdekeket szolgálja. Scowcroft aggódott, hogy a Szovjetunió összeomlásával és a hidegháború végével a közvélemény többé nem fogja támogatni, hogy az Egyesült Államok aktív és átfogó szerepet játsszon a világ ügyeiben. Mindezek ellenére a nemzetbiztonsági tanácsadó hivatali pályafutása végeztével is kitartott az elvei mellett.