Orbán Viktor és a magyar példa dícsérete után újabb cikk a Figaróban

Orbán Viktor: " Egy nagy csata van mögöttünk, sorsdöntő győzelmet arattunk, lehetőséget kaptunk, lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük, megvédhessük Magyarországot "

A magyar területek kétharmadának elcsatolása olyan nemzeti trauma volt, ami máig hat, erről ír holnapi számában a Le Figaro. A konzervatív (és egyébként a legolvasottabb) francia napilap a Fidesz múlt vasárnapi, óriási győzelmét próbálja megérteni és megértetni.

A cikk születéséhez hozzátartozik, hogy a hétvégi Le Figaróban nagy hatású, Orbán Viktorról és Magyarországról nagyon pozitív írás jelent meg. Szerzője nem akárki, Eric Zemmour, az egyik legjobb és legsikeresebb francia esszéista, aki Francia öngyilkosság című, 2014-es, a migránsválságot megjövendölő könyvével túllépte a saját műfajában hihetetlennek tűnő, félmilliós eladott példányszámot.

A Le Figaro a tavalyi francia elnökválasztási kampányban nem állt egyértelműen a jobbközép jelölt, Francois Fillon mellé, sőt, meglepően sokat foglalkoztak jogi ügyeivel. Úgy érződött, hogy ők a legliberálisabb, a baloldalhoz legközelebbi elnökjelöltnek, Alain Juppé-nek örültek volna. Ezt azért érdemes mintegy zárójelben tudomásul venni, mert a Le Figaro is változik, sokszor elég engedékeny a bukott szocialista miniszterből elnökké lett Macronnal is, vagyis, nem a tíz évvel ezelőtti, elszánt, konzervatív Le Figarót kell elképzelni.

Vagyis, érződik a Le Figaro írásán: kicsit mintha egyenlíteni, kiegyensúlyozni szeretne azután, hogy a tekintélyes Eric Zemmour száz százalékosan kiállt Orbán Viktor és politikája mellett, sőt, a magyar modellt, az illiberális demokráciát egyenesen példaként állítva a francia jobbközép elé.

Egy kivételével csak olyan embereket szólaltat meg, akik nem feltétlenül szimpatizálnak a magyar politikával. A kivétel Trócsányi László. A legvilágosabban egyébként éppen a magyar igazságügyi miniszter beszél, aki elmagyarázza, hogy Soros Nyílt Társadalom Alapítványa célkitűzéseivel nem tud Magyarország azonosulni, ezért áll szemben a miniszterelnök Sorossal. Arról is beszél, hogy Soros 2015-ben évi egymillió migráns betelepítéséről írt.

Orbán Viktor a választás estéjén Fotó: Csudai Sándor - Origo

A hosszú cikk felidézi a trianoni traumát, amikor Magyarország elvesztette területe kétharmadát, beszél a Horthy-korszakról és a kommunizmusról, azt hangsúlyozva, hogy a mostani magyarországi történéseket nem lehet megérteni a magyar múlt nélkül.

Szóba kerül, hogy a nemzeti identitás fontosságával van összefüggésben a 2010-es, magyar konzervatív forradalom, és nagyon fontos körülmény, hogy 1990 előtt Magyarországot valamilyen hatalom mindig megszállta, törökök, az osztrákok, aztán a nácik, majd a szovjetek. Így különösen fontos a függetlenség. A magyar történelem visszatérő eleme a Le Figaro szerint az eltűnéstől való félelem. Egy francia történésznőt is idéz, Francoise Pons-t: szerinte Magyarország története a túlélés története.

Egy feltehetően ellenzéki orosz és lengyel történészt is kérdeznek Magyarországról, utóbbi szerint Brüsszel hibázik, amikor Lengyelországot és Magyarországot szinte fasisztázza, mert ezzel csak idegesíti ezeket az országokat. Megszólal a baloldali magyar történész, Ungváry Krisztián is, ő Horthy rehabilitációját bírálja, igaz, e tekintetben a Le Figaro kicsit helyre teszi.

Természetesen Soros György személyét is elemzi a Le Figaró, megszólal Michael Ignatieff, Soros egyetemének, a CEU-nak a rektora. Elmondja, hogy megegyeztek, marad az egyetem, de még a miniszterelnök aláírására is szükség van. Nem különösebben szimpatizál a magyar kormánnyal, ez kiderül, és Soros kapcsán antiszemitizmusra is utal.

A Le Figaro egyébként a migránsok elutasítását összefüggésbe hozza a nemzeti identitás fontosságával, és ezzel magyarázza a multikultúrával és a liberalizmussal való szembehelyezkedést is.

A lengyel újságíró gondolataival zárja cikkét a Le Figaró: idézi Ziemowit Szczereket, aki egy kicsit populistázik, meg azt mondja, hogy egyrészt nem lehet diabolizálni a migránsokat, de Angela Merkelnek sem volt igaza, amikor nyakló nélkül beengedte őket.

Ami egészen nyilvánvaló: Franciaország egyre inkább érdeklődik Magyarország iránt, és a jobbközép új vezetője, az erőskezű, a politikai korrekt beszéd terrorjával szembe helyezkedő Laurent Wauquiez - ahogy tegnapi cikkünkben is írtunk róla - több, lényeges megnyilvánulásával is mintegy követi a magyar miniszterelnököt.