Történelmi fordulat előtt áll Törökország

Thousands of supporters gathered to listen to Muharrem Ince, the leader and presidential candidate of Turkey's main opposition party the Republican People's Party (CHP) as he gives an address during a campaign rally in Izmir on June 21, 2018, three days prior to presidential and parliamentary elections. Muharrem Ince, 54, has in the space of weeks risen from being a fiery parliamentarian to a presidential candidate who has energised the Turkish opposition and poses a serious challenge to President Recep Tayyip Erdogan. Turkey goes to the polls on June 24. / AFP PHOTO / Ali EGE

A kormányzó, Recep Tayyip Erdogan és pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja nyerheti meg a vasárnapi előrehozott választásokat Törökországban. A legfőbb kérdés, hogy a kormánypárt képes lesz-e egyedül többséget szerezni a parlamentben, és hogy Erdogan az első körben megszerzi-e a megválasztásához szükséges abszolút többséget. A mostani voksolással Törökország áttér az elnöki rendszerre. Egeresi Zoltán szerint akárki győz, a gazdaságot és a líra leértékelődését kezelnie kell, amihez szükséges lesz a nemzetközi bizalom visszaállítása, így további, befektetőbarát intézkedések várhatók.

A modern török történelem legfontosabbjának ígérkezik a június 24-én esedékes előrehozott elnök- és parlamenti választás. Recep Tayyip Erdogan és pártjának sikere a belpolitikai stabilitást hozhatja el a stratégiailag fontos helyen fekvő országban.

Az utóbbi évek egyébként is meglehetősen mozgalmasan teltek az országban.

Egyrészt a függetlenedni szándékozó kurdokkal a harcok 2015-ben kiújultak, azóta a kurd szeparatisták és az iszlamista szélsőségesek sorozatban követnek el terrorcselekményeket. Ezzel párhuzamosan Törökország 2016 augusztusában avatkozott be először az öt éve tartó szíriai polgárháborúba, a mérsékelt arab ellenzéket támogatva a konfliktusban.

Recep Tayyip Erdogan győzelme várható a hétvégi elnökválasztáson, kérdés, hogy szükség lesz-e második fordulóra Forrás: AFP/Bulent Kilic

Puccskísérlet és népszavazás

A belpolitikában a legutóbbi, 2015. november 1-jén tartott előrehozott parlamenti választásokon Erdogan pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 317, a Köztársasági Néppárt (CHP) 134, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) 59 és a Nemzeti Cselekvés Párt (MHP) 40 mandátumot szerzett. 2016. május 24. óta Binali Yildirim a kormányfő.

2016. július 15-én a hadsereg egy része államcsínyt kísérelt meg,

a sikertelen próbálkozást Erdogan arra használta fel, hogy leszámoljon belső ellenzékével, tisztogatást hajtott végre a közigazgatásban, a hadseregben, az igazságszolgáltatásban, a felsőoktatásban és a médiában. Az országban a puccskísérlet óta rendkívüli állapot van érvényben.

Az ellenzéki erők is több nagygyűlést tartottak Forrás: AFP/Yasin Akgul

Törökországban 2017. április 16-án népszavazáson igent mondtak a parlamenti rendszert felváltó elnöki rendszer bevezetésére.

A referendumon 51,34 százalék értett egyet a parlament által 2017 januárjában jóváhagyott alkotmánymódosításokkal,

amelyek révén egyebek között megszűnik a miniszterelnöki tisztség. A kormányfő hatáskörei a mindenkori köztársasági elnökre szállnak át, aki ezzel a végrehajtó hatalmat is gyakorolja. A parlamenti helyek számát 600-ra növelik, a képviselők mandátuma 5 évre szól. A változás a következő elnökválasztáson lépett volna hatályba. Ezt eredetileg 2019 novemberére tervezték, de Erdogan sokakat meglepett, amikor április 18-án bejelentette, hogy június 24-én előrehozott elnök- és parlamenti választást tartanak Törökországban.

Meral Aksener ellenzéki elnökjelöltnek az előzetes felmérések szerint nincsen esélye a győzelemre Forrás: AFP/Yasin Akgul

Ezért hozták előre a voksolást

Az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) valóban többsége van, de vasárnap egyszerre tartanak elnök- és parlamenti választást, amely után történelmi változásnak lehetünk tanúi Törökországban:

bevezetik az elnöki rendszert, ezáltal megváltozik az ország kormányformája –

erről már Egeresi Zoltán beszélt az Origónak. A Külügyi-és Külgazdasági Intézet szakértője elmondta, a „kettős választás” miatt a tét nagy. Mivel a pártok már a tavalyi, ezt eldöntő alkotmánymódosító népszavazás óta kampány üzemmódban vannak, nem volt annyira váratlan fordulat.

Ugyanakkor a gazdaság kedvezőtlen folyamatai – az utóbbi hónapokban látványosan gyengülő líra és a növekvő infláció – miatt a vezetés indokoltnak látta több mint egy évvel (2019. november 3-ról) előrébb hozni a választást, amikor még relatíve kedvező, népszerű pozícióból indulhatott, mint később, egy fájdalmas, gazdasági reformsorozat vagy épp akár egy válság után – hangsúlyozta a Törökország-szakértő.

Muharrem Ince ellenzéki elnökjelölt hívei egy gyűlésen Forrás: AFP/Ali Ege

Sokszínű ellenzék

Egeresi szerint a kérdés az, hogy az AKP megszerzi-e az egyszerű többséget, vagy sem. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint igen, noha csökken a szavazati aránya a legutóbbi, 2016. novemberi választáshoz képest, amikor közel 50 százalékot szerzett meg. Az AKP választási koalíciót hozott létre két kisebb nacionalista párttal, együttesen a szavazatok közel ötven százalékára számíthatnak, melyből valószínűleg 40-45 százalékpontot az AKP szavazói tesznek ki, s a választás után továbbra is együtt fognak működni a parlamentben.

Az ellenük felsorakozó ellenzék fragmentált,

s lehetetlennek tűnik egy szekuláris-nacionalista-iszlamista-kurd koalíció létrejötte (erre 2015 nyarán lehetett volna alkalom, akkor sem sikerült), még esetleges nominális többség esetén sem. A választásra alakult ellenzéki „Nemzeti” koalíció sem vette be sorai közé a kurd Népek Demokratikus Pártját. Ráadásul a közvélemény-kutatások szerint kérdéses, hogy ez utóbbi át tudja-e lépni a rendkívül magas, 10 százalékos parlamenti küszöböt. Amennyiben ez nem sikerül, amire van esély, akkor viszont az AKP akár kétharmadot is szerezhet – mondta az elemző.

Erdogan pártja szerezheti a legtöbb parlamenti helyet, de kérdés, ez elég lesz-e a többség megszerzésére Forrás: AFP/Kayhan Ozer

Az első körben is nyerhet Erdogan

Meglepetés nem lesz, az elnökválasztást illetően a legnagyobb talány, hogy a vasárnapi fordulóban győz-e Erdogan, vagy szükséges lesz-e egy másodikra is. A közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi államfő támogatottsága magas, így az sem kizárható, hogy noha nem nagy többséggel, de már az első fordulóban megkapja a szavazatok több mint 50 százalékát. Abban az esetben, ha mégis második körös választásra kerülne sor, ott minden bizonnyal le tudja majd győzni a legnépszerűbb ellenzéki jelöltet, aki a Köztársasági Néppárt (CHP) által indított Muharrem İnce lesz – mondta Egeresi Zoltán.

A szakember szerint akárki győz, a gazdasággal és a líra leértékelődését kezelnie kell, amihez szükséges lesz a nemzetközi bizalom visszaállítása, így további, befektetőbarát intézkedések várhatók.

A 2016. júliusi puccskísérlet után bevezetett szükségállapotot az eddigi ígéretek szerint választás után, július végéig meg fogják szüntetni.

A kormány például új munkahelyteremtő gazdasági projekteket, számítástechnikai oktatás támogatását ígéri, miközben az utóbbi hónapokban választási osztogatásba is kezdett. Az ellenzék hasonló módon gazdasági fejlődést és munkahelyteremtést, stabilitást ígér, ugyanakkor jobb kapcsolatokat a Nyugattal, a jogállamiság megerősítését (akár az elnöki rendszer eltörlését) vizionálja – tette hozzá.

A kurdok pártja lehet, be sem kerül a parlamentbe Forrás: NurPhoto/Erhan Demirtas/NurPhoto/Erhan Demirtas

Marad az egyensúlyozás

Törökország nem tud „elszökni” a geopolitikai elhelyezkedése elől: akárki győzzön is – bár vélhetően marad a jelenlegi vezetés – Ankara továbbra is egyensúlyozni fog Nyugat és Kelet között. Biztos, hogy az ország aktív marad a Közel-Keleten, főleg Szíriában, ahol csapatai állomásoznak, és Irakban is, mivel jelenleg zajlik a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) elleni hadjárat előkészítése – mondta Egeresi Zoltán.

Ugyanakkor nem mondhat le az uniós gazdasági kapcsolatokról sem,

s továbbra is érvényben marad a szíriai menekültekkel kapcsolatos megállapodás, amit eddig Törökország betartott. A korábbi diplomáciai csatározások után várhatóan közeledés indul meg Berlin és Ankara között, még akkor is, ha hosszú évekig nem várható előrelépés – zárta szavait az elemző.