Hídkatasztrófától tartanak Franciaországban

Vágólapra másolva!
Egyáltalán nem elszigetelt eset az augusztus elején történt genovai hídkatasztrófa Európában: Franciaországban a mintegy kétszázezer hídból mindennap kiesik egy a (még) biztonsággal használhatóak listájáról, s mindössze tizenötezernek kielégítő az állapota. Az ottani viaduktok túlnyomó része élettartamuk utolsó szakaszába lépett a kétezres években. A részben állami fenntartású hidakra és közlekedési infrastruktúrára azonban egyre kevesebbet költ az állam. A fenntartást egyre több esetben (mintegy 170 ezer híd esetében) megyei vagy önkormányzati hatáskörbe tolták, mert a pénzre az illegális migránsok ellátásában van szükség. Az Egyesült Államok úthálózatának állapota is azért romlott jelentősen Obama elnöksége alatt, mert az egyébként híresen jó minőségű, és az ország versenyképességét biztosító közlekedési infrastruktúra helyett inkább az ObamaCare-t, az elnök közegészségügyi programját finanszírozták. Hasonló a helyzet Franciaországban is, csak itt a migránsokra költik a biztonságos közlekedésre szánt pénzt.
Vágólapra másolva!

Alig három hónappal a genovai katasztrófa előtt, májusban a Párizshoz közeli Argenteuilben szakadt le az A15-ös autópálya-viadukt egyik tartófala. Csoda, hogy nem történt tragédia, de a helyreállítási munkák óriási dugókat okoztak a környéken. Ez az eset ugyan szerencsésen végződött, de az ország úthálózatát átszelő, mintegy egymillió kilométernyi út minden ötödik kilométerére jut egy híd, és számtalan polgármester retteg mindennap, hogy ne az általa vezetett városban történjen a következő tragikus hídomlás.

Az észak-franciaországi kis falu, Monceau-sur-Oise hídja közel százéves, 1922-ben készült el. A hídon egyre szembetűnőbb a porladó beton, a karbantartásra azonban öt éve egyáltalán nem költött sem az állam, sem az önkormányzat. A polgármester szerint pedig életbevágóan fontos lenne a híd felújítása. Ez azonban százötvenezer euróba (nagyjából 50 millió forintba) kerülne, de az állam csak a tizedét fizetné, a többit a helyieknek kellene előteremteni. Azonban az állam egyre kevesebb pénzt biztosít a településeknek az úthálózat karbantartására, így egyelőre senki nem tudja, miből fizetik majd a költségeket.

Hasonlóan rossz a helyzet Grand-Verlyben, ahol a szakértői vizsgálat már 2001-ben javasolta a híd lezárását, azonban mindössze a három és fél tonnánál nehezebb járművek áthaladását tiltották meg.

A polgármester kilátástalannak látja, hogy a háromszázezer eurós felújítási költséget a község önerőből elő tudja teremteni, az állam pedig egyáltalán nem segít. Van számos olyan település is, ahol a híd az iskolákhoz vezet, de egyszerűen nincs pénz a karbantartásra, felújításra.

Ezek egyáltalán nem elszigetelt esetek Franciaországban. A kormány által nemrégiben megrendelt tanulmány borús jövőt jósol: a jelenlegi politika folytatása mellett az ország hídjainak hat százaléka teljesen használhatatlan lesz 20 éven belül – miközben 840 hidat már most is közlekedésre veszélyesnek minősítettek a hatóságok. A közlekedésügyi miniszter szerint azonban a hidak, viaduktok karbantartása évente egymilliárd euróba kerülne a költségvetésnek és ez az összeg egyelőre nincs meg.

De akkor hová tűnik a pénz?

A francia kormány július elsejével 90-ről 80 km/h-ra csökkentette a megengedett sebességet a francia közutakon. A kormány több esetben a hajánál előrángatott baleseti statisztikákkal próbálta igazolni a lépés létjogosultságát. Eduard Philippe miniszterelnök azonban mindenkit igyekezett megnyugtatni: a sebességtúllépésből befolyó bevételt az állam a közúti balesetekben megsérültek ellátására, a kórházaknak adja. Az esetleges többletbevétel pedig a kormány ígérete szerint egy olyan alapba megy, amely a kórházak modernizálását és speciális felszerelések korszerűsítését célozza. A költségvetést ugyanis az elmúlt évek migránsáradata alaposan átszabta, és a helyzet vesztesei a kórházak is.

Emberi jogi szervezetek ugyanis folyamatosan akadályozzák a migránsokkal kapcsolatos feladatok ellátását. Az aktivisták egyik vezéralakja a magát biszexuálisnak és drogfogyasztónak valló Christian Andreo, aki volt, hogy azzal került a címlapra hogy megakadályozta egy tunéziai HIV-fertőzöttnek az országból való kitoloncolását.

Andreo és társai akadályozták meg azt is, hogy megszámlálják a sürgősségi befogadó központokban tartózkodó migránsokat. Erre azért lett volna szükség, mert a centrumok telítettsége nagyon magas.

Franciaország: egészségügyi pénzátcsoportosítás a migránsoknak

A francia polgároknak szánt közgyógyellátás is egyre kilátástalanabb helyzetben van. Az Oise-völgyi Gonesse-ben például 2016-ban tört ki botrány a város egyik legnagyobb közkórházában lévő állapotok miatt. Egyre többeket szorítottak ki az illegális – túlnyomórészt fekete-afrikai és afgán – bevándorlók, sokszor elviselhetetlen helyzetet teremtve az orvosok és a betegek számára is. Rendszeres volt, hogy a migránsok szexuálisan zaklatták az ápolónőket, akár a kórházban, akár munka után, hazafelé menet.

Hiába tiltakozott azonban a képviselőtestület, a kormány nem sokkal később újabb emeletet ürített
ki azért, hogy a folyamatosan érkező migránsokat el tudják helyezni. A kórház vezetése a helyi
prefektushoz fordult, hogy legalább a dolgozók biztonságát szavatolják.

A fenti esetek is olyan, a bevándorlókkal foglalkozó álcivil alapítványok tevékenységének következményei, mint a kormány által is támogatott Association Aurore, amely az országba érkező migránsok integrálását tűzte ki célul. A szervezet 2015 tavasza óta megrendezi a menekültek világnapját is. Ekkor bontották el először a Párizsban illegálisan felvert egyik sátortábort a hatóságok.

Ezek után persze nem lehet csodálkozni azon, hogy viaduktok omlanak össze, válnak naponta közlekedésre alkalmatlanná. A kérdés az, meddig tudnak a franciák elkerülni egy genovaihoz hasonló katasztrófát.