Újabb migrációs hullám indulhat Líbiából, ha elfajulnak a választások

2019.01.23. 13:38

Újra felerősödhet a Líbiából Európába irányuló bevándorlás, miután a júniusra tervezett választások előtt az ország területét irányító felek inkább az időhúzásra játszanak. A választások után pedig könnyen erőszakossá fajulhat a helyzet, miután az országot uraló, de szembenálló szereplők csak a győzelmet fogadnák el – írja friss elemzésében a Migrációkutató Intézet.

Az elmúlt időszak világpolitikai eseményei, például a Brexit-tárgyalások és az amerikai-kínai kereskedelmi háború még Európában is sikeresen elterelték a figyelmet az észak-afrikai eseményekről. Ez alól nem kivétel Líbia sem, ahol egyébként 2017 elejétől kezdve látványosan javultak a viszonyok: csökkent a harcok intenzitása, az Iszlám Államot a tengerparti városokból visszaszorították a sivatagba, nőtt az olajkitermelés, illetve a migránsok is más útvonalat kezdtek el használni.

Az országot irányító különféle politikai frakciók – a Khalífa Haftar tábornok vezette, zömében kelet-líbiai politikai csoportok, illetve a Fáiz Szarrádzs miniszterelnöksége alatt működő Nemzeti Megegyezés Kormánya – hosszú civakodás után 2017 májusában Abu-Dzabiban találkoztak egymással, és megállapodtak az együttműködésben és a fegyveres konfrontáció beszüntetésében. Bár az összecsapások nem szűntek meg teljesen, alacsonyabb intenzitásúvá és esetlegesebbé váltak, valamint az áldozatok száma is jelentősen csökkent.

Az akkor két hónapja hivatalban lévő Emmanuel Macron francia elnök 2017 júliusában fogadta Párizsban Haftart és Szarrádzsot. A következő hónapok során több vezető európai politikus is Líbiába látogatott, ezzel pedig megkerülhetetlen szereplőnek ismerték el a tábornokot a Líbia jövőjét érintő tárgyalásokon.

Fáiz Szarrádzs kormányfőForrás: AFP/Anadolu Agency/Cuneyt Karadag

2018 májusában Macron újabb nagy volumenű találkozót szervezett Párizsban, amelyen Haftar és Szarrádzs mellett részt vett a keleti székhelyű törvényhozás, a Képviselők Házának feje, Agíla Szaleh és a nyugati politikai csoport, a Magasszintű Államtanács elnöke, Khaled al-Misrí is. A felek megállapodtak abban, hogy 2018. december 10-én választásokat tartanak az országban, a hátralevő időben pedig megteszik a megrendezéséhez szükséges lépéseket (alkotmány és választási törvény elfogadása). Azt is sikerült tető alá hozni, hogy egyesítik a kettészakadt líbiai intézményeket, mint a Nemzeti Olajtársaságot vagy a Líbiai Központi Bankot, illetve megkezdik a különféle fegyveres csoportok integrációját egyetlen líbiai haderővé.

2018 őszére azonban a folyamatok eléggé lelassultak, a megállapodások ellenére sem az alkotmány, sem a választási törvény elfogadása nem haladt megfelelő ütemben.

Macron fellépése valójában csak arra volt jó, hogy a líbiai felek tovább húzhassák az időt. Ugyanis többségük nem érdekelt abban, hogy az általuk gyakorolt politikai és gazdasági hatalom egy központi kormány kezébe kerüljön. A francia kezdeményezés ezek után ki is fulladt – mutat rá az elemzésben Marsai Viktor, az intézet munkatársa.

Párizs beavatkozása ráadásul az európai szereplők megosztottságára is felhívta a figyelmet. Olaszország 2017 elején komoly eredményeket tudott felmutatni a szabályozatlan migráció megfékezésében, és meglehetősen kiterjedt jelenlétet épített ki az észak-afrikai országban. A francia fellépés viszont egyértelműen gyengítette ezeket az erőfeszítéseket. Egyes források szerint Macronék kezdeményezésére azért is került sor, mert Párizs féltékenyen nézte az erősödő olasz pozíciókat, és például a francia Total szeretett volna nagyobb szeletet kihasítani az ismét felfutó líbiai olajkitermelésből.

Megpróbálják az olaszok is

Az olasz kormány ilyen körülmények között jelentette be, hogy 2018. november 12-13-án konferenciát szervez a líbiai helyzetről. Egyrészt ismét bejelentkeztek a líbiai ügyek koordinálásának vezető szerepére, de új lendületet is szerettek volna adni a december 10-i elhalasztott választás miatt lelassult politikai átmenetnek.

Azonban a nem kellő előkészítettség miatt a 36 résztvevő delegációból nagyon kevesen képviselték magukat a legfelsőbb szinteken. Sem Emmanuel Macron, sem Angela Merkel német kancellár, sem pedig Theresa May brit miniszterelnök nem vett részt a rendezvényen. Az USA csak államtitkári szinten jelent meg, míg Vlagyimir Putyin orosz elnök Dimitrij Medvegyev miniszterelnököt küldte maga helyett. Ugyanakkor az Európai Unió részéről Federica Mogherini külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, valamint Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is ott volt.

Ra's Lanuf, Líbia, 2011. március 9.Fotó: Sopronyi Gyula

Bár áttörést nem sikerült elérni, az olasz kormány egyértelmű sikere volt, hogy a palermói találkozót be tudták illeszteni a líbiai rendezésért folytatott erőfeszítések sorába.

Az itt elfogadott ütemterv szerint 2019 januárjában Líbiában országos konferenciát rendeznek, amely az eddigi felülről irányított kísérletek után igyekszik a helyi közösségi vezetőket összegyűjteni a találkozóra, ahol megállapodhatnának a választások menetéről.

Ez azért is kulcsfontosságú, mert a líbiai lakosság 80%-a választások útján szeretné feloldani a különféle rivális politikai és katonai csoportok közti patthelyzetet. Ezzel párhuzamosan kerülhetne sor az alkotmány és a választási törvény elfogadására, melyeket a lakosság népszavazás keretében erősíthetne meg februárban. Azt követően 2019 júniusában lehetne megtartani a választásokat.

Nem mindenkinek érdeke

Gyakorlatilag már négy éve megállapodtak a felek abban, hogy hogyan is kellene kinéznie ennek a rendezésnek, mindezek ellenére különféle csoportok folyamatosan blokkolják az ügyet. Ennek pedig az az oka, hogy a jelenleg is ellenőrzésük alatt álló állami vagyonokat, például az olajkitermelést nem szívesen adnák vissza egy központi kormányzatnak. Csak érzékeltetésképpen: tavaly az olajbevételek 78%-kal nőttek az előző évhez képest, és elérték a 24,4 milliárd dollárt. Ám ennek jelentős része eltűnik a különféle üzletemberek, politikusok és fegyveres csoportok zsebében.

Az Arab Liga főtitkára, Ahmed Abúl Ghejt is rámutatott a problémára: a fegyveres milíciák lefegyverzése és a líbiai háborús gazdaság felszámolása nélkül nem lesz béke az országban. Összességében elmondható, hogy egyetlen szereplőnek sincs ereje ahhoz, hogy egyesítse az országot, viszont rengeteg olyan aktor van, akik alá tudják ásni a stabilitást

Ehhez hozzájön még az olasz-francia vitán is túlmutató nagyhatalmi megosztottság Líbiát illetően, amit jól érzékeltetett a prominens nemzetközi vezetők távolmaradása a palermói konferenciáról. Haftar tábornok kérésére ráadásul kizárták a törököket a fontosabb tárgyalásokról, akik egyébként megkerülhetetlen szereplői a térségnek - mutat rá az elemzés.

Ezek miatt elég csekély az esély arra, hogy az idei első félévben sikerül tényleges megoldást találni a patthelyzetre. Sőt, félő hogy a választások által kiélezett politikai helyzet inkább az erőszak eszkalációjához vezethet, ugyanis az nem lehetséges, hogy egy esetleges választás mindenki számára győzelemmel végződjön, így akár egy újabb polgárháború is kezdődhet.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet becslései szerint 2018-ban nagyjából 700 ezer és egymillió közötti bevándorló tartózkodott Líbiában. A migránsok egy része munkát talált az olajiparban, és különféle rendelkezések miatt nem tud továbbindulni Európa felé. Félő azonban, hogy egy újabb intenzív polgárháború hatására az Európa irányába most még jórészt zárt migrációs útvonalak újra megnyílhatnak, illetve a jelenleg munkában lévők is Líbia elhagyása mellett dönthetnek.

KAPCSOLÓDÓ