Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elmúlt hónapok nemzetközi híreinek egy jelentős része arról szólt, hogy a nagyhatalmaknak és a szír kormánynak sikerült szinte teljesen visszaszorítania az Iszlám Államot Szíria és Irak területeiről. Ennek ellenére a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) egy friss elemzésében azt mutatja be, hogy a világon továbbra is több tízezer, sőt egyes becslések szerint több mint 230 ezer szalafista-dzsihadista áll készenlétben, hogy lecsapjanak a különféle országokban.
Mielőtt részletesen bemutatnánk, hogy milyen veszélyeket jelentenek ezek a személyek a nemzetközi biztonságra, elsőként tisztázzuk, hogy mit jelent a szalafista-dzsihadista meghatározás.
A szalafisták a világi államot elutasító és a saría - az iszlám jogrend - alapján működő állam felépítését megcélzó ideológiát képviselik, a nyugati társadalom határozott ellenmodelljét képviselik.
Amikor pedig mindez kiegészül a szent harc hirdetésével, és a hívő kötelességévé teszi a harcot a hitetlenek ellen, akkor jön létre a szalafista-dzsihadizmus.
A CSIS az elemzése során az 1980-2018 közötti változásokat próbálta felrajzolni. Értelemszerűen meglehetősen nehéz meghatározni, hogy pontosan hányan tartoznak egy-egy dzsihadista csoportba, valamint magányos szereplők is vannak, akik általában a közösségi média segítségével radikalizálódnak, és válnak potenciális merénylővé. Mindezek alapján az elemzőközpont azt állítja, hogy az elmúlt 40 év alapján a legtöbb aktív dzsihadista a mostani években figyelhető meg. Úgy látják, a szélsőségesek száma 100 és 230 ezer közé tehető, ők nagyrészt Szíriában, Líbiában, Afganisztánban és Pakisztánban élnek.
Ha régiós elosztásban nézzük meg a dzsihadista harcosok és szövetségeseik előfordulási helyét, akkor egyértelműen Közép- és Dél-Ázsia áll az első helyen. Ezt követi a Közel-Kelet, majd pedig a szubszaharai Afrika jön. Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceán térségében, valamint Európában és Eurázsiában a legkevesebb a feltételezett iszlamista szélsőségesek száma, de
a két utóbbi kontinensen a minimalista becslések szerint is legalább 7000 harcos élhet.
Ha egy térképen elhelyezzük az elmúlt két év legfőbb támadásait, akkor azt látjuk, hogy egy, a Szahara északi és déli vonala mentén a Közel-Keleten át egészen Pakisztán északi részéig látható erőszaksáv rajzolódik ki.
Pont azokban a régiókban nagyon aktívak a szélsőséges iszlamisták, ahonnan a legtöbb migráns érkezett Európába 2015 óta. Teljesen egyértelmű, hogy a szélsőségesek visszaszorításával és a válságban lévő államok megerősítésével csökkenteni lehetne a migrációs hullámokat. A nagyszámú merénylet érthetően váltja ki az ott lévő emberekből az elvándorlást. Azonban
ezen vándorlási hullámok nagy segítségére lehetnek a szélsőségeseknek is, mert a nagy tömegben elvegyülve könnyebben tudnak Európába érkezni.
Minderre több példa is volt az elmúlt években.
Az ismert szalafista-dzsihadista csoportok száma 2016-ban érte el a rekordmagasságot, akkor 67 szerveződésről lehetett tudni. 2017-ben némileg csökkent a csoportok száma, de 2018-ban ismételten 67 csoportról szóltak a híradások. Ezek a szervezeteket a merényleteiket nagyrészt azokban az országokban követik el, amelyeknek földrajzilag köze vannak hozzájuk. Mindez pedig azt mutatja, hogy a nyugati országoknak a jövőben is egy meglehetősen gyorsan változó szalafista csoporttal kell majd szembenéznie a világ különféle részein.
A CSIS legfontosabb megállapítása, hogy bár a felszínen úgy tűnik, hogy az Iszlám Államot és az Al-Kaidát sikerült már legyőzni, de ez a valóságban egyáltalán nincsen így. A szalafista-dzsihadista csoportok jelentős része az utóbbi szervezetekből nőtt ki, vagy éppen nagyon szorosan kötődik hozzá. A terrorista cselekedetek és az áldozatok száma az utóbbi években jelentősen megugrott.
Míg a 2000-es évek elején csupán pár tucat merényletet követtek el a szélsőségesek, addig a 2014-es csúcspont idején már több mint 4500-at.
2017-ben nagyjából 4000 merényletet jegyeztek fel a hatóságok, amelyet szalafista csoportok követtek el. A terrorizmustól való félelmet jól mutatja, hogy az Egyesült Államokban a megkérdezettek 73 százaléka szerint a terrorizmus problémájával Donald Trump elnöknek és a Kongresszusnak kiemelt helyen kell foglalkoznia.
Az Egyesült Államok lakosságának a véleménye azért is meglepő elsőre, mivel a szalafista támadások száma az USA-ban meglehetősen alacsony, szemben például Európával. Európában az iszlám szélsőségesek 2015 novemberében Párizsban 130 emberrel végeztek, és 368-at megsebesítettek. 2016 júliusában Nizzában egy magányos iszlamista terrorista 86 embert meggyilkolt, és 434-et megsebesített, majd pedig 2017 májusában egy manchesteri koncerten 22 ember meghalt, és 139 megsebesült egy másik támadásban. Azóta is több dzsihadista támadás volt Európában, de szerencsére nem követelt annyi áldozatot, mint a korábbiak.
Mint arról korábban beszámoltunk, mára Katalónia és Barcelona a radikális iszlám egyik legfőbb központjává vált. Mindezt jól bizonyítják azok a hatósági akciók, amelyeknek a keretében egyre több dzsihadistát tartóztatnak le.
Spanyolország északkeleti tartományában már hosszú évtizedek óta probléma az iszlám radikalizmus.
Mindez a függetlenségpárti baloldali pártok politikájának az eredménye, akik saját politikai érdekükből mindenféle korlátozások nélkül engedték be az arab országokból érkező migránsok százezreit. Mára Katalónia lakosságának hét százaléka muszlim. Ezzel az aránnyal több nyugat-európai országot is megelőznek, ami a muszlim népességet illeti.
