Ez áll az ENSZ migrációs paktumának elutasítása vagy támogatása mögött

2019.01.30. 17:02

A Migrációkutató Intézet egyik legfrissebb tanulmánya szerint azok az országok támogatják leginkább az ENSZ migrációról szóló globális paktumát, amelyek különböző előnyöket várnak saját érdekeik érvényesítése szempontjából, akár az Európai Uniótól, akár más szervezetektől. A paktumot elutasítók pedig inkább azt szeretnék, ha döntéseiket nem külső szervezetek határoznák meg, illetve ezen országok a minél nagyobb gazdasági és pénzügyi függetlenségben érdekeltek. 

A Migrációkutató Intézet új tanulmánya egyes arab országok a migrációról szóló globális megállapodáshoz fűződő viszonyát vizsgálja azt bemutatva, hogy milyen érdekek menténtámogatják vagy kritizálják az adott országok a paktumot. Az elemzés közelebbről vizsgálja két támogató ország, az Egyesült Arab Emirátusok és Tunézia, valamint két kritikákat megfogalmazó ország, Algéria és Libanon álláspontját, melyet a migrációról szóló globális megállapodásról a marokkói Marrákesben 2018. december 10-11-én tartott ENSZ kormányközi konferencia előtt és után képviseltek.

A paktumot kritikával illető (Algéria és Libanon) és az azt támogató arab országok (Tunézia és az Egyesült Arab Emirátusok) egyaránt hangsúlyozzák az egyediség, az önrendelkezés és az önérdek elvét. Mindegyik ország a maga sajátos gazdasági, demográfiai és földrajzi helyzetére hivatkozik, amikor a saját viszonyaira adaptált migrációs politikát sürget, még ha formálisan támogatja is a paktumot.

Calais, 2019. január 18. Illegális bevándorlók csomagolnak, mert a rendőrség felszámolja calais-i táborukat 2019. január 16-án. Az Észak-Franciaországban illetékes határőrök földön, vizen és levegőben egyaránt fokozták a határellenőrző tevékenységüket, mert a Nagy-Britanniába vágyó, főként iráni migránsok új taktikája, hogy kockázatos módon, gumicsónakon próbálnak meg átkelni a La Manche-csatornán Franciaországból az angol partokra. MTI/AP/Michel SpinglerForrás: MTI/AP/Michel Spingler

A vizsgált országok mindegyike arra törekszik, hogy a megállapodás végrehajtása vagy értelmezése saját törvényeikkel összhangban történjen, ezzel is erősítve saját szuverenitásukat.
Az elemzés arra is rámutat, hogy ezek az országok saját érdekeik érvényesítése érdekében,különböző előnyökért cserébe támogatják, vagy éppen biztonsági érdekekre hivatkozva kritizálják a magállapodást.Valahányszor ezek az államok együttműködésre, partnerségre vagy megosztott felelősségre utalnak, mindig annak a lehetőségét keresik, hogy hogyan kaphatnak segítséget az EU-tól, vagy más szervezetektől saját menekültproblémájuk kezeléséhez (Libanon), vagy a saját polgáraik elvándorlásának kérdését megoldani nem tudó államokban (Tunézia és Algéria) tartózkodó migránsok helyzetének rendezéséhez. A közös felelősségvállalás és együttműködés kérdése egyben tárgyalási alapként is szolgál a szűkülő szponzorációs vízumrendszer fenntartásához (Egyesült Arab Emirátusok).

Noha hátterük nagyon hasonló, Tunézia és Algéria eltérően reagált a megállapodásra. Algéria tekintélyelvű rendszere elutasítja, hogy az EU befolyást gyakoroljon döntéshozatalára, s olaj és gázkészleteire támaszkodik szuverenitása védelmében. Ezzel szemben a gazdaságilag és politikailag az Európai Uniótól függő Tunézia az EU migrációs politikájához igazítja saját álláspontját.

A teljes, angol nyelvű elemzés elérhető az intézet weboldalán.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK