Merkel veresége: program indul Marokkóban a migránsok megállítására

Ceuta, 2018. július 26. Európába igyekvő fekete-afrikai illegális bevándorlókat felügyel egy spanyol rendőrök, miután a migránsok Marokkóból átjutottak a határkerítésen a spanyol fennhatóságú Ceutába 2018. július 26-án. Hajnalban mintegy 400 migráns szökött át a határkerítésen a Gibraltári-szorosnál levő észak-afrikai spanyol enklávéba az emberáradatot feltartóztató spanyol és marokkói biztonsági erők igyekezete ellenére. Az illegális határátlépés során legkevesebb tizenkét spanyol polgárőr és öt határsértő megsebesült. (MTI/EPA/Reduan)

A Visegrádi Együttműködés (V4) vezetői és Angela Merkel német kancellár csütörtöki, pozsonyi csúcstalálkozójukon jelentették be, hogy közös programot készítenek elő a migráció megfékezésére Marokkóban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a migrációs válságba gyakorlatilag belebukott Angela Merkel is kénytelen elfogadni már azt, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök már negyedik éve mond: a migránsokat a kibocsátó államokban, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor a tranzitországokban kell megállítani. Ennek ellenére nem lehet bízni a migrációs kudarcát már egyre inkább beismerő Merkel elképzeléseiben, mivel az eddigi paktumai Niger, Csád és Líbia esetében kudarcot vallottak és lényegében hozzájárultak az illegális migráció legalizálásához. 

Az északnyugat-afrikai Marokkói Királyság a Fekete-Afrika és Európa között zajló migrációs útvonal egyik fontos tranzitországának számít már évtizedek óta, ugyanakkor Marokkó maga is kibocsátó állam.

A migránsok Marokkóból a legkönnyebben az ottani két spanyol enklávé, Ceuta és Melilla városokból tudnak az Európai Unió területére átjutni.

A spanyolok ez ellen úgy védekeztek, hogy

még 1993-ban Ceutában 8,7 kilométer, Melillában pedig 12 kilométer hosszú kerítést építettek a határra. A határzárat a későbbiekben folyamatosan fejlesztették.

A jelenleg hat méter magas dupla kerítéssor, az őrtornyok, a rengeteg kamera, mozgás- és zajérzékelő ellenére minden évben sokan próbálnak meg, illetve jutnak is át a védelmi vonalon.

Afrikai migránsok akarnak bejutni Spanyolországba a határkerítésen átmászva Forrás: AFP/BLASCO AVELLANEDA

A migránsok Spanyolországba és ezáltal az EU-ba történő beáramlását az is megkönnyítette, hogy 2018 júniusában egy bizalmatlansági indítványnak – tehát nem választásoknak - köszönhetően

hatalomra került egy erősen bevándorláspárti, baloldali kormánykoalíció Pedro Sánchez vezetésével, aki még Soros Györggyel is találkozott titokban.

Részben a madridi kormányváltás miatt, az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének (IOM) adatai alapján tavaly, a Marokkóból Spanyolországba érkező migránsok száma kifejezetten megnőtt.

Míg 2017-ben csak 28 707 migráns érkezett a mediterrán országba, addig 2018-ban ez a szám 65 325 lett.

Ez 162%-os növekedést jelent egy év leforgása alatt.

A baloldali kormánykoalíció – amellett, hogy folyamatosan fogadta a migránscsempészek hajóit - idén januárban elhatározta, hogy lebontja a határkerítések tetején futó, pengékkel ellátott drótspirált, amely sok esetben elijesztette az átmászni szándékozó migránsokat.

A Ceuta és Melilla határkerítéseit megrohamozó migránsokról több megdöbbentő videofelvétel is született.

Marokkóba a legtöbb migráns a volt nyugat-afrikai francia gyarmatokról jön. A migránsok érkezése jelentős részben annak is betudható, hogy

Franciaország még mindig kizsákmányolja ezeket az államokat, a nagyrészt mesterségesen előidézett szegénység elől pedig sokan Európába akarnak menni.

Ugyanakkor Marokkó nemcsak tranzit-, hanem kibocsátó országnak is számít. A Rekrute nevű, casablancai székhelyű munkaközvetítő ügynökség 2018. májusi, reprezentatív felmérése alapján

a 18 és 35 év közötti marokkói fiatalok 91 százaléka költözne el szülőföldjéről.

Többek között ezért is lenne létfontosságú a migráció megfékezése, de legalábbis a korlátozása szempontjából egy megállapodás Marokkó és az Európai Unió egyes tagállamai között.

Ahogy az Origo is beszámolt róla a Visegrádi Együttműködés (V4) vezetői és Angela Merkel német kancellár csütörtöki, pozsonyi csúcstalálkozójukon jelentették be, hogy

az érintett felek közös programot készítenek elő a migráció megfékezése érdekében, Marokkóban.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Angela Merkel is kezdi elfogadta azt, ami Orbán Viktor magyar kormányfő már negyedik éve hangoztat, nevezetesen:

a migránsokat a kibocsátó államokban, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor a tranzitországokban kell megállítani.

A migráció külső okainak felszámolásán alapuló program több évre szól, részletei, valamint az arra előirányzott források mértékét néhány héten belül hozzák nyilvánosságra – közölte a tervről Peter Pellegrini szlovák kormányfő.

Orbán Viktor, Angela Merkel és Peter Pellegrini Forrás: MTI/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/SZECSŐDI BALÁZS

A terv sikere szempontjából kulcsfontosságú lenne, hogy a Marokkóval kötendő paktum részleteiben ne Angela Merkel, hanem Orbán Viktor elképzelései érvényesüljenek, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy

a német kancellár a magyar miniszterelnökkel ellentétben nem teljesen megszüntetni, hanem csak szabályozni, adott esetben legalizálni akarja az illegális migrációt.

Nem véletlenül. még a végén kénytelen lenne bevallani, hogy csúfos kudarcot vallott a migránsok Európába csábítása. Jó példa egyébként Merkel felemás megoldására két kibocsátó ország, Niger és Csád, illetve egy tranzitállam, Líbia esete. Merkel 2016 végén – az Európai Unió nevében - kötött paktumot ezen államokkal.

A dolog lényege a következő:

Brüsszel és Berlin az uniós állampolgárok adójából származó pénzügyi támogatás fejében arra kötelezi ezeket az országokat, hogy tartsák vissza a migránsokat.

A megállapodás értelmében ezek a kormányok úgynevezett hotspot jellegű zónákat hoznak létre, ahol majd be lehet nyújtani a menedékkérelmet valamelyik európai államba.

A bevándorlás kérdése így hát nem oldódott meg, csupán bizonyos formában legálissá vált.

Ez természetesen nem jelentette az illegális migráció végét sem, mivel a paktum megkötése után a térségben megélénkült az embercsempészet.

Angela Merkel terve, Niger, Csád és Líbia estében tehát határozottan kijelenthető, hogy kudarccal végződött,

ugyanezeket a hibákat nem lenne szabad elkövetni Marokkó tekintetében.