Ez lehet Donald Trump és Kim Dzsongun találkozójának eredménye

2019.02.26. 15:32

Február 27-én és 28-án tartják Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető második csúcstalálkozóját a Vietnami Szocialista Köztársaság fővárosában, Hanoiban. Washington legfőbb célja ezzel kapcsolatosan Észak-Korea atomfegyver-mentesítése, míg Phenjan azt akarja elérni, hogy először enyhítsék, majd pedig szüntessék is meg a rá kirótt nemzetközi szankciókat, illetve szorosabb gazdasági kapcsolatokat kíván létesíteni Amerikával. Áttörés a mostani találkozón egyik témában sem várható, az csak hosszabb távon következhet be, de folytatódhat a júniusi, szingapúri csúcson elkezdődött konstruktív párbeszéd.

Az amerikai elnök és az észak-koreai vezető között első alkalommal 2018. június 12-én került sor csúcstalálkozóra, ami minden túlzás nélkül tekinthető történelminek.

Kim Dzsongun észak-koreai vezető és Donald Trump amerikai elnök kezet fog a szingapúri Sentosa szigeten fekvő Capella Hotelben tartott csúcstalálkozójukon 2018. június 12-énForrás: MTI/EPA/THE STRAITS TIMES/SPH/Kevin Lim

Ugyanakkor a szingapúri találkozón Trump és Kim csak nagy általánosságban állapodott meg arról, hogy szükség van az egész Koreai-félsziget és ezen belül Észak-Korea atomfegyver-mentesítésére,  de sem részletekről, sem az ellenőrzés módjairól, sem az Egyesült Államok kínálta ellentételezésről nem esett szó, legalábbis a nyilvánosság előtt. 

Előrehaladás a két ország viszonyában természetesen történt. 

Hazaszállították például az Egyesült Államokba a koreai háborúban meghalt amerikai katonák földi maradványait, és szabadon bocsátották az Észak-Koreában fogva tartott amerikai állampolgárokat.

Ez azonban csak kezdeti gesztus lehet, ennél több kell.

Duyeon Kim, a Center for a New American Security (Központ az Új Amerikai Biztonságért) nevű kutatóközpont munkatársa az amerikai közszolgálati rádióban (NPR) ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott: A vietnami csúcs meghatározza majd, vajon lehetséges-e valaha is Észak-Korea valódi atomfegyver-mentesítése, és Washington vajon milyen árat hajlandó fizetni ezért, miközben biztosítja az észak-koreai rendszer túlélését és az ország gazdasági felvirágzását.

Kim Dzsongun már felajánlotta a jongbjoni atomlétesítmény leszerelését, de még nem fogott hozzá.

Toby Dalton, a Carnegie Alapítvány szakértője egy januárban tartott konferencián azt hangoztatta: ez lehet az első lépés a kitűzött célok megvalósításában. A nagy kérdés azonban - tette hozzá Dalton -, hogy Washington mit ajánl majd ezért cserébe. 

Az elemzők abban egyetértenek: az amerikai tárgyalók egyik legnehezebb dolga az lesz, hogy megfejtsék, mit gondolnak észak-koreai partnereik.

Emlékeztetnek arra, hogy Phenjan a korábbi tárgyalásokon nem volt megbízható partner. Michael O'Hanlon, az egyébként liberális Brookings Intézet kutatója egy interjújában azt hangsúlyozta: meglehet, hogy Donald Trump kezdeményezéseinek eredményei még bizonytalanok, de legalább megteremtették az előrehaladás lehetőségét.

Maga Trump többször is azt hangsúlyozta: Amíg nincsenek rakétakísérletek (Észak-Koreában), addig nekem nem sürgős a konkrét megállapodás. Rakétakísérletek márpedig nincsenek.

A mostani csúcstalálkozó helyszíne a Reuters brit hírügynökség információi szerint várhatóan a vietnami kormány vendégháza lesz.

Tartalék helyszínt is kijelöltek, a hanoi Metropol szállodát, Kim Dzsongun feltehetően a Melia szállodában lakik majd a látogatása alatt.

A vietnami külügyminisztérium megtiltotta az élő közvetítést a Melia hotelből és a Hanoi központjában fekvő, turistalátványosságnak számító Hoan Kiem tótól, valamint a Mariott szállodából, ahol Donald Trump szállása lesz. 

Az amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót február 27-én és 28-án tartják,  a tervek szerint két napig tart, de Mike Pompeo amerikai külügyminiszter vasárnap a Foxnak adott interjúban az mondta: szükség esetén meg is hosszabbíthatják.

A Trump és Kim közötti kétoldalú tárgyalásokra szerdán fog sor kerülni.  

Mike Pompeo egyébként még hétfő este megérkezett Hanoiba.

A vietnami fővárosban van a múlt hét óta Stephen Biegun, a washingtoni külügyminisztérium észak-koreai különmegbízottja is. 

Kim Dzsongun kedden, helyi idő szerint 8:15-kor érkezett meg Vietnamba,  miután a Kim-dinasztia különvonatával mintegy 4500 kilométert tett meg Észak-Koreából a délkelet-ázsiai országba Kínán keresztül.

A hanoi találkozó alkalmából – a szingapúrihoz hasonlóan - már emlékérmet is kibocsátottak.

Donald Trump elnöki repülőgépe, az Air Force One hétfőn 12:35-kor (magyar idő szerint 18:35-kor) indult el a Washington melletti Andrews légibázisról Hanoiba.

Helyi idő szerint kedd este 21 órakor (magyar idő szerint 15 órakor) landolt az Air Force One a vietnami fővárosban a Reuters információi alapján.

Mit akar elérni Amerika?

A washingtoni kormányzat legfőbb célja, hogy Phenjan véglegesen fejezze be az atomfegyverek és ballisztikus rakéták tesztelését, valamint adja fel teljes egészében az atomprogramját. Amerika ebben a témában konkrét ütemtervet és céldátumokat vár el, az észak-koreai nukleáris leszerelést pedig nemzetközi ellenőrzés mellett szeretné véghezvitetni – nyilatkozta az Al Jazeera nevű katari hírportálnak Ben Young Észak-Korea-szakértő és történész.

Ben Youn véleménye alapján  Washington és Phenjan ismét megpróbálkozhat egy békeszerződés tető alá hozásával, de ennek a realitása egyelőre nem sok. 

Az 1950. június 25. – 1953. július 27. között zajló koreai háborút lezáró békeszerződést még mindig nem írták alá az érintett felek, az Egyesült Államok, Kína és Észak-Korea küldöttei Panmindzsonban ugyanis csak fegyverszünetet ellenjegyeztek, amit Dél-Korea először nem fogadott el, de amerikai nyomásra nemsokára mégis csatlakozott hozzá, noha mind a mai napig nem írta alá.

Mivel csupán fegyverszünet kötetett, ezért a koreai háború jogilag most is tart, de Phenjan még a tűzszünetet is felmondta 2013 márciusában,  katonai lépésekre ennek ellenére nem került sor, „csupán" atomfegyverek és ballisztikus rakéták tesztelésére a kommunista remeteállam részéről.

Egyes amerikai elemzők arról is beszéltek, hogy az Egyesült Államok talán csökkentheti a 28 500 fős, Dél-Koreában állomásozó csapatainak a létszámát, de szöuli és washingtoni katonai vezetők kijelentették, hogy a  létszámcsökkentés még tárgyalási alap sem lehet.

Mi Észak-Korea célja?

Stephen Biegun, a washingtoni külügyminisztérium észak-koreai különmegbízottja szerint a phenjani vezetés első lépésben a nemzetközi gazdasági szankciók enyhítését, második lépésben pedig a teljes eltörlésüket szeretné elérni.  Az utóbbira nincs sok esély.

Stephen BiegunForrás: AFP/Ed Jones

A kommunista állam Amerikával közös gazdasági projektekben is részt akar venni, részben ezzel kapcsolatosan szorgalmazza egy amerikai összekötő iroda megnyitását Phenjanban. Az Egyesült Államok ugyanis nem tart fenn Észak-Koreában sem nagykövetséget, sem konzulátust, sem más jellegű hivatalos képviseletet.

Egyes értesülések szerint a gazdasági nyitás jegyében, Phenjan Hanoihoz hasonló reformokat szeretne bevezetni.  Ennek eredményeképpen ugyanis Vietnam hatalmasat fejlődött az elmúlt két évtizedben. 

Hivatalosan ezt az értesülést ugyanakkor nem erősítették meg.

Kab-Woo Ko, a szöuli Észak-Koreai Tanulmányok Egyetem politológiai professzora kifejtette az Al Jazeerának, hogy Phenjan gazdasági, politikai és diplomáciai előnyöket szeretne kicsikarni a találkozó által.

Kab-Woo Ko véleménye alapján a kommunista állam is békeszerződéssel kívánná lezárni a koreai háborút,  természetesen a saját érdekeinek megfelelően.

Észak-Korea csak akkor adná fel a nukleáris fegyvereit, ha Amerika beleegyezne az Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentesítésébe, és a csapatai távozásába.

Ebben az esetben a kommunista állam aláírná a békeszerződést. 

Washington ugyanakkor soha nem vonná ki sem a csapatait, sem a nukleáris fegyvereit Dél-Koreából, erről még csak tárgyalni sem hajlandó. A szöuli Észak-Koreai Tanulmányok Egyetem politológiai professzora szerint, ha mégis békeszerződés aláírására kerülne sor, az sem világos, hogy azt csak Amerika és Észak-Korea írná-e alá, vagy esetleg Kína is.

Mit akar Dél-Korea?

Mun Dzsein dél-koreai elnök hétfőn a szóvivőjén keresztül a közvélemény tudtára adta, hogy elegendő lenne, ha a békeszerződést csak Washington és Phenjan írná alá, magyarán Szöul nem ellenjegyezné, és Kínát is kihagyná a békefolyamatból.

Mun Dzsein dél-koreai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető találkozója Phenjanban, 2018. szeptember 18-ánForrás: AFP/Pyeongyang Press Corps

Szöulnak - a saját biztonsága érdekében - az elődleges célja Észak-Korea atomfegyver-mentesítése. 

Arról viszont hallani sem akar, hogy kivonják a területéről az amerikai atomfegyvereket és a katonákat, hiszen abban az esetben ki lenne szolgáltatva Phenjannak. 

A dél-koreai vezetés szorgalmazza továbbá a gazdasági kapcsolatok erősítését Észak-Koreával,  első lépésként újra megnyitná a két ország határán, a demilitarizált övezetben lévő, de közigazgatásilag északhoz tartozó Keszong Ipari Parkot. 

A Keszong Ipari Parkot 2004-ben helyezték üzembe, a dolog lényege az volt, hogy déli tőkével működő gyárakban dolgoztak északi munkások. 

A 2013-as koreai válság idején a phenjani kormány először minden dél-koreai állampolgárt kizárt a területről, majd kivonta az észak-koreai állampolgárokat, amely azt eredményezte, hogy a termelés teljesen leállt.

Néhány hét múlva megegyeztek az ipari park újranyitásáról, de az csak három évig működött, mert 2016-ban az észak-koreai műholdkilövés elleni tiltakozás jeléül a szöuli kormány leállította az ipari parkot, és az ott dolgozó összes dél-koreai munkást evakuálták a területről.

Phenjan válaszul az iparvidéknél húzódó demarkációs vonalat elblokádolta, és katonai egységeket telepített a területre. 

A park tehát már három éve nem működik. 

A kínai álláspont

A Washington és Phenjan között zajló kétoldalú tárgyalások ügyében azonban Szöulnak nem osztottak lapot, és ez várhatóan a jövőben sem fog változni, mivel elsődlegesen Amerika érdekei kell, hogy érvényesüljenek, ráadásul egyre fontosabb szereplő lesz a térségben Kína is.

Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár és államfőForrás: MTI/EPA/Hou Hvi Jung

Az már az 50-es évek óta világos, hogy Kína nélkül nem lehet rendezni a koreai helyzetet,  Peking súlya és befolyása azóta pedig csak egyre nő.

Ennek ellenére még Peking sem tudja az ellenőrzése alatt tartani Phenjant, noha Észak-Korea a kínai elvtársak anyagi támogatása nélkül már rég összeomlott volna.

A kommunista testvérállam összeomlása viszont nem áll Kína érdekében, mert akkor megnőne az amerikai befolyás a Koreai-félszigeten. 

Peking pedig soha nem fogadná el, hogy déli vezetés alatt újraegyesüljön a két Korea, mert akkor a határai mentén megjelennének az amerikai atomfegyverek.