Baloldali médiaterror: tagadják az antiszemitizmus muszlim gyökereit

French writer and polemicist Eric Zemmour gives a press conference after giving a speech at the Cercle de Lorraine-Club Van Lotharingen in Brussels, on January 6, 2015. Zemmour, the author of the book “Le Suicide Français - Ces quarante années qui ont défait la France” (The French suicide - the 40 years that defeated France) is in Brussels to address speeches at two private club and sign copies of his book. AFP PHOTO/Emmanuel Dunand / AFP PHOTO / EMMANUEL DUNAND

Többoldalas összeállításban foglakozik a világ egyik legfontosabb konzervatív hetilapja, a Les valeurs actuelles a radikális iszlám és a baloldal összefonódásával, és az antiszemitizmus erősödésével Franciaországban. Az elmúlt években menekülnek a zsidó emberek a párizsi elővárosokból, hiszen mindennaposakká váltak ellenük a bevándorló hátterű muszlimok antiszemita támadásai.

A baloldal és az iszlám összeborulása - előzmények

Az Alain Finkielkraut elleni antiszemita támadás kapcsán korábban elemeztük a szélsőbaloldali antiszemitizmus okkult, múltbeli gyökereit, kezdve azzal, hogy a történelem egyik leghíresebb antiszemitája a kommunizmus alapítója, maga Karl Marx volt. Thierry Wolton neves francia írónak, a kommunizmus történetére specializálódott világhírű történésznek az írása kapcsán megírtuk, hogy

mára a szélsőbaloldal lett az antiszemitizmus egyik legfőbb forrása.

Még egyértelműbben fogalmaz Robert Redeker, ismert francia filozófus, aki szerint a baloldali és muszlim erőszak már a társadalom zsidó-keresztény gyökereit támadja. Most olyan időket élünk, amikor a szélsőjobboldali antiszemitizmus és az új típusú baloldali-iszlám összefonódott, és ez súlyos veszélyt jelent a zsidó-keresztény eszmeiségre és az ezen alapuló államokra. A neves francia esszéíró, a magyar modell és Orbán Viktor nagy tisztelője, Eric Zemmour pedig arra mutatott rá, és az Origón idéztük is, hogy

a Franciaországot elborító barbár antiszemita támadásokban az a közös, hogy mindegyiknek vallási szempontú, iszlám indíttatása van, amelyhez a baloldal, ahelyett hogy küzdene ellene, tétlenül asszisztál,

és változatlanul nácizmust emleget, ahelyett, hogy az okokat a baloldalon keresné.

Eric Zemmour szerint a baloldal ahelyett, hogy fellépne a barbár antiszemitizmus ellen, tétlenül asszisztál hozzá és a ma már nem létező nácikat hibáztatja Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

A baloldal az iszlám védelmében, holott az antiszemiták többsége muzulmán

A Valeurs Actuelles írásában felidézi Edwy Plenelnek (a Le Monde baloldali napilap egykori főszerkesztője) Alain Finkielkrauttal folytatott 2014-es vitáját, amelyet az Arte csatornán is bemutattak. Edwy Plenel, a francia baloldali-iszlám egyik „főideológusa" szerint Franciaországban semmi probléma nincs az iszlámmal. Finkielkraut az ellenkezőjét bizonyította, mert

a szektás, radikális iszlám megtámadta Franciaország egyik alappillérét, a világias köztársaság alapelvét.

(A francia állammodell 1905 óta élesen elválasztja egymástól az államot és az egyházat. Az utóbbi időben, különösen azért, hogy kedvezményeket tegyenek az iszlám hívőknek - és ezáltal szavazóknak -, Macron utasítást adott az 1905-ös status quo megváltoztatására, ezen jelenleg is dolgoznak szakértői.)

Finkielkraut már ebben a televíziós vitában azt mondta: az antiszemiták többsége muszlim. A vita hevében Plenel „ősi baloldalinak" minősítette a világhírű filozófust, majd amikor látta, hogy ezzel mellélőtt, egyenesen a szélsőjobboldali Nemzeti Front táborába sorolta. Finkielkraut, az azóta már szállóigévé vált mondattal köszönt el a műsorban a trockista múltú baloldali újságírótól. Azt mondta, hogy

Edwy Plenel Émile Zola örökösének szerepében tetszeleg, mintha ő lenne a muzulmánok Zolája. Nos, egy olyan Dreyfus-védőre, mint Plenel, a zsidóknak többé nincs szükségük antiszemitákra.

(A Valeurs Actuelles itt arra utal, hogy Émile Zola 1896-ban a Le Figaróban írta meg „Zsidókért" című cikkét az antiszemitizmus ellen. Két évvel egyébként azelőtt, hogy a Dreyfus kapitány elleni antiszemita támadás miatt megírta közismert, Vádolom című cikkét. Edwy Plenel pedig „Muzulmánokért" címmel jelentetett meg egy könyvet, amelyet a baloldal azóta is előszeretettel idéz, mint az iszlám védelmében született alapvetést. Finkielkraut szerint Plenel zsidónak mondja magát, de valójában antiszemita.) A Valeurs Actuelles a baloldali iszlám legismertebb alakjai közül kiemeli még Yassine Belattart, aki szerint Finkielkraut „annyi rosszat tett", hogy „megérdemli, ami történt". Vagyis, szerinte megérdemli, ha lezsidózzák és megtámadják. Miközben Finkielkraut csak annyit tett, hogy élve a szólásszabadság adta lehetőséggel, már hosszú ideje csak azt mondja, hogy az antiszemitizmus valódi oka az iszlám, és létezik összefonódás a baloldal és az iszlám között.

Yassine Belattar, Macron embere

A bevándorlóhátterű Yassine Belattar, Macron egyik közvetlen embere, legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy tüntetést hirdetett, amikor a Decathlon francia sportáruház a felháborodott reakciókat látva kénytelen volt visszavonni a speciális, muszlim nőknek készített sporthidzsáb, tehát fejet, hajat takaró ruha forgalomba helyezését. A cég ötlete ellen széleskörű tiltakozás volt, mivel a hidzsáb a nők elnyomásának egyik jelképe. Yassine Belattar magából kikelve gyalázta a francia köztársaság eszméinek tökéletesen megfelelő visszavonást.

A baloldal történelmi bűne: az antiszemitizmus szolgálatában és a terroristák védelmében

A Valeurs Actuelles leszögezi, hogy a baloldal és az iszlám összefogása nem új keletű jelenség Franciaországban. Az algériai háború idején ez olyan méreteket öltött, hogy a francia baloldalnak egyetlen szervezett formája létezett, maga az Algéria felszabadításért küzdő Nemzeti Felszabadítási Front (FLN). 10 évvel később, amikor Algéria már független volt, Palesztina vált a baloldal szemében az elnyomottak jelképévé. Az V. köztársaság baloldali antiszemitizmusa akár innen is eredeztethető. Olyannyira, hogy a fentebb említett Plenel, a baloldali Le Monde egykori főszerkesztője,

1972-ben, álnéven írt cikkében lényegét tekintve a müncheni olimpián 11 izraeli sportolót és edzőt lemészároló palesztin terroristák mellé állt, őket védte, és ebben követte őt a teljes francia szélsőbaloldal. Plenel a Forradalmi Kommunisták Ligája újságjában, a Vörös-ben írta az antiszemita cikket, Joseph Krasny néven.

Ennek a baloldali antiszemitizmusnak már voltak előzményei Franciaországban, de talán az 1972-es müncheni terrortámadást követően vált a francia baloldali antiszemitizmus egyértelmű kommunikációs elemévé a szélsőséges Izrael-ellenesség. Az utóbbi időszakban pedig úgy tűnik, hogy megállíthatatlanul tejednek az antiszemita támadások, bűncselekmények, sírgyalázások Franciaország-szerte, és kirajzolódik az a vízió is, amelyet Houellebecq a Behódolás című világhírű művében vázolt fel: a franciaországi zsidók egymás után hagyják el Franciaországot és költöznek Izraelbe.

Baloldali médiaterror: tagadják az antiszemitizmus muszlim gyökereit

Valójában ennek a folyamatnak vagyunk a tanúi, mondja Georges Bensoussan, a zsidó világ, hagyomány és történelem neves történésze, aki a Valeurs Actuelles-ben azt közli, hogy

2003 és 2018 között 16 francia zsidót gyilkoltak le muszlimok, antiszemita indítékkal.

Szerinte ennél többet nem is szabadna mondani abban a méltatlan vitában, ami arról szól, hogy ki a felelős az antiszemitizmusért. Ahogy Zemmour is erről beszélt a Le Figaróban nemrégiben megjelent írásában, vagyis, hogy Allah nevében gyilkolnak zsidókat.

Nem új antiszemitizmusról kell beszélni, hanem inkább arról, hogy az antiszemita gyűlölet új vektorai alakultak ki, amelyek a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" nevű, huszadik század eleji antiszemita pamfletben gyökereznek. A hamisított, zsidók elleni harcot megalapozó műben egy nem létező világméretű zsidó és szabadkőműves összeesküvésről van szó, amelynek célja a világ irányításának átvétele. Többek között erre a műre hivatkozott Hitler a Mein Kampfban, amikor saját antiszemitizmusát megalapozta. A bizonyítottan hamis elméletet az iszlám kisajátította, és 1938 óta egyik fontos hivatkozási alapként használja. Szellemisége olyannyira elterjedt, hogy a Maghreb országokban (Észak-Afrika arab országaiban) a zsidó önmagában szitokszót jelent. Ez a franciaországi muszlimok körében is elterjedt. Bensoussan arra is felhívja a figyelmet, hogy baloldali médiadömping indult az antiszemitizmus kapcsán, amelyben folyamatosan tagadják az antiszemitizmus valódi, muszlim gyökereit.

A Finkielkraut elleni antiszemita támadás azért is nagyon veszélyes Bensoussan szerint, mert a gyűlöletbeszéd, amely ellen a baloldal nem lép fel, ugyanúgy jelen van a külvárosi, tradicionális vallási közösségben élő zsidók mindennapjaiban is. Naponta támadásoknak és megalázásoknak vannak kitéve, nem csoda, ha a Seine-Saint-Denis-i zsidók 80 százaléka már elmenekült. (Seine-Saint-Denis a párizsi külvárosok leginkább elmuszlimosodott része, egyes területei köztársaságon kívüli területnek tekinthetők, nincs rendőri ellenőrzés, a radikális iszlám átvette a terület felett az irányítást. Klasszikus és veszélyes no-go zónák.) Egyébként is, ezek a támadások, mondja Bensoussan, nemcsak a zsidók ellen, hanem az anticionista klisé alapján egész Izrael ellen irányulnak. Az anticionizmus valójában pedig nem az izraeli politika kritizálását jelenti, hanem arról van szó, hogy Izrael állam legitimitását kérdőjelezik meg. Vagy, ahogy Pierre-André Taguieff, híres francia történész, politológus fogalmazott, az anticionizmus az Izrael „leromboláshoz való jogot" jelenti. Ugyanis az Izrael bojkottjára, elítélésére irányuló felhívásoknak az a célja, hogy előkészítsék azt, ami valóságos céljuk: Izrael eltüntetése. Ugyanaz a szcenárió zajlik le, mondja Benosussan, mint ami a II. világháború előtt történt.

Akkor az antiszemita propaganda szerint a „zsidó" volt a világbéke elsőszámú veszélyeztetője és célpont, most Izrael lett ugyanez.

Ezért lenne óriási felelőssége a baloldali médiumoknak és politikusoknak a helyzet reális, tényszerű megítélésében, de ehelyett asszisztálnak ahhoz a baloldali-iszlámhoz, amely Izrael állam puszta létét is "eredendő bűnnek" tartják. És nemcsak francia, hanem összeurópai baloldali jelenségről van szó. Gondoljunk csak a Magyarországot hazug állítások tömkelegével vádoló Judith Sargentinire és baloldali pártjára, a holland zöldpártra, amely nyíltan bojkottálja Izraelt.