Tíz év börtönnel büntethetik a magyar nyelv használatát Kárpátalján?

2019.03.06. 17:08

Ukrajna Legfelső Tanácsa (Verhovna Rada, magyarul parlament) február 28-án megkezdte az 5670-d számú, Az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról című törvénytervezet tárgyalását második olvasatban. A tervezet jelentős változáson esett át azóta, hogy tavaly októberben első olvasatban elfogadta a parlament. Ahelyett azonban, hogy a jogalkotók figyelembe vették volna a nemzetközi közösség, vagy éppen az ország nemzeti kisebbségeinek, köztük a kárpátaljai magyarok képviselői által megfogalmazott fenntartásokat, minden jel arra utal, hogy több területen tovább szigorodott a sokak által már így is a totális ukránosítás törvényeként emlegetett jogszabály. A két- vagy többnyelvűség ukrajnai bevezetésére tett kísérletet, vagy a hivatalos státus megadását valamely nyelvnek Ukrajnában, illetve annak egyes régióiban, az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérlettel egyenrangú bűncselekményként értelmezhetiknék, amiért a jelenlegi jogszabályok értelmében 10 év szabadságvesztés jár.

Elsősorban az orosz kisebbség érdekeit képviselő Ellenzéki Blokk nevű párt frakciója dobozokban több mint egymillió, a törvény elfogadását ellenző polgár aláírását adta át február 28-án a házelnöknek, ám ez a jelek szerint senkit nem hatott meg különösebben.

Az ukrán parlament, a Verhovna Rada épületeForrás: SHUTTERSTOCK

Közölték azt is, hogy frakciójuk nem fogja megszavazni a jogszabályt, majd kivonultak az ülésteremből  írja a Kárpátalja hetilap. 

A tervezethez több mint 2000 módosító indítvány érkezett tavaly óta.

Ezek mindegyikéről most külön kell szavazniuk a képviselőknek, ami akár hetekig is eltarthat.

Bennfenteseknek ugyanakkor semmi kétségük nincs afelől, hogy még március 31., tehát

az elnökválasztás napja előtt sor kerülhet a végszavazásra. Ebből is kitűnik, hogy a nyelvtörvény jelenleg elsősorban politikai kérdés, ezért esély sincs arra, hogy a józan ész szerephez jusson a törvényalkotási folyamatban.

Így annak is igen kicsi a valószínűsége, hogy akár egyet is elfogadjanak a Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke által benyújtott számos módosító indítvány közül.

Az egyetlen, igen halovány reményt arra, hogy a Rada esetleg mégsem fogadja el idén tavasszal a jogszabályt, az Ellenzéki Blokk távolmaradása mellett az orosz ajkú régiók egyéni választókerületeiből a parlamentbe jutott honatyák ellenállása jelentheti, akik pártállástól függetlenül tisztában vannak azzal, milyen fogadtatásra számíthatnak a szavazóik részéről egy ennyire kisebbségellenes törvény elfogadása esetén. Elemzők ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy néhány képviselő gyakorlati megfontolásai útját tudnák állni a kormányzat és a nacionalista képviselők eltökéltségének,hogy egy radikális nyelvtörvény elfogadásával szerezzenek jó pontokat választóiknál.

Ma még nem tudható, egészen pontosan milyen is lesz a nyelvtörvény, sajtóbeszámolók nyomán azonban máris bizonyosnak tűnik, hogy elfogadása esetén több vonatkozásban alapvetően változik meg a helyzet a nyelvhasználatot illetően a jelenlegi állapotokhoz képest – sajnos a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság kárára. Például az oktatás terén a készülő jogszabály szinte szóról szóra átveszi az oktatási törvény nyelvi rendelkezéseit.

Ezek szerint az ukrán nyelv kötelezővé válna az iskola előtti és az iskolán kívüli oktatási intézményekben, továbbá magukban az iskolákban is. Egyedül az óvodákban és az iskolák elemi osztályaiban volna lehetőség arra, hogy az ukrán mellett a nemzeti kisebbségek nyelvén is oktassanak (külön osztályok vagy csoportok létrehozásával), míg a felsőoktatási intézményekben erre egyáltalán nem volna mód. Az egyetemeken és főiskolákon legfeljebb néhány tárgy oktatására nyílna lehetőség az Európai Unió valamelyik hivatalos nyelvén. A tősgyökeres népek számára ugyanakkor, amelyeket hivatalosan ma egyedül a krími tatárok képviselnek Ukrajnában, garantálná a jogalkotó az anyanyelven történő oktatást az iskolában.

Ez a kárpátaljai magyarokra sajnos nem vonatkozik, mivel őket nem ismerik el tősgyökeres népnek, csupán etnikai kisebbségnek. 

Minden kulturális és tömegrendezvényt kizárólag az államnyelven lehetne lebonyolítani. A nem ukrán nyelvű színházi előadásokat ukrán szinkronnal kellene játszani, a nyilvános rendezvények (például szimpóziumok vagy kerekasztal-beszélgetések) nyelve legfeljebb az angol lehetne az ukránon kívül. Az országban kizárólag ukrán nyelvű filmek készülhetnének, amelyekben elhangozhatnának ugyan idegen nyelvű párbeszédek is, ám ezeket kötelező lenne feliratozni.

Az ukrán nyelv kötelezővé válna minden tömegtájékoztatási eszköz számára. Az idegen nyelvű műsorokat ukrán szinkronnal kellene ellátni. A televíziós társaságoknak kötelező volna biztosítani az ukrán nyelvű szinkrontolmácsolást, ha a műsor akárcsak egyetlen résztvevője is más nyelven beszél.

Az egyik legérzékenyebb változás az első olvasatban elfogadott tervezethez képest az országos tévé- és rádiócsatornákat érinti.

Jelen állás szerint a jogalkotó 90 százalékban határozza meg az ukrán nyelvű tartalom arányát az országos csatornák műsorában, míg eredetileg még 75 százalékos (vagyis a jelenlegi) kvóta szerepelt benne.

A regionális média napi 20 százalékban sugározhatna nem ukrán nyelvű műsorokat a korábban javasolt 40 százalék helyett.

Komoly csapást mérne a törvénytervezet az internetes médiára, amennyiben köteleznék a portálokat, hogy tartsanak fenn ukrán nyelvű oldalt is. Sőt, először az ukrán nyelvű változat jelenne meg a felhasználó előtt, míg a más nyelvű – például magyar – csak választható lehetőség volna. A weboldalak a törvény életbelépésétől számított 18 hónapot kapnának az ukrán nyelvű változat kialakítására.

Ami az írott sajtót illeti, a lapok és folyóiratok számára a törvény 2-2,5 évet biztosítana az átállásra. Azután példányszámuk felének ukrán nyelven kellene megjelennie.

A szakértőknek nincs kétségük afelől, hogy ez a rendelkezés végérvényesen ellehetetlenítené a nem ukrán nyelvű, elsősorban az orosz kiadványokat az országban. Meghatározóvá válna az ukrán nyelv a kiadói tevékenységben is. A könyvek egyéb nyelveken megjelenő példányszáma nem haladhatná meg az ukránt.

A szolgáltatási szférában (üzletek, éttermek, szépségszalonok, fodrászatok, autómosók stb.) az ott dolgozók számára kötelezővé válna az ukrán nyelv használata. Ugyancsak kötelező lenne az ukrán nyelv az egészségügyben.

Ezen a téren annyi engedményt tettek a törvényalkotók, hogy míg az első olvasatra beterjesztett dokumentum szerint az egészségügyi dolgozóknak még igazolást kellett volna szerezniük az ukrán nyelv ismeretéből, a jelenlegi változat szerint a középiskolai érettségin szerzett szertifikáttal is igazolhatnák az államnyelv ismeretét.

Az állami és önkormányzati tisztviselőket viszont nyelvvizsgára, pontosabban a nyelvismeret szertifikálására kötelezné a törvény. Ebből a célból létrehoznák az Ukrán Nyelvszabvány Nemzeti Bizottságát, amely meghatározná a nyelvtudásnak az egyes tisztségek és hivatalok betöltéséhez szükséges szintjét.

Az ukrán nyelv ismeretére vonatkozó követelmények a hivatalnokok és tisztségviselők mellett kiterjednének a diplomatákra, bírákra, ügyvédekre, közjegyzőkre, az oktatási és egészségügyi intézmények dolgozóira, az állami és kommunális vállalatoknál foglalkoztatottakra.

A nyelvvizsga a valamely tisztségre pályázók számára a törvény életbelépésétől számított két év türelmi idő leteltével válna kötelezővé.

A nyelvpolitika érvényesülésének nyomon követésére létrehoznák az államnyelvvédelmi megbízott intézményét, más szóval az ő feladata volna ellenőrizni, nehogy valamelyik kisebbség nyelvén szólaljanak meg a polgárok ott, ahol az ukrán használata van előírva. Ezzel a jogalkotó tulajdonképpen visszacsempészi a jogszabályba a „nyelvi felügyelők" intézményét, amelyet még az első olvasatban való tárgyalás előtt eltávolítottak a dokumentumból az általános felháborodás miatt.

Ami az ukrán földrajzi és helynevek használatát illeti, a törvény előírná, hogy azokat nem lehetne lefordítani, hanem az adott nyelvben használt ábécé betűivel, de az államnyelvben elfogadottnak megfelelő hangzás szerint kellene leírni.

Vagyis a jogszabály elfogadása esetén a jövőben Lemberg helyett Lviv-et, Ung helyett Uzst, Munkács helyett Mukacsevót kellene írnunk magyarul. Különösen fájó visszalépés lenne ez azok után, hogy a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a kárpátaljai magyarság évekig tartó küzdelmet vívott a szovjet és posztszovjet értelmiséggel, valamint a mindenkori bürokráciával a magyar helységnevek használatáért.

A nyelvtörvény rendelkezéseinek megsértését a tervezet bírságokkal rendelné büntetni. Például a munkaköri teendői ellátása közben nem ukránul megszólaló hivatalnokra az adózatlan minimális jövedelem 200–400-szorosának megfelelő bírságot lehetne kiróni (3400–6800 hrivnya).

Ugyanakkor a két- vagy többnyelvűség ukrajnai bevezetésére tett kísérletet (esetleg egy törvénytervezet benyújtása által), vagy a hivatalos státus megadását valamely nyelvnek az országban, illetve annak egyes régióiban, az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérlettel egyenrangú bűncselekményként értelmeznék, amiért a jelenlegi jogszabályok értelmében 10 év szabadságvesztés jár...