Svájcban még szigorúbban büntetnék az arc eltakarását

2019.03.25. 15:54

Még 2016-ban gyűjtötte össze a népszavazáshoz szükséges 100 ezer aláírást a jobboldali Svájci Néppárthoz közeli Egerkingen bizottság, hogy egy, a teljes alpesi országra kiterjedő voksolást tartsanak a burka betiltásáról. A kormányként funkcionáló Szövetségi Tanács azonban most visszautasította a kezdeményezést, helyette inkább egy felhígított törvénytervezettel szigorítanának az arcot eltakaró ruhadarabok viselésén.

Egészen pontosan azt találta ki a svájci kormány, hogy illegálissá tennék az arc eltakarását, ha pedig az érintettek valamilyen hatósági személy többszöri felszólítására sem hajlandóak láthatóvá tenni az arcot, akkor súlyos pénzbüntetéssel díjaznák az ellenállást.

A tervek szerint minden olyan hivatalos személynek meg kell mutatni az arcot, aki a bevándorlási, a vám- vagy biztonsági szerveknél dolgozik, de belevennék például a vonat- és légiközlekedésben dolgozókat is.

A kezdeményezésből egyébként tisztán kiolvasható, hogy az alpesi országban szeretnék elejét venni a baloldali-liberális rikácsolásnak, mivel ha csak szimplán a burkát tiltanák be, máris muszlimellenes diszkriminációval vádolnák őket. Olyannyira elébe mentek a dolgoknak, hogy még a törvénytervezetben sem szerepel a burka és a nikáb szó, noha teljesen egyértelmű, hogy nem az európai nők az elsődleges célpontjai a szigorításnak, amit egyébként a svájci parlamentnek még meg kell tárgyalnia.

Ugyanígy az is fontos volt a beterjesztéskor, hogy egy szövetségi szintű tiltás esetén a kantonok nem hozhatnának saját döntést az ügyben. A közvetlen demokrácia mintaállamában ez komoly gondokat okozna, ugyanis az ország 26 kantonja külön-külön is elég megosztott a kérdésben.

Muszlim nő burkábanForrás: AFP/Boris Roessler

Ticino és Sankt Gallen kantonok ugyanis már korábban bevezették a tiltást az arc eltakarására, ugyanakkor Zürich és Solothrun ezt nem lépte meg. Ticino még 2013-ban döntött a burka és a nikáb tiltásáról, Sankt Gallen pedig tavaly szeptemberben szavazta meg kétharmados többséggel. Érdekesség, hogy a kantoni kormányzat egyébként ellenezte a szigorítást, ugyanakkor a referendum támogatói szerint, akik közterületen eltakarják az arcukat, azok fenyegetik és veszélybe sodorják a közbiztonságot, illetve a vallási és társadalmi békét. 

Svájc legnagyobb muszlim szervezete, a Központi Iszlám Tanácsa népszavazás után azt ajánlotta a nőknek, hogy továbbra is takarják el az arcukat. Fenyegetőleg kiemelték, szoros figyelemmel fogják követni a fejleményeket, és ha kell, jogorvoslatot is követelnek. Mert amúgy miért is fogadnák el a többség akaratát egy olyan országban, ahol a lakosság 85 százaléka vallja magát kereszténynek? 

A kormány a mostani felhígított törvénytervezetet továbbá azért is látja indokoltnak, mert az egyes kantonok így majd továbbra is saját hatáskörben dönthetnek például arról, hogyan kezeljék a muszlim országokból érkező turistákat.

Svájcban mindenesetre egyre többször kell alkotmányos eszközökkel fellépni a muszlim bevándorlók integrációjának „elősegítéséért". Thurgau kantonban például február eleje óta próbálják elérni az alkotmány módosítását, hogy a németet gyengén beszélő gyerekek szüleinek is be kelljen szállniuk a nyelvórák finanszírozásába. A kezdeményezés célja, hogy egyrészt spóroljon a kantonnak, másrészt pedig elősegítse az integrációját azoknak „a svájci születésű gyerekeknek, akiknek szülei külföldiek, de Svájcban élnek". 

Hogy az alkalmazkodás a befogadóországhoz miért nem volt eddig evidens, arról nincs információ. Ráadásul nem is újdonságról van szó, régóta megy már ugyanis a vita arról, hogy hogyan is kellene kezelni azt az egyre csak növekvő számú gyereket, akik megfelelő nyelvtudás nélkül kezdik meg az óvodát. És ezek után vetette fel most a thurgaui parlament azt a teljesen észszerű ötletet, hogy ha a „külföldiek" nem akarják integrálni a gyerekeiket, akkor fizessenek a nyelvórákért.

Muszlim nő burkábanForrás: Ritzau Scanpix/AFP/Scanpix Danmark/Lea Meilandt Mathiesen

Van azonban egy érdekes kitétel is a tervezetben, miszerint az újonnan érkezett migránsokra egyelőre nem vonatkozna a szabályozás. Ez viszont csak még szomorúbbá teszi a helyzetet, ugyanis teljesen világossá válik, hogy a már régóta Svájcban élő bevándorlóknak eszükben sem volt eddig sem az integrálódás. 

Hasonló rendszer működik Basel-Stadt kantonban, ahol a szülőket az óvodáztatás előtt egy évvel egy kérdőívvel keresik meg a gyerekek nyelvtudásáról. Ha nem megfelelő a tudás szintje, akkor a kicsiknek el kell menniük heti kétszer egy félnapos nyelvtanulós játszócsoportba. Ha viszont a szülők nem viszik el a gyereket, akkor megbüntetik őket 1000 svájci frankra, ami mai árfolyamon körülbelül 276 ezer forint.

Genfben ugyanígy februárban tartottak népszavazást az úgynevezett „világiassági törvényről", ami többek között megtiltja, hogy választott tisztségviselők és közalkalmazottak látható vallási szimbólumokat hordjanak. A kanton lakóinak 55 százaléka támogatta a törvényt, annak ellenére, hogy a baloldaliak és a muszlimok azzal riogattak a szavazás előtt, hogy diszkriminációhoz vezet, különösen a muszlim nőkkel szemben. 

A jobboldali többségű kantoni törvényhozás még tavaly áprilisban fogadta el a törvényt, amit egyébként a három fő genfi vallási közösség, a protestánsok, a római katolikusok és az ókatolikusok is támogatnak. Szinte már meglepődni sem érdemes azon, hogy a jobboldali keresztények képesek alkalmazkodni egy teljesen semleges törvényhez, egyedül a balosoknak és a muszlimoknak nem sikerül ez. Annyira nem, hogy miután a parlament elfogadta a jogszabályt, a szélsőbaloldaliak, a zöldek, a feministák és muszlim szervezetek egyből aláírásokat kezdtek el gyűjteni a népszavazásért. Nos, hát ennek az lett a vége, hogy a lakosság is kinyilvánította véleményét az 55 százalékkal.

Ticino kantonban pedig pár héttel ezelőtt ismét akcióba lendült Giorgio Ghiringhelli, a 2013-as burkatiltás kulcsfigurája, miután olyan bejegyzések árasztották el a közösségi oldalakat, amiken muszlimok az olasz nyelvű kanton utcáin imádkoznak, sokan ezek miatt már csak „Ticinisztánként" hivatkoznak a Svájc déli részén található régióra. 

Ghiringhelli, aki magát csak az „Ünneprontóként" hívja, már kérelmezte is a kantoni parlamentnél, hogy tegyék illegálissá a muszlimok közterületi imádkozását. Azzal érvelt, hogy a muszlimok imájából burkoltan megjelenik a keresztény- és zsidóellenesség. A ticinói parlamenti bizottság élből elutasította a kezdeményezést, és a hírek szerint ugyanez fog megtörténni a közelgő parlamenti ülésen is.

De a történetnek ettől még nem valószínű, hogy vége lesz, ugyanis Svájc híres arról, hogy rengeteg népszavazást tartanak az úgynevezett közvetlen demokrácia részeként. Ehhez pedig elég 7 ezer aláírást összegyűjteni 100 nap, tehát bő három hónap alatt a 354 ezres kantonban nem tűnik lehetetlen feladatnak. Ugyanakkor az „Ünneprontó" nem akar úgy tűnni, mint aki diszkriminálja a muszlimokat, így vélhetően kollektíve tilthatnák meg minden vallás gyakorlójának a gyakorlatot.