Mit tanácsolna az európai politikusoknak, hogy sikeresebben kezeljék a migrációt?
A legelső dolog, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy az embercsempészet üzleti modelljét felszámolják. Ezek a bűnszervezetek mindent elkövetnek, hogy minél nagyobb anyagi haszon reményében illegálisan juttassák át a határokon a migránsokat. A másik fontos dolog, hogy a schengeni határokat meg kell erősíteni. Ez azt jelenti, hogy a szárazföldi határok mentén nagyon szigorú őrizetet kell kialakítani.
A Földközi-tenger esetében pedig nem szabadna összegyűjteni és Európa partjaihoz szállítani a migránsokat, hanem vissza kéne fordítani a hajóikat, és biztonságosan partra tenni őket a kiindulópontokon.
Értelemszerűen Észak-Afrikában kellene létrehozni olyan pontokat, ahol el lehet dönteni, hogy ki a menekült, és ki a migráns. Akik menekültek, azoknak arra az időre meg kell adni a belépési jogot, amíg az ő országukban rendeződik a helyzet.
Mi a fő különbség az ausztrál és az európai politikusok között abból a szempontból, ahogyan a migrációról gondolkodnak?
Nagyon sok európai politikus a nyitott határok politikájában hisz, valamint abban, hogy a migránsok beérkezése révén erősödik az ő társadalmuk. A fő probléma ezzel a nézettel, hogy a társadalom egy jelentős része számára ez nem szimpatikus, így pedig az adott kormány meggyengül, és ez sok későbbi feszültséghez vezet el. Ausztráliában az a fő elv, hogy azokat fogadjuk be, akiket mi szeretnénk, és nem támogatjuk a nyitott határok politikáját.
Miért sikeresebb a migránsok integrálása Ausztráliában, mint Európában?
Ennek a legfőbb oka, hogy mi magunk választjuk ki azokat, akik bejöhetnek az országba, és nem a migránsok választanak minket. A legfontosabb, hogy csak azok jöhetnek az országba, akik tudnak angolul.
Mivel, ha beengednénk azokat, akik nem tudnak angolul, akkor azzal mind magunknak, mind a befogadottnak nagyon komoly problémákat okoznánk.
A beérkező nem találna munkát, segélyből lenne kénytelen élni, és egyre frusztráltabb lenne amiatt, hogy nem hasznos tagja a társadalomnak. A többségi társadalom pedig amiatt táplálna ellenérzéseket, mivel az ő munkájából kell eltartani a bevándorlókat. Ráadásul, ha olyanok érkeznek, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, akkor párhuzamos társadalmakat hoznak létre.
Ausztráliában nemzeti konszenzus van a szigorú migrációs politikáról?
Egy demokráciában élünk, ezért nincsen konszenzus a különféle politikai erők között. A konzervatív kormány még 2001-ben vezette be a mostani szigorú szabályokat. Akkor azért volt erre szükség, mert az embercsempészek kiterjedt tevékenysége miatt nagyon megugrott az illegálisan érkezők száma. Idén májusban parlamenti választások lesznek Ausztráliában, ami akár hozhat változásokat a migrációs politikában, ha a balközép kerül hatalomra. Ők inkább a nyitott határok politikája mellett állnak.
Fontos látni, hogy az ausztrál jóléti politika csak akkor tud a továbbiakban jól működni, ha nem történik tömeges bevándorlás.
Az ausztrálok többsége a szigorú migrációs politikát támogatja, de Sydney-ben vagy Melbourne-ben azok vannak többségben, akik több bevándorlót szeretnének. Tény, hogy az ausztrálok azokat szívesen látják, akik beszélnek angolul és magasan képzettek, valamint elfogadják az ország kultúráját. Őket könnyen befogadjuk, mivel hasznos részeseivé válnak a társadalmunknak.
Miért utasította el Ausztrália az ENSZ migrációs paktumát?
Mivel nem adott nekünk garanciákat arra, hogy a határainkat mi magunk ellenőrizzük. A határaink védelme egyértelműen az ország szuverenitásának a körébe tartozik, és erről nem vagyunk hajlandóak lemondani. Nem akarunk olyan hibákat elkövetni, mint ami 2015-ben Európában, a schengeni határok mentén történt.
Másrészt az ENSZ migrációs paktuma gyakorlatilag lehetővé tenné, hogy a migránsok maguk válasszák meg azt az országot, ahol élni akarnak. Ausztrália nem egy bolt, ahová csak úgy be lehet menni. Persze, aki menekült, azt be kell fogadni, addig, amíg az ő országában nem rendeződik a helyzet, de az ENSZ paktuma összekeveri a migráns és a valódi menekült fogalmát.
Hogyan látja Európa jövőjét a migráció tekintetében?
Európának nagyon óvatosnak kell lennie, főleg a politikusoknak, mivel nem vagyok meggyőződve arról, hogy a közvélemény széles rétegei osztják-e az ő nézeteiket. A nagy kihívás az európai vezetők számára, hogy folyamatosan a közvéleményre hallgassanak, és ne tolják félre az emberek véleményét.