Kétszer támadtak rá késsel, és végignézte, hogy betörnek a házába

2019.04.23. 17:15

Egy fiatal, angol fontmilliomos férfi elhatározta, hogy bebizonyítja, hogy a hajléktalanok élhetnének emberi körülmények között, ha valóban akarnának. Kieren Hamilton mindig azt gondolta, hogy akik az utcán élnek, lusták, és maguk tehetnek a sorsukról, egészen addig, amíg föl nem vállalta, hogy részt vesz a 5Star's Rich Kids Go Homeless (azaz Hogyan lesznek gazdagokból hajléktalanok) című valóságshow-ban. A férfi napokig aludt a hideg utcán, kétszer rátámadtak, és még azt is végignézhette, hogy betörnek a házába. 

A hajléktalanok igen is tehetnének többet azért, hogy jobb életük legyen. Egyszerűen csak gyengék és lusták, és ezen kellene változtatniuk – mondogatta Hamilton, amíg bele nem kóstolt a helyzetükbe.

Egy tévéműsorban a férfi a megszokott fényűző életmódja helyett hajléktalan lett. A szabad ég alatt aludt egy szál hálózsákban, és régi, kopott ruhákban járt, drága telefonját, pénzét, hitelkártyáját és márkás ruháit természetesen nem vitte magával.

Három napot töltött így Londonban, a Strand utcán. Bár biztos volt benne, hogy valahol ki tud koldulni magának egy ágyat vagy szobát, tévedett. Az utcán aludt.

Hamilton luxusban éli az életét. 10 ezer fontot keres naponta, kereskedő. Elárulta, hogy nem ment mindig ilyen jól neki, volt, amikor fontmilliókat bukott.A 23 éves férfi több drága autó és egy luxusvilla boldog tulajdonosa, amelyben barátnőjével, Jess-szel és kisbabájukkal lakik. A gardróbjában milliós értékű öltönyök és divattervezők ruhái sorakoznak. Ahhoz, hogy ezt megteremtse magának, rengeteget dolgozott, éveken át spórolt.

Már az utcán aludt, amikor egyszer meglátta, hogy valaki betört a házába.

A férfi elhatározta, hogy megküzd az értékeiért. Összeverekedett a betörővel, aki megvágta a karját egy késsel.

Egyáltalán nem volt kellemes. Az egészből csak annyira emlékszem, hogy valaki belém bökte a kést. Konkrétan azt éreztem, hogy veszélyben volt az életem

– mondta.

A főváros utcáin töltött napokban Hamilton ízelítőt kapott abból, milyen félelmetes a szabadban éjszakázni.Már a harmadik éjszakát töltötte az utcán, amikor a többi hajléktalan felfigyelt a tökéletes fogsorára, amelyet 4000 fontért fehéríttetett ki Törökországban.

Egyikük azzal vádolta a férfit, hogy biztosan rendőr, és megfenyegette, hogy beleszúr egy háromcentis pengét.

Hamiltont a saját biztonsága érdekében kimentette a helyzetből a tv-stáb, amely rögzítette a műsort.

Legutóbb a saját otthonomnál történt, másodjára viszont senki nem ismert engem, és nekem is mindenki idegen volt. Azt gondoltam, kamerák vesznek körül, mi történhet, ha megütöm? El kellett volna futnom?

– mondta, majd hozzátette:

Szívem szerint inkább élnék börtönben, mint az utcán. Van olyan rokonom, aki börtönben van, de még az is több támogatást kap, nagyobb biztonságban él, mint egy utcán élő hajléktalan.

A férfi terve az volt, hogy az összekoldult pénzből esernyőket vásárol, amelyeket elad a járókelőknek– jóval drágábban, mint amennyiért ő maga hozzájutott.

Sajnos azonban

egy óra alatt mindössze 5 fontot keresett

ami közel sem volt elég egyetlen esernyőre sem.

Ahogy szembesültem a kiszolgáltatottság érzésével, kicsit vesztettem a büszkeségemből.
Hamilton látta, hogy muszáj lesz a hideg utcán éjszakáznia, így keresett egy helyet, ahol aludhat. A következő reggel még mindig kevés volt a pénze ahhoz, hogy megvalósítsa az esernyős tervét, így keresett egy koldulásra alkalmas helyszínt. Fölvette a szemüvegét, melyet az ő titkos fegyvereként emlegetett, aztán készített egy táblát a következő felirattal: „Ha nincs apród, azt is értékelem, ha beszélgetsz velem.”

Miután megismertek, úgyis kaptam tőlük némi pénzt– mondta a felvétel után.

A pénzadomány lassan gyűlt, cserébe sok élelmiszert kapott.

Hamilton úgy érezte, nem süllyedhet mélyebbre, amikor egy tál spagettit próbált megenni, de evőeszköz nélkül a szemüvege lencséjével kellett beérnie.

Miután 7 fontot sikerült összeszednie, a fiatal kereskedő kénytelen volt felhagyni az esernyős tervével, és kieszelni egy B tervet: összekoldulni elég pénzt ahhoz, hogy megszálljon egy hotelban.

Több mint 6 óra alatt 33 fontot keresett, ami kevés volt ahhoz, hogy a fővárosban kivegyen egy hotelszobát. Ekkor már kétségbeesetten próbált hostel után nézni, hogy ott töltse az éjszakát, de néhány óra hiábavaló keresgélés után teljesen kikészült:

sehol nem talált.Londonban a hajléktalanok száma sokkal nagyobb, mint a szállókon elérhető férőhelyeké. A jótékonysági szervezetek önkénteseket küldenek az utcára, akik a rászorulóknak hálóhelyeket kínálnak fel, da sajnos még így is sokan vannak, akinek csak az utca marad. Kieren Hamilton is visszatért a Strandre, ahol az első éjszakát töltötte.

Ott találkozott a 32 éves Tommyval, aki azóta élt hajléktalanként, hogy barátnőjével szakított.Ebben az évben négy embert láttam, akit leszúrtak az utcán

– mondta neki.

Tommy a többi hajléktalanhoz hasonlóan drogozott, Mamba és Spice nevű anyagot szívott.
Ezek sokkal pusztítóbbak, mint a cannabis, és sokkal erősebb függőséget okoznak, mint a heroin. Életében először Kieren Hamilton sorstársként tekintett egy hajléktalanra. Elhatározta, hogy másnap Tommyval közösen vágnak bele a koldulásba, hogy ketten annyi pénzt összeszedjenek, hogy kivehessenek egy közös szobát.

Ez a terve füstbe ment. Elszörnyedve szembesült azzal, hogy Tommyt nem érdekli, hol alszik, neki első a drog, minden pénzét arra költi.

Hamilton eldöntötte, hogy egyedül vág neki a városnak, és talál egy helyet, ahol egy közös szoba 25 fontba kerül, vagy 60 fontba, ha egyedül veszi ki. 

De ekkor jött a következő kudarc: csak akkor kapott volna szobát, ha igazolni tudja, hogy valóban az utcán él, amihez fel kellett volna adnia állandó lakcímét.

Az utolsó éjszakát egy csoport hajléktalannal a templom mellett töltötte, mivel ez tűnt számára London legbiztonságosabb helyének. Amikor letelt a három nap, a pénzt, amit koldulással keresett, odaadta a hajléktalanoknak a hálózsákjával együtt.

Többen kellene, hogy támogassák a hajléktalan embereket, hogy éjjelente tudjanak aludni valahol. És hogy lehet az, hogy hiába szedsz össze elég pénzt egy szobához, azt végül nem kapod meg, mert nincs igazolványod arról, hogy hajléktalan vagy?

Kieren Hamiltonnak örökre megváltozott a véleménye erről a társadalmi problémáról:

Az egész rendszer ellenük van. Karácsonykor szerveznek egy csomó támogatást, de az év többi részében miért nem? Most, hogy saját bőrömön tapasztaltam, hogy élnek a hajléktalan emberek, rendszeresen fogok nekik venni ételt és italt, vagy támogatom őket némi pénzzel. De legalábbis beszélgetek velük, embernek tekintem őket. Ez jólesik nekik. Tudom, mert én magam is így éreztem

– mondta el a Mirrornak.