Az antirasszisták lettek az új rasszisták, az antifasiszták az új antiszemiták

2019.04.30. 08:48

„Alain Finkielkraut és egy falka sakál” címmel jelentetett meg írást Pascal Bruckner világhírű francia filozófus és író a Le Figaróban. Az írás apropóját az adta, hogy Alain Finkielkrautot néhány nappal ezelőtt megtámadta néhány baloldali egyetemi aktivista, és meg akarta akadályozni abban, hogy előadást tarthasson Franciaország egyik legnagyobb presztízsű egyetemén, a Politikai Tanulmányok Intézetében (közkedvelt francia rövidítéssel „Science Po”). Pusztán azért, mert a konzervatív filozófus mást gondol, mint ők.

Antirasszista pogrom Alain Finkielkraut ellen

Az Alain Finkielkraut elleni április 23-i támadást Bruckner találóan antirasszista pogromnak titulálja. A világhírű francia filozófust a Politikai Tudományok Intézetében működő szuverenista diákszövetség kérte fel egy előadás megtartására „Az európai értelem kritikája” elnevezésű vitasorozat keretében. Ezt akarta egy magát antifasisztának nevező szélsőbaloldali anarchista szabadcsapat megakadályozni. Az előadást végül is a híres filozófus megtartotta, magas rendőrségi készültség mellett.

Megérkezésekor a baloldali militánsok durván inzultálták, szokás szerint lefasisztázták a zsidó származású filozófust, mire Finkielkraut egyszerűen annyit mondott: „ti vagytok a fasiszták, ti vagytok a 30-as évek, ti égetitek a boszorkányokat”.

Bruckner arra hívja fel a figyelmet, hogy most már egy általános jelenséggel állunk szemben. Az a durva intolerancia, amellyel Alain Finkielkraut előadását meg akarták hiúsítani a baloldali aktivisták, nem egy egyedi eset. Nemrégiben a Sorbonne-on Aiszkhülosz Oltalomkeresők című darabjának színházi előadását akarták megakadályozni, azt állítva, hogy rasszista rendezésről van szó. A dráma története szerint az oltalomkeresők az egyiptomiak, akiknek „bőre a napsugártól elfeketedett”. Ezért hiteles rendezői döntés volt, hogy a színészeket ennek megfelelően maszkírozták, de ez elegendő volt a baloldali akciócsapatoknak, hogy az előadásra támadjanak.

Bruckner hoz még egy példát, Hervé Di Rosa kortárs festőművészt, akit azzal vádoltak meg baloldali militánsok, hogy a francia Szenátus épületében levő festménye a gyarmatosító, rabszolgatartó időket idézi, és ezért el kell onnan tüntetni. De mi itt Magyarországon gondoljunk csak arra, hogy milyen visszhangot váltott ki a Magyar Állami Operaház társulata által bemutatott Porgy és Bess című előadás, egyszerűen azért, mert fehér énekesek szerepeltek benne – mivel Magyarországon nehéz lenne egy „all-black castot” kiállítani (vagyis, hogy csak fekete énekesek szerepelhessenek).

A baloldal teljesen kifordítja és elferdíti értékrendünket

Értékeink teljes kifordítását és elferdítését éljük meg – írja Bruckner. A fasizmus most már az antifasizmus köntösébe bújik, az új típusú barna pestis a korábbi barna pestis elleni védekezés szerepében tetszeleg, ami saját magának mond ellent. A „black-blocks” (a feketeinges baloldali rombolók), az antikapitalisták és a rendszerellenesek nem éppen úgy öltözködnek, mint Mussolini fasisztái, fekete inget öltve?– kérdezi Bruckner. A világhírű filozófusnak saját élményei is lehetnek erről: egy bretagne-i iszlámmal foglalkozó rendezvényen feketeinges, anarchista zászlókkal gyülekező baloldali csoportok támadták meg.

Az antirasszizmus az új rasszizmus, és az antifasiszta az új antiszemita

Bruckner igazat ad Pierre-André Taguieffnek, a neves francia, zsidóságot kutató szociológus-politológusnak, aki a 2001-es durbani ENSZ által szervezett rasszizmus elleni világkonferencián azt mondta, hogya mostani antirasszizmus az új rasszizmus, és támadhatatlan, mert hirdetői szerint az egyedüli igazság birtokában van.A múlt rasszizmusa saját ellentétében éledt újjá, folytatja Bruckner, és arra hívja fel a figyelmet, hogy 2015-ben már megszületett egy új politikai mozgalom, az „antifasiszta antiszemita”, miután baloldali aktivisták meggyalázták a sarre-unioni zsidó temetőt a fasizmus elleni harcra hivatkozással. Ismét indokolt, sőt, ajánlott antiszemitának lenni a baloldal szerint, jellemzi Bruckner a baloldal gondolkodását.

További példának hozza fel, hogy mivé változott az UNEF, a nagy múltú diákszakszervezet, amely mára az új, fehérellenes apartheid vezető intézménye és védőbástyája lett. Tudatlanság és fanatizmus, kéz a kézben. Különös, véli Pascal Bruckner, hogy egy olyan generáció, amely sem a II. világháborút, sem a 68-as baloldali diáklázadásokat nem ismerte, az Ellenállásra hivatkozik, miközben ők maguk a végrehajtó hóhérok. Egy biztos, ezek a fiatalok visszaélnek a helyzettel. Bárki, aki nem úgy gondolkodik, ahogy ők, az egyből fasiszta lesz. Még akkor is, ha Alain Finkielkrautról van szó, sőt, különösen, ha róla van szó! Ezek a támadók olyanok, mint a sakálok, írja Bruckner. Falkában érzik magukat erősnek, és a már megsebzett vadat támadják meg.

Nem szabad gyávának lenni, mert az a jogokról való lemondáshoz vezet

Bruckner felidézi, hogy Alain Finkielkrautot már 2016-ban is inzultálták egy rendezvényen, fasisztának, nemkívánatos személynek nyilvánították, de a legutóbbi, sárgamellényes tüntetésen őt ért antiszemita támadásról és az azt követő antiszemita baloldali Twitter-kampányról mi is részletesen írtunk

Alain Finkielkraut korunk egyik legnagyobb gondolkodója – zárja írását Bruckner. Akár egyetértünk vele, akár nem, a véleménynyilvánítás szabadsága őt is megilleti, mint mindenkit, ráadásul az ő szava sokat számít ebben a vitában. Az életben a véleménykülönbségek gyakran fontosabbak, mint a mindenáron való konszenzusra törekvés. Ennek az agressziónak és a folytatásnak a véleménynyilvánítás szabadsága a tétje, mert a politikailag korrekt jelszava alatt holnap bárkit el lehet hallgattatni, ki lehet tiltani az egyetemekről, ahogy ez már Amerikában rendszeresen előfordul.

De a legnagyobb botrányt mégis az jelenti, hogy az egyetem vezetése hallgat ebben az ügyben, és nem tesz semmit. Ugyan megoldották a rendezvény biztonságát, a botrányt okozó militánsokat azonban nem zárták ki. Meg kell állítani ezeket a csoportokat, és a törvény erejével fel kell lépni, szögezi le Bruckner. Ha egy nagy egyetem képtelen a véleménynyilvánítás szabadságát szavatolni, és nem tudja biztosítani, hogy egy akadémikus szóhoz jusson, akkor nagyon nagy baj van, és a szabadságjogaink súlyos veszélybe kerültek.

A gyávaság végül mindig a jogokról való lemondáshoz vezet – zárja írását Pascal Bruckner.