V4NA: A nemzetek feletti Európa koncepciója elbukott Belgiumban

2019.05.30. 10:20

Az Európai Unió tagállamai közül Belgium az az ország, amiről a nemzetállamiság, a nemzeti lét meghaladásának mintaországaként és a föderalizáció sikerességének megtestesítőjeként szokás beszélni. A számtalan uniós intézménynek otthont adó Brüsszel mára az „ever closer union", vagyis a „mind szorosabb unió" szimbólumává vált. A május 26-i választások azonban megmutatták, hogy a látszat ellenére Belgiumban nem sikerült feloldani a nemzeti közösségeket egy multikulturális masszában - írja a V4NA nemzetközi hírügynökség honlapján Lánczi Tamásnak, a XXI. Század Intézet igazgatója.

Több mint 180 év eltelte után a flamand és vallón nemzeti identitás a hétvégén megújult erővel tört a felszínre, és ez az a törésvonal, amely meghatározza Belgium múltját, jelenét és jövőjét is.

A belga szövetségi parlament épülete BrüsszelbenForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Daniel Kalker

Belgiumban 2019. május 26-án egyszerre három választást is tartottak. Az Európai Parlament képviselői mellett a belga szövetségi parlamentbe és a regionális parlamentekbe is küldötteket választottak a három szövetségi entitásban, Flandriában; Vallóniában és Brüsszelben.

A választások egyik legfontosabb tanulsága a Flamad Érdek (Vlaams Belang) nevű, radikálisnak tartott flamand nacionalista, szeparatista párt jelentős megerősödése. A Flamand Érdek a 150 fős brüsszeli parlamentben 18 helyet szerzett az eddig háromhoz képest; a párt a 124 fős flamand parlamentbe 23 képviselőt küldhet az eddigi 6 (!) helyett; és végül az Európai Parlament Nemzetek és Szabadság Európája frakciójához 3 fővel tudnak hozzájárulni. A párt szövetségi és flandriai szinten is a második legnagyobb erő lett. A Flamand Érdek előretörésének magyarázatát felesleges lenne a részvételi adatokban keresnünk, hiszen Belgiumban kötelező a választási részvétel.

null

null

A 2014-es szövetségi választást követően világszerte hírhedté vált a lassúság, mellyel a szövetségi kormány megalakult – ám a Michel-kormány pártjai (a flamand kereszténydemokraták, a flamand liberálisok és a vallon liberálisok) így is csak a képviselők nagyjából egyharmadát (!) tömörítik, a 150 fős parlamentből mindössze 52 főt. Helyzetük a vasárnapi választás után végleg tarthatatlanná vált: a három párt összesen csupán 38 képviselőt küldhet a belga parlamentbe. Mindeközben a két flamand nacionalista párt képviselőinek száma együtt 42 főt tesz ki. Országosan erősödtek még a zöld pártok és a szövetségi szinten induló, újbaloldali Munkáspárt.

A flamand kormányt mindeddig a nacionalista Új Flamand Szövetség (NVA) a kereszténydemokraták és a liberális OpenVL koalíciója alkotta, akik együtt 88 fős, kétharmados többséggel rendelkeztek a tartományi parlamentben. Az új eredmények tükrében 70 képviselővel akár folytathatják is a többségi kormányzást. A két flamand nacionalista párt összesen 58 képviselője öttel marad el a parlamenti többségtől, egy baloldali-liberális-zöld koalíció viszont csak 47 képviselővel rendelkezne. Ezen a ponton a flamand kereszténydemokraták tűnnek a mérleg nyelvének, akik 19 képviselője balra vagy jobbra billentheti a tartományi kormányt. A realitás azonban kizárja, hogy az Európai Néppárt baloldalra sodródásában élen járó párt együttműködjön a szinte népfrontos, „antifasiszta" jellegű blokáddal sújtott Flamand Érdekkel.

Az Európai Parlament erőviszonyait tekintve a bevándorlásellenes/bevándorláspárti tengelyen 6:5 arányban jobboldalra billentek a flamand választók: a két flamand jobboldali párt az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), valamint a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) képviselőcsoportnak visz 3-3 mandátumot, míg a kereszténydemokraták a Néppártnak kettőt; az ALDE, a Zöldek és az S&D egyaránt 1-1 mandátumot szerzett Flandriában.

A flamand választási eredmény éles kontrasztban áll a frankofón Vallóniával és Brüsszellel egyaránt. Vallóniában a liberális és baloldali erők győztek, és gyakorlatilag nem létezik jobboldali párt ebben a tartományban. A papíron kétnyelvű, ám a valóságban frankofón és bevándorlóktól hemzsegő Brüsszelben a zöldek és a baloldal örülhettek, de a brüsszeli flamandok között itt is 8 százalék felett teljesített a Flamand Érdek, és 15 felett az Új Flamand Szövetség.

Brüsszel: franciásítás, bevándorlás, „élősködő bürokrácia", iszlám és a terror

Brüsszel az 1960-as évektől vált az egyre szaporodó európai uniós intézmények székhelyévé. Az évek, évtizedek alatt a gombamód szaporodó uniós épületekbe brüsszeli bürokraták tízezrei költöztek be, és nemcsak a városra, de a teljes belga társadalomra is hatást gyakoroltak. Az előbb 10, mára majdnem 12 millió potenciális belga adófizetővel szemben az EU alkalmazottjai nem fizetnek személyi jövedelemadót, és utánuk sem fizetnek járulékokat a belga költségvetésbe.

Brüsszel Molenbeek nevű, többségében migránsok lakta negyedeForrás: Picture-Alliance/AFP/Winfried Rothermel

Míg egy belgiumi állami vagy magánalkalmazott 25-50 százalék közötti személyi jövedelemadóval gazdagítja a belga költségvetéseket, addig az uniós bürokraták az EU saját költségvetésébe fizetnek be a belga átlagnál magasabb fizetéseikből a belga adónál sokkal alacsonyabb kulcsok mellett. Brüsszel tehát megtestesíti a birodalmi bürokrácia és a tisztes flamand polgárok közötti kontrasztot.

Az 1960-as években Belgiumban és Brüsszelben kétszáz év franciásító törekvései értek véget a nyelvi határ és a nyelvek státuszának elfogadásával. Addigra azonban Brüsszel, az eredetileg flamand város szinte teljesen frankofónná vált, és az anyanyelvi helyzet generációról generációra romlik azóta is. A nyelvi kérdés egy ponton összekapcsolódik a bevándorlási és iszlamizációs kérdéssel is: a fővárosnak ma már minden negyedik lakója muszlim, miközben Flandriában és Vallóniában ez az arány alig éri el az 5 százalékot (minden huszadik ember). A főként marokkói és törökországi, valamint frankofón fekete-afrikai bevándorlók egyszerre testesítik meg a gyűlölt franciásítás menetelését és a keresztény kultúra további visszaszorulását a protestáns flamandok szemében.

Nem a véletlenek furcsa összjátéka tehát, hogy éppen Brüsszelben követték el bő két évvel ezelőtt Európa modernkori történetének egyik legsúlyosabb terrortámadás-sorozatát szélsőséges muszlim bevándorlók. A támadásokban 32 fő vesztette az életét és többszázan sebesültek meg. A nyilvános statisztikák szerint Belgium ma mintegy kétezer olyan muszlimnak ad otthont, akik külföldi harcosként vettek részt az Iszlám Állam által Szíriában és Irakban elkövetett borzalmas emberiesség elleni erőszakos cselekményekben.

A Flamand Érdek választási sikeréhez hozzájárult tehát, hogy rámutattak, miként roncsolják szét a fenti anomáliák mindazokat a kötelékeket, melyek a tartományokat eddig a belga állam ernyője alatt tartották. Míg Brüsszel ironizálva már-már érdemként emlegeti, hogy az ország szövetségi kormányzat hiányában is működik, addig ezek a pusztító folyamatok Flandriában más következtetésekre vezetik választók egyre nagyobb csoportját: ha Brüsszel mindent megtestesít, ami a flamandok biztonságát és boldogulását akadályozza, a tartomány pedig nélküle is működik, talán nincs is többé szükség a szövetségi államra.

Hátrányból előnyt: karantén, médiaellenszél és a Facebook

A 2019-es kampányban a mainstream flamand pártok mellett a média is karanténba igyekezett zárni a Flamand Érdeket és politikusaikat. 2018 őszén éppen egy hozzájuk lazán kapcsolódó flamand nacionalista diákszervezet, a „Shields and Friends" nevű formáció ellen intéztek lejárató hadjáratot.

A szervezet egyes tagjainak zárt Facebook-csoportjában zajló beszélgetés „valamilyen csoda folytán" a mainstream média birtokába került, ami hajtóvadászatot indított a rasszistának, xenofóbnak, homofóban bélyegzett tagok után. A lejáratást egyetemi fegyelmi eljárások, életre szóló B-listázások követték, a hírbe hozott tagoknak tehát komoly hátrányokkal kell szembenézniük a felnőtt életük során.

A Flamand Érdek előretörése olyan közegben valósult meg, ahol már létezett egy domináns flamand nacionalista párt, mely azonban deklarált céljai ellenére a brüsszeli bevándorláspárti elitek helyi mutációival kötött kormányzati alkukat a tartományban. A választók büntették is az NVA-t, azonban az ő támogatottságuk csökkenése csak részben magyarázza a Flamand Érdek előretörését. A fiatalok körében szerzett tömegtámogatás éppen azt bizonyítja, hogy Guy Verhofstadt tartományában, az Európai Egyesült Államokat szimbolizáló „operett-államban", az úgynevezett európai zöldhullám kellős közepén, média- és politikai karanténban is létezik út a választókhoz: a dolgok nevén nevezésén keresztül.

Guy VerhofstadtForrás: AFP/Frederick Florin

Egyben viszont szinte biztosak lehetünk: a 2019-es eredmény tükrében a Facebook még egyszer nem fogja a Flamand Érdeket a politikai hirdetések közelébe engedni. A flamand nacionalistáknak tehát egy ciklusnyi idejük van rá, hogy gyökeret eresszenek a közép-nagypárti létben.

Lánczi Tamás a XXI. Század Intézet igazgatója