A brexitről közérthetően

2019.06.17. 12:40

2016. június 23-án tartották az Egyesült Királyságban az EU-tagságról szóló népszavazást. A szavazás a kilépéspártiak szűk, 51,9 százalékos győzelmével zárult, így a brit parlament felhatalmazást kapott arra, hogy elindítsa a kilépési eljárást. Erre csak 2017 márciusában került sor, ekkor nyújtotta be Theresa May a brit kilépési szándéknyilatkozatot az Európai Uniónak. A brexittel kapcsolatos problémák már ekkor megkezdődtek, tekintve, hogy a kormányzat több mint 8 hónapot várt a folyamat elindításával. Majdnem három évvel a népszavazást követően azonban még mindig nincs vége a brexitnek, továbbra sem tudjuk, mikor fog kilépni az Egyesült Királyság az Európai Unióból, ha egyáltalán ki fog lépni. A folyamatok rendkívül szerteágazóak, így azok, akik nem követik napi szinten az események alakulását, könnyen elveszhetnek a hírek között, ezért most a Századvég Gazdaságkutató megpróbálja közérthetően összefoglalni a brexit problémáját, és rávilágítani, miért zajlik ez továbbra is.

Az Európai Unióból bármelyik tagország kiléphet, habár ennek lehetőségével az alapszerződésekben csak felszínesen foglalkoztak: az akkori döntéshozók egy stabil és hosszantartó unió létrehozását tekintették fő feladatuknak, nem pedig egy „átjáróházét". Ugyanígy a népszavazások és a választások jelentik az európai demokrácia alapját, így az azokon hozott döntéseket a vezetők nem hagyhatják figyelmen kívül. A britek 2016 júniusában, még ha szűk többséggel is, de a kilépés mellett döntöttek, ennélfogva azt mindenkinek tiszteletben kell tartania. A döntés okainak részletezése meghaladja írásunk kereteit. Így tekintsük át, hogy a különböző szereplők milyen célokkal rendelkeztek a népszavazás után, és azokat hogyan próbálták meg érvényesíteni. 

A brexit teljes káoszba fulladtForrás: --

A népszavazás után a kilépéssel kapcsolatban a következő lehetséges forgatókönyvek álltak fel az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolatára vonatkozóan:

  1. Hard brexit: ez a közös piacból és a vámunióból való kilépést jelenti, azonban természetesen lehetőség nyílik megállapodások kötésére a felek között. Ez egy olyan állapotot jelentene, amelyben az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti kapcsolat viszonylag lazává válik.
  2. Soft brexit: az Egyesült Királyság bár kilép az Európai Unióból, de az Európai Gazdasági Térség tagja marad. Ebben az esetben szabályozási kérdésekben visszaszereznék a szuverenitásukat – legalábbis saját elképzelésük szerint.
  3. Átmeneti időszak: A tárgyalásokat nem zárják le 2019 márciusáig, így átmeneti szabályozást kell alkalmazni, amely jelenthet az Unióból történő kizuhanást, átmeneti bent maradást vagy valamilyen, az átmeneti időre szóló szerződést is.
  4. A brexit nem történik meg.

Ezen belül természetesen rengeteg lehetőség létezik az egyes részletszabályok különbözősége alapján. Mind a mai napig nem tudjuk ugyanakkor, hogy mi lesz a végső megoldás – egyelőre ott tartunk, hogy a kilépés nem történt meg.

Európai Bizottság és az EU bennmaradó tagállamai

Az Európai Bizottságnak, mint az Európai Unió kormányának már a népszavazásban is felelőssége volt, politikájuk nem tudta meggyőzni a britek többségét, hogy számukra az uniós tagság több előnnyel jár, mint hátránnyal.  A további kilépések elkerülése érdekében a bizottságnak olyan megállapodás létrejöttére kellett törekednie, amely véglegesen nem roppantja meg a brit gazdaságot a kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok okán, azonban elrettenti a többi tagállamot attól, hogy azok kövessék az Egyesült Királyság példáját. Ugyanakkor el kellett fogadnia az Egyesült Királyság kilépésre vonatkozó döntését is.

A kilépési tárgyalásokon a bizottság képviselte az Európai Uniót, azonban minden döntést a bennmaradó tagállamoknak egyhangúlag kellett elfogadniuk. Az EU egységének a megtörése volt az egyik lehetősége a brit kormánynak a számára előnyös kimenetel elérésére, azonban ez nem következett be. A bennmaradó tagországok végig egységes frontot képviseltek.

Az Európai Bizottság nem tudta meggyőzni a britek többségétForrás: Anadolu Agency/Dursun Aydemir

A brit kormány és Theresa May

A kilépési folyamat megindításához egy tagországnak, a saját alkotmányos kereteit figyelembe véve aktiválnia kell az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkelye szerinti folyamatot, amelyet követően két éve van a kilépési tárgyalás lezárására. David Cameron, aki a kampányban tett ígérete miatt írta ki a népszavazást, a vereséget követően azonnal lemondott, utódja a szintén maradáspárti korábbi belügyminiszter, Theresa May lett. May igyekezett minél inkább kitolni a kilépés megkezdését, hogy egyrészt meghatározhassák a saját stratégiájukat a tárgyalásokat illetően, illetve felmérjék a bizottság szándékait. Azonban az Európai Bizottság nem volt hajlandó tárgyalni a britekkel a kilépésről, amíg annak folyamatát el nem indították. Így May 2017. március 29-én bejelentette a kilépési folyamat megkezdését a Parlamentben.

További hibája volt a miniszterelnöknek, hogy új választást írt ki 2017. június 8-ára, amellyel az volt a célja, hogy megerősítse pártja többségét a parlamentben, és így könnyebb legyen a megállapodásokat elfogadtatni. Az új választások kiírásakor a közvélemény-kutatások még a Konzervatív Párt nagyarányú győzelmét mérték, azonban ahogy közeledett a választás időpontja, az előnyük folyamatosan csökkent. Végül a választáson már többséget sem tudtak szerezni a parlamentben, szükségük volt az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) támogatására a kormányalakításhoz.  Így May már a kilépési tárgyalások elején elvesztette többségét: úgy kellett Brüsszelbe mennie tárgyalni, hogy nem lehetett benne biztos, hogy amit ott elér, azt odahaza is át tudja vinni a parlamenten. 

A brit parlamentben azonban a képviselők között nincsenek egyértelműen többségben a brexitpárti politikusok, és esetükben sincs egység a kilépést illetően. Egy részük a hard, míg egy másik részük a soft brexit mellett áll. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek a törésvonalak a pártokon belül is megvannak. A parlamenti többség elvesztésének és a fentiek figyelembevételével követte el második nagy hibáját May: megpróbált olyan alkut tető alá hozni, amely egyszerre felelt meg a hard brexit és a maradáspártiak számára is. Azonban, ahogy mondani szokás, két szék között a pad alá esett. A megállapodás létrejöttére 2018 novemberéig kellett várni, amely a fenti kompromisszumot tükrözi, ezért a mai napig már 3-szor is leszavazta azt a brit parlament. Hozzá kell tennünk, hogy még ha el is fogadnák, akkor sem lenne vége a folyamatoknak, az csak a kilépés utáni átmeneti időszakra vonatkozó kapcsolatokat rögzíti, a jövőbeli gazdasági kapcsolatok tárgyalása még el sem kezdődött a britek és a bizottság között.

Theresa May eltaktikázta magátForrás: AFP/Tolga Akmen

A bizottság erről kimondottan csak a kilépést követő átmeneti időszakban hajlandó tárgyalni, míg a britek már a kilépési tárgyalások során előtérbe akarták helyezni a jövőbeli kapcsolatokat. May az utóbbi időszakban mindent megtett, fenyegetőzött a megállapodás nélküli kilépéssel, megígérte lemondását az elfogadás esetére, megpróbált megegyezni az ellenzéki Munkáspárttal – azonban többséget nem tudott szerezni. Sőt saját pártjában is csökkent a népszerűsége: decemberben már egyszer megpróbálták lemondatni, azonban ez akkor nem jött össze. A patthelyzet következtében az idei március végi kilépési időpontot többször is elhalasztották: jelenleg október vége (ennek további halasztására is van lehetőség) a várható kilépés dátuma, vagy amennyiben elfogadják a megállapodást, a következő hónap első napja.

Mindeközben egyre hangosabbak azok, akik egy újabb népszavazás kiírását követelik az Egyesült Királyságban. Theresa May ettől kategorikusan elzárkózott, mivel nem egyértelmű, hogy egy újabb népszavazás miért lenne érvényesebb, mint az előző, miért bírálhatná azt felül, illetve csak tovább élezné az ellentéteket. A folyamatos kudarcok okán May a lemondás mellett döntött: erre hivatalosan június 7-én került sor. Azonban ügyvezető miniszterelnökként továbbra is ő irányítja a kormányt, amíg az utódját meg nem találják, akinek gyökeres fordulatot kell majd elérni. Bár jelenleg nem látszik, hogy ez hogyan lesz lehetséges.

Összefoglalva kijelenthető, hogy a jelenlegi helyzet senkinek sem kedvező. A bizottság ugyan elérte a célját: ez a folyamat jelenleg egy tagállam számára sem jelent vonzó alternatívát, de talán túlnyerte magát, a brexit körüli bizonytalanság az egész Európai Unió növekedési kilátásra rányomja a bélyegét. Az Egyesült Királyság részéről ellenben az, hogy a vezetés hibát hibára halmozott, oda vezetett, hogy jelenleg nem látszik a kiút. Többen többször is a megállapodás újratárgyalása mellett kardoskodtak és kardoskodnak mind a mai napig, azonban a fent írtak okán ez nem érdeke a másik félnek, a Bizottságnak, amely nem is feltétlenül tekinti egyenrangú félnek a szigetország vezetését. Továbbra is kérdés marad, hogy a brit vezetés meg tud-e felelni a választói akaratnak, és ha igen, mégis mikor és hogyan.

Molnár Dániel, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági elemzője