A német statisztikai hivatal jelentése szerint 2018-ban 400 ezren vándoroltak be Németországba, de közben németek százezrei hagyták el az országot. A bevándorlók túlnyomó többsége EU-s állampolgár, de a legtöbben továbbra sem maradnak öt évnél tovább Németországban - írja a V4NA nemzetközi hírügynökség a Die Welt cikkére hivatkozva.
Németországban a bevándorlás 2015-ben, a migránsválság idején volt a csúcsponton, amikor 1,1 millió ember érkezett az országba. Azóta a számok csökkenő tendenciát mutatnak: 2016-ban 500 ezer, 2017-ben 416 ezer ember vándorolt be.
Növekvő tendenciát mutat viszont a németek kivándorlása, tavaly 262 ezren hagyták el az országot, 2017-ben ez a szám 249 ezer volt.
A bevándorlók nagy része EU-s tagállamokból érkezik, legtöbben Lengyelországból és Romániából.
Őket követi Bulgária, Horvátország és Olaszország. Gyors ütemben nő az Indiából kiinduló bevándorlás is, tavaly 34 ezer indiai migráns érkezett Németországba. Erősen visszaesett azonban a szír, iraki és afgán migránsok száma, akik 2015-ben a bevándorlók túlnyomó többségét tették ki.
A dél- és kelet-európai bevándorlókat elsősorban a jó munkalehetőségek csalják Németországba, és mivel ezek az országok EU-tagállamok, ezért polgáraik gond nélkül dolgozhatnak egy másik EU-s országban.
A dél- és kelet-európai bevándorlók határozottan hozzájárulnak a német gazdaság fejlődéséhez, főleg ha összevetjük őket az egyéb bevándorlócsoportokkal. A dél- és kelet-európaiak ugyanis átlagosan sokkal ritkábban munkanélküliek, és sokkal kisebb arányban veszik igénybe a szociális juttattatásokat.
Úgy tűnik, hogy az EU-n belüli migráció rövid távú, és általában 5 éven belül a legtöbben visszatérnek a hazájukba. 2018-ban 144 ezer lengyel érkezett Németországba, de mivel 120 ezren hazatértek, csak 20 ezerrel nőtt a lengyelek száma az országban.
A harmadik országokból érkező bevándorlás hátterében eddig elsősorban humanitárius okok, illetve a családegyesítés állt, és nem a munkavállalás. Nemrégiben azonban a német kormány elfogadott egy törvényt, melyben szabályozzák a szakképzett munkaerő bevándorlását. Így mostantól nemcsak akadémikusok, hanem bármilyen szakember dolgozhat Németországban. Ugyanakkor szociális juttatásokra nem lesznek jogosultak.
A más EU-s tagállamból érkezők sem kaphatnak német munkanélküli segélyt, ameddig legalább 1 évet nem dolgoznak Németországban. Viszont családi pótlékra azonnal jogosultak lesznek.
Az elmúlt néhány évben tapasztalt intenzív bevándorlásnak köszönhetően Németország lakossága 83 millióra növekedett. De ez a növekedés nem oszlik el egységesen az országban. A bevándorlók elsősorban az olyan nagyvárosokban telepednek le, mint München, Hamburg, Berlin vagy Lipcse. De az országon belül is megfigyelhető a vándorlás vidékről a városokba, így a vidék (elsősorban a keleti területeken) rohamosan elöregszik.
A legújabb népesedési adatok azt mutatják, hogy Németország nem fogja tudni bevándorlással megoldani a demográfiai gondjait. Jelenleg ugyan profitál a német gazdaság a bevándorolt munkavállalókból, de a következő években nyugdíjba fog vonulni a baby boom generáció (a most 53 és 72 év közöttiek), és ennek súlyos következményei lesznek a munkaerőpiacra és a szociális ellátórendszerekre nézve.
Szakértők szerint ezeket nem lehet majd még több bevándorlással ellensúlyozni, ráadásul a bevándorlók is egyre öregszenek.
Demográfusok rámutatnak, hogy a Németországban tapasztalt ingadozó bevándorlásnak súlyos következményei lehetnek. Hiszen ha a jövőben jelentősen csökkenne a bevándorlás, akkor egyre több idős emberre jutna egyre kevesebb fiatal. Kulcsfontosságú az is, hogy a bevándorlók jól integrálódjanak a német munkaerőpiacon.
Egy olyan ország, mint Németország, amely megnyitotta a kapuit a bevándorlás előtt, nem tudja a bevándorlást úgy szabályozni, mint például Kanada, ahova minden évben nagyjából 200 ezer bevándorló érkezik.
A kanadai kormány előre meghatározza, hogy a következő évben pontosan mennyi bevándorló érkezhet az országba, közülük pedig az állásajánlattal rendelkező szakképzett munkavállalók elsőbbséget élveznek.