Aki sosem mászta még meg, csak képeket látott róla, odavágyik.
Aki egyszer leküzdötte az oda és vissza is közel 3 órás mászást és felért a tetejére, soha nem akar lejönni onnan.
Aki mégis átélte a Preikestolenről a szemünk elé táruló látványt, a visszaereszkedés után azon kezdi törni a fejét, hogy mikor jöhet el újra ide.
E sorok írója - élete során - eddig háromszor mászta meg a Preikestolent.
Az elsőbe - képletesen - majdnem belehalt, a másodiknál tudta, hol jönnek a legnehezebb szakaszok, a harmadik - az elsőhöz képest - könnyű ujjgyakorlat volt a számára. Ha ma azt mondaná valaki, hogy menjünk el negyedszerre is, akkor csak annyi lenne a kérdés, hogy mikor indulunk?
A Preikestolen asztallapja egy olyan közösségi tér, ahol az emberek közt lévő különbségek eltűnnek és nem is térnek vissza addig, amíg le nem másznak a fentlévők, hogy átadják a helyet azoknak, akik arra várnak, hogy kiüljenek a semmi szélére, hogy a lábukat a Lysefjord kék vize fölé lógassák, hogy hason kúszva-mászva közelítsék meg a peremet, vagy, hogy elmebeteg szelfiket készítsenek. A Preikestolen megmászása egyfajta hőstett,
a világ neves pontjait lassan letaroló tömegturizmus által "kifejlődött" Instagram, Facebook - és szelfi turisták is kellő tisztelettel közelítenek ide, mert tudják, hogy itt elég egy rossz mozdulat és a mélybe zuhannak.
A Preikestolenenre másztak már fel öngyilkosok és óvatlan emberek, akik miatt egy időben sokan korlát építését követelték a szikla szélére. A korlát nem épült meg, mert a norvégok nem akartak belerondítani a tájba, annyit mondtak, hogy aki nem tud felnőtt módjára viselkedni, azt a korlát sem állítja meg.
Ez a gondolkodás adhat reményt arra, hogy a törökök által a tervezőasztalon megálmodott üveghotel sem fog megépülni. Meg az is, hogy a geológusok már megfújták a trombitát: a Preikestolen nincs jó állapotban. A Norvég Geológiai Intézet két évvel ezelőtt riadóztatott: szerintük a Preikestolen összeomolhat és áradást okozhat.
A sziklán ugyanis van egy fél méteres repedés - mindez az asztallap tetején is látható.
Ez a repedés az elmúlt időszakban 2-3 millimétert is tágult. Ez pedig kifejezetten rossz hír, előrevetíti a tragédiát, az összeomlás lehetőségét.
A tömeg(turizmus) vonzásának törvénye ihlette meg azt a török tervezőirődát, amely azt gondolta, jó mulatság lenne a szikla falába építeni egy négy szintes butikhotelt, amely majd rengeteg pénzt hoz a tervezőknek, a szálloda tulajdonosainak. Az ötletet nyugodtan lehet elmebetegségnek nevezni, amelynek a józan ész és a norvégok természetszeretete - és tisztelete fog elsöpörni. Azt ugyanis állati egyszerű leírni, hogy ügyes mérnökök majd belevágnak a gránittömbbe. hogy ott luxusszobákat és úszómedencét alakítsanak ki. Arról kevesebb szó esett, hogy a vastagpénzű vendégeket hogyan akarják fejuttatni a szikla tetejére, vagy a hotelbe.
A Preikestolenre vezető ösvény, a hatalmas, széstszóródott kövek közötti mászás ugyanis nem könnyű esti séta a korzón.
Egy ilyen luxushotel közönsége nem pont arra vágyik, hogy hosszú órákon keresztül bucskázzon a kövek között, tehát akkor a következő lépés az lesz, hogy épüljön libegő (lanovka, gyorslift, mozgólépcső) a szikla teteje és a fjordpart között. Itt akár be is fejezhetném, mert ez is az olyan képtelenségek közé tartozik, amelyről írni sem lenne érdemes, ha nem látnánk a világon egyre több olyan példát, amely azt mutatja, hogy az elszabaduló tömegturizmus miatt egyes helyeken mindenre képesek. A természet ilyetén megerőszakolása pedig mindig a "csenget a kassza" elv jegyében fogan meg és válik valóra.
A Preikestolen esetében hosszas gondolkodás után engedélyezték azt, hogy a Tom Cruise által fémjelzett Mission Impossible című film egyik fő jelenetét itt forgassák le. Azt a norvégok is tudták, hogy ezt a filmet sokkal többen nézik meg a mozikban, mint ahányan valaha is hallottak arról, hogy a Preikestolen létezik.
A marketingszempontok végül is győztek,
a Mission Impossible forgatócsapata 9 teljes napon át vette igénybe a BBC és a Lonley Planet által is a világ egyik legszebb kilátóhelyének megválasztott sziklát. A hab a tortán az volt, amikor a film bemutatójához egy óriási LED-falat eresztettek rá a sziklára, hogy az összegyűlt tömeg ott nézze meg a remekművet.
Íme a kép, amely a levegőből készült a Mission Impossible bemutatója alkalmával:
Bjarte Sveinsvoll Dagestad, a közeli Forsand polgármestere szerint nem volt más választásuk, ki kellett adni az engedélyt. Nem volt ebben annyira biztos Preben Falck, a Stavangeri Turisztikai Egyesület vezérigazgatója, aki a következőket mondta:
Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nekünk szükségünk volt erre a hollywoodi reklámra.
A forgatás miatt egy hétig minden leállt, egyetlen ember sem mehetett fel a sziklára, rengetegen voltak dühösek, csalódottak.
Heves vitához vezetett az is, hogy a filmforgatás miatt a műszaki személyzet összesen 26 csavart fúrt a sziklába. Súlyos kritikával illették azokat az amerikai helikopteres cégeket, amelyek a filmforgatás miatt érkeztek Norvégiába.
Sokan azt mondták, hogy ez a példa rossz, mert innentől kezdve olyan luxusturisták lephetik majd el a Preikestolent, akiknek eszük ágában nincs megmászni a sziklát, helyette helikopterrel akarnak majd felmenni, mert ezt látták a tévében, a moziban.
A helyi turisztikai egyesület vezetője többször kijelentette, hogy Norvégiának ilyen turistákra nincsen szükésge.
Akik látták a filmet, el tudják dönteni, hogy megérte-e mindez. Egyes hírek szerint a török tervezőiroda pont a Mission Impossible forgatás miatt kapott kedvet a szálloda megtervezéséhez -
ha a filmeseket odaengedték, mit nekik egy pár építész, aki szobákat váj a sziklába.
Reméljük, nem fognak így tenni. Más szavakkal: el a kezekkel a világ egyik legszebb természeti képződményétől. a Preikestolentől!