Erdély fővárosában, Kolozsváron, Gabriel Les szociáldemokrata (PSD) román védelmi miniszter jelenlétében leplezték le szerdán a Budapestet száz éve megszálló román tábornok, Gheorghe D. Mărdărescu egész alakos köztéri szobrát. Az egyértelműen provokációs éllel megrendezett, a helyi és az anyaországi magyarság számára is rendkívül sértő eseményről az MTI számolt be a Făclia című kolozsvári napilap cikke alapján. 

A rendezvény szónokai valamennyien azt hangsúlyozták, hogy a román csapatok – szerintük - történelmi tettet hajtottak végre azzal, hogy megszállták Budapestet, és menekülésre kényszerítették a Kun Béla vezette bolsevik kormányt.

Gheorghe D. MărdărescuForrás: Wikimedia Commons

Ezzel ugyanis távol tartották a kommunizmus rémét Európa szívétől.

Gabriel Les védelmi miniszter beszédében felidézte: az 1918-as román benyomulás után Gheorghe D. Mărdărescu tábornokot az Erdélyben állomásozó román csapatok parancsnokává nevezték ki. Ilyen minőségében indított támadást Kun Béla bolsevik hadserege ellen, és verte vissza a Tisza vonaláig.A végső győzelmet 1919. augusztus 4-én, a román hadsereg budapesti bevonulásával sikerült elkönyvelni - állapította meg a miniszter, majd hozzátette: három és fél hónapon át Mărdărescu tábornok vezette a magyar főváros közigazgatását, és - véleménye alapján - biztosította „a háború és a bolsevik terror által elnéptelenített város lakosságának az élelmiszert és az alapszolgáltatásokat".

Azt persze elfelejtette közölni, hogy a Román Királyi Hadsereg és az utánuk jövő csőcselék kirabolta Budapestet és a Győrig megszállt Magyarország többi részét is.

A románok a különböző - de pontosan mind a mai napig meg nem határozott - becslések alapján több tízezer vagonnyi lopott tárgyat vittek el, ráadásul 1919. október 5-én el akarták elrabolni a Magyar Nemzeti Múzeum kincseit, amit Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője személyes fellépésével megakadályozott.

Hálából a Szabadság téren, az amerikai nagykövetség előtt szobrot emeltek Bandholtz tábornak 1936-ban.

Gabriel Les felidézte Mărdărescu 1919. november 12-i kiáltványát a budapestiekhez, amelyben a tábornok bejelentette a román hadsereg visszavonulását, és közölte: „Románia ismételten kijelenti, hogy a tiszai támadás utáni katonai intervencióját kizárólag a jogos védekezés és a katonai követelmények tették szükségessé, a leigázás gondolata távol állt tőle".

A tiszai támadáson azt érthette Les, hogy a Magyar Vörös Hadsereg megpróbálta visszafoglalni a Tiszántúlt a megszálló román csapatoktól, de nem járt sikerrel.A miniszter azt is megemlítette, hogy a háború után Mărdărescu tábornok szorgalmazta, hogy Románia kössön szövetséget Jugoszláviával, Csehszlovákiával és Lengyelországgal, ami aztán később meg is valósult. A Jugoszláviával és Csehszlovákiával kötött szövetség esetében a magyarellenes éllel létrejött kisantantot érthetjük. A lengyel-román együttműködésnek pedig szovjetellenes funkciója volt.

A részben szélsőjobboldali nézeteket valló, magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Ioan-Aurel Pop történész, a Román Tudományos Akadémia elnöke, aki egyben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora is, az avatóünnepségen kijelentette: „Európa civilizált népei tudják becsülni a hőseiket".

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökével, Lovász Lászlóval feltűnően jó viszonyt ápoló, erősen nacionalista történész arról beszélt, hogy Románia a XX. században két Európát fenyegető veszéllyel is szembeszállt. A román hadsereg – szerinte - 1919-ben a magyarországi hadjáratával a bolsevizmus és a szovjet típusú kommunizmus európai térhódítását akadályozta meg, 1944-45-ben pedig a fasizmus fölötti győzelemhez járult hozzá.

null

null

Azt nyilván nem említette meg Ioan-Aurel Pop, hogy az első világháború után a szovjet előrenyomulást Közép-Európa felé elsősorban Lengyelország akadályozta meg (a visztulai csoda), illetve azt sem tette hozzá, hogy a kontinens keleti felében - a második világháború során - a szovjet Vörös Hadseregnek volt oroszlánrésze a német nácizmus feletti győzelemben, amit ő tévesen fasizmusnak nevezett.„Ezek a fegyvertények tették lehetővé, hogy Erdély jogilag és ténylegesen is a román államhoz tartozzék" - idézte a Făclia napilap a román akadémia elnökét.

Ebben is téved, ugyanis Erdély, a Bánság és a Partium jogilag csak 1920. június 4-én került a Román Királysághoz, a trianoni békediktátum által.A Valentin Tanase által készített Mărdărescu-szobrot a BBTE gazdaságtudományi kara előtti téren állították fel Románia Kereskedelmi és Iparkamarája kezdeményezésére, annak a hároméves rendezvénysorozatnak a keretében, amelyet Nagy-Románia megalakulásának centenáriumára tartanak.

Gheorghe Mărdărescunak szobrot állítani az erdélyi magyarság politikai, gazdasági és oktatási központjában, Kolozsváron, nagyjából olyan gesztusnak tekinthető, mintha mi emlékművet emelnénk August von Mackensen német császári tábornagynak és Erich von Falkenhayn tábornoknak, akik a német-osztrák-magyar-bolgár-török csapatok élén 1916. december 6–án bevonultak Bukarestbe, és két éven át megszállás alatt tartották a román fővárost.

A német-osztrák-magyar-bolgár-török csapatok felvonulása Bukarestben, 1916. december 6.Forrás: AFP/MP/Portfolio/Leemage

Budapest száz évvel ezelőtt bekövetkezett román megszállásáról egyébként néhány nap leforgása alatt ez volt a második romániai megemlékezés.

Az évfordulón – augusztus 4-én - felvonulással ünnepelte Bukarestben két román szélsőjobboldali álcivil szervezet, a Nemzet Útja (Calea Neamului) és az Ortodox Testvériség (Frăția Ortodoxă) a magyarság számára rendkívül megalázó eseményt. A rendezvény főszervezője az a Mihai Tîrnoveanu volt, aki az úzvölgyi akcióban is tevékeny szerepet vállalt. A demonstrálók magyarellenes jelszavakat skandáltak, és olyan térképpel provokáltak, amely román területnek ábrázolja a Tiszántúlt.

Az 1919-es magyar–román háború egyik okát az erdélyi románok szolgáltatták, akik 1918. december 1-jén, Gyulafehérváron kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. Egy másik ok a korabeli Románia területéhínsége volt. 1919 márciusában Kun Béla vezetésével a kommunisták átvették a hatalmat Magyarországon, a Vörös Hadsereg pedig júliusban megpróbálta visszafoglalni a Tiszántúlt. A háború, melynek utolsó szakaszáig mindkét oldalon több mint 120 000 katonát vetettek be, 1919 augusztusában ért véget a Magyar Tanácsköztársaság bukásával, illetve Magyarország nagy részének és Budapestnek (augusztus 4.) a román megszállásával. A román csapatokat csak 1920 márciusában vonták vissza a mai Magyarország területéről.