Mindig van mire rácsodálkozni Kárpátalján

2019.10.20. 15:25

Fantasztikus ételek, régi fényükben ragyogó borászatok, eldugott helyek várják a kirándulókat Kárpátalján. A nyugat-európai utazásokhoz szokott turistáknak Kárpátalja egy izgalmas skanzen, ahol ámulni jó és rossz értelemben egyaránt sok oka van az idelátogatónak.

Kicsit több, mint húsz éve, a gimnáziumi évek elején kezdtem el Kárpátaljára járni, azóta sem untam meg ezt a vidéket, újra és újra visszatérek. Minden alkalommal felfedezek valami újat és közben élvezem azt, amit várok, hogy itt egyszerre élhetem át a hamisítatlan posztszovjet hangulatot és a régi idők magyar nosztalgiáját. A magyar Kárpátalja ugyanis ott van az omladozó ukrán állam falának lemállott vakolata alatt, kikandikál a pergő festék alól kilátszó latin betűs feliratokból.

Magyar felirat tűnik elő a vakolat alól HusztonForrás: Szalma György - Origo

Amióta Magyarország a schengeni övezet része, a hosszadalmas határátlépés csak távoli emlék a legtöbb magyar számára. Ausztria és Felvidék irányába már nincs határellenőrzés, a román-magyar határon is viszonylag hamar, legfeljebb tíz perc alatt át lehet jutni, a szerbiai határellenőrzés sem vesz egy óránál többet igénybe. Az Ukrajnába való belépés viszont jóval nehézkesebb. A beregsurányi határátkelőnél nem ritka, hogy 3-4, de akár 8 órát is várni kell. Ez főként a határ mellett lakó kárpátaljai magyarokat sújtja, mivel sokan a határ magyar oldalán vállalnak munkát, ezért minden nap át kell jutniuk az ellenőrzésen.

A benzinezés egy népszerű megélhetési forrás vagy keresetkiegészítés volt a határ mindkét oldalán élők számára. Mivel az ukrajnai benzinárak évtizedeken keresztül jóval a magyar árszínvonal alatt voltak, ezért megérte teletankolni az autót, átmenni a határon, és egy „gyűjtőponton" leadni a benzint, ahol vagy felhasználták vagy továbbértékesítették az üzemanyagot. A csempészek annak érdekében, hogy növeljék a szállítókapacitást, teljesen átalakították az autóikat. Az egyik módszer a benzintank felfújása, azaz kitágítása volt, de a bátrabbak hatalmas tartályt tettek az eredeti benzintank helyére, alkalmanként elfoglalva az autó teljes hátsó terét. A régi amerikai autók voltak a legkedveltebb benzinezős járművek, amelyek már gyárilag nagy űrtartalmú tartállyal rendelkeztek. A sorban állás a határon akkoriban úgy nézett ki, mint egy amerikai autóstalálkozó. A cigarettát is gyakran rejtették a benzintankba, ilyen esetekben az autót egy kisebb benzintartályról működtették, ami néhány kilométer megtételére volt elegendő, az eredeti tank pedig tele volt pakolva cigarettával. Hozzáértők szerint egy autó rejtekhelyeibe 3 millió forintnyi cigarettát lehetett eldugni. A vámosok persze tisztában voltak azzal, hogy az egyes autótípusokban hol alakíthatóak ki rejtekhelyek, megmagyarázhatatlan módon mégis rengeteg cigaretta jutott át a határon.

Sokan úgy játsszák ki az olykor órákig tartó határellenőrzést, hogy a határig busszal vagy stoppal utaznak, majd gyalog mennek át a határellenőrzésen, mert így sokkal gyorsabb az átjutás. A kárpátaljai oldalon be lehet valakihez ülni vagy taxit is lehet fogni.

A beregsurányi határ túloldalán az Asztély nevű színmagyar faluba érünk, a településen keresztül vezető főút visz Beregszászba. Beregszász 20 ezer fős kisváros, a beregi járás székhelye, a lakosság fele magyar, a másik fele pedig jó eséllyel ért magyarul, hacsak nem az elmúlt években érkezett egy ukrán faluból vagy a Kárpátokon túlról.

Kárpátalja, UkrajnaForrás: Szalma György - Origo

Beregszász és vidéke az úgynevezett benzinezős, cigarettacsempész időszak nyertese volt, sok család élt ezekből. A szigorúbb határellenőrzés miatt azonban most már nem éri meg. Talán furán hangzik, de a csempészek zöme családapa, átlagpolgár volt, akik semmiben nem különböztek a világ többi melósától. Miután a csempészetnek befellegzett, minden probléma nélkül tudtak munkát vállalni, jellemzően külföldön.

Az ukrán sajtó évek óta foglalkozik azzal a krízissel, amit az ország nagy mértékű elnéptelenedése okoz. A Kárpátokon túli ukrán megyékben, egykori nagyvárosok néptelenednek el szinte teljesen. Az ukrán ipar évtizedekkel korábban összeomlott, a még pislákoló gazdaságot pedig a Majdan téri tüntetések utáni időszak tette tönkre teljesen. Ukrajnában 2011 óta nem végeztek népszámlálást. Ennek egyik oka, hogy szeretnék a közvéleményt megkímélni attól a sokktól, amit az aktuális népesedési adatok napvilágra kerülése jelentene. Becslések szerint több mint 10 millió ukrán távozott az országból. A kivándorlás egyetlen pozitív hozadéka, hogy a külföldön dolgozó ukránok által hazaküldött dollármilliárdok mentették meg az országot a teljes csődtől.

Az elvándorlás a magyar többségű határ menti járásokat is érinti, sok kárpátaljai magyar jár dolgozni Magyarországra, vagy költözött családjával együtt az anyaországba. A magyar falvakból eltűntek a fiatalok, a férfinépességből pedig több korosztály él távol a családjától.

Forrás: Szalma György - Origo

Ha figyelembe vesszük, hogy Kárpátalján minden adott egy tisztességes gazdaság kialakításához, illetve Ukrajna saját területein van Európa legjobb termőföldje, érthetetlen, hogy miként jutott az egész ország koldusbotra.

Kárpátalját könnyű megszeretni: kellemes dombok, erdők, termál- és ásványvíz kiapadhatatlan mennyiségben. Ennek köszönhetően számtalan fürdőzési lehetőség van. A Beregszázhoz közeli Dédai tó eredetileg egy bányató volt. Húsz évvel ezelőtt még bárki ingyen strandolhatott a partján. Azóta nagyot fordult a világ, körbekerítették a partot és igényes strandok, szállodák, panziók, éttermek nyíltak.

Abban az időben, amikor még egy rozsdás állványról ugráltunk a vízbe, akkor az a szóbeszéd terjedt a tóról, hogy a meder alja szolgál végső nyughelyül az üzleti és elszámolási viták veszteseinek. Mielőtt az ukrán maffia vezetését átvette a rendőrségi felsővezetés és a parlamenti honatyák, addig az alvilág sokkal kevésbé szofisztikált módszerekkel dolgozott. A legenda szerint a bűnözők a Dédai tóban rejtettek el mindent, amit nem szerettek volna, ha a hatóságok szeme elé kerül.

De nem csak természetes vizekben lehet fürdeni Kárpátalján. Akinek módja van rá, próbálja ki a Kaszonyban lévő termálvizes luxus strandot. Egy helyi vállalkozó magyar történelmi tematikára építtette fel a víziparkot. A látogatók Mátyás királyról, Bethlen Gáborról elnevezett szaunák és medencék közül válogathatnak. A belépődíj magyar viszonylatban is drágának számít, az élmény azonban megéri az összeget.

Legutóbbi, augusztus eleji kirándulásomkor pedig egy hatalmas üstben fürödtem a perecsényi járásban levő Rónafüreden. Az üstöt alulról tűzzel melegítették, a vizet pedig mindenféle gyógynövényekkel szórták tele. A helyiek szerint ez a fajta fürdőzés télen a legélvezetesebb, ennek ellenére én a nyári melegben is nagyon élveztem. Az üstben melegedést időnként a közeli patak jéghideg vizében lehet megszakítani. 

Forrás: Szalma György - Origo

A kárpátaljai legendák közé tartozik az a történet is, amelyet egy helybéli mesélt nekem az ukrán maffiáról. A szóbeszéd szerint az embercsempészek gyakran a kárpátaljai Gút nevű faluban tették ki a Németországba vágyó bevándorlókat, mert a falu neve szinte teljesen megegyezik a gut (jó), német szóval.

Beregszászban sétálva megállapítható az, ami a legtöbb elcsatolt területen lévő városra igaz: minden értékes épületet a magyarok építettek, a többit az utódállamok. A beregszászi főutcán három fontos épület helyezkedik el. Az egyik a református templom, amely jól mutatja, hogy egy történelmi magyar városról van szó, amelynek az etnikai összetétele néhány évtizede változott meg annyira, hogy a lakosság fele ukrán és orosz lett.

A főutcát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete uralja. Az épület egykor a magyar királyi törvényszéknek adott otthont, a kommunisták műszergyárnak használták, ma magyar felsőoktatási intézmény működik benne. Az épületet felújították, homlokzatán a koronás magyar címer látható. A főiskola tulajdonképpen a város lélegeztetőgépe: jelentős munkáltató, magyar kulturális központ, magyar intézményi tér.

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar FőiskolaForrás: Szalma György - Origo

A harmadik épületnek tulajdonképpen az elődje a jelentős és nem az, ami most áll helyette. Beregszászban a város főterén állt egykor az egyik zsinagóga. A II. világháború után azonban lerombolták és egy szürke kockatömböt húztak fel a helyére. Az épület annyira csúnya és annyira elüt a környezetétől, hogy egy hálóval takarták le, amelyen a régi zsinagóga képe látható.

Az utak viszont borzalmas állapotban vannak. Néhány fontosabb szakaszon a főutakat rendbe tették, azonban legtöbbjük lengéscsillapító-gyilkos és tengelytörő csapdákkal van tele. Az ukrán állam magyarokhoz való viszonyáról sokat elárul az, hogy a magyar többségű Beregszászi járás útjai a legrosszabb állapotúak egész Kárpátalján.

A kárpátaljai konyhát és a vendéglőket csak dicsérni tudom. Az éttermi árak még mindig elmaradnak valamivel a magyarországitól, azonban a felkapott helyeken már erősen Budapest nyomában loholnak.

Forrás: Szalma György - Origo

Bátran mondhatom, hogy még sosem voltam Kárpátalján olyan vendéglőben, amelyikre panaszom lett volna. Életem legjobb saslikját pedig a Vereckei-hágótól hazafelé vezető úton, egy útszéli étteremben ettem. A vendéglőt egy katonai barakkból alakították át, ahol a szovjet időkből megmaradt, csak oroszul beszélő asszonyok szolgálnak ki. A kinti rész olyan, mintha a nagymama kertjében ülne az ember, az idillt az időnként beparkoló több tonnás kamionok által keltett zaj és por zavarja meg.

Forrás: Szalma György - Origo

Beregszász egyik legelegánsabb vendéglője az egykori tiszti kaszinó épületében kialakított Arany Páva hotelben van. Bár semmi különösebb kifogást nem tudok emelni az Arany Pávával szemben, azonban a saját ízlésemnek a muzsalyi úton levő F-koka vendéglő felel meg a leginkább. Az étterem kínálata sokkal bőségesebb, az étlap helyes magyarsággal készült, a hely hangulata is fesztelenebb, kellemesebb és kitűnő csapolt kvászt (szláv erjesztett gabonaital) lehet kapni.

A város éttermei között meg kell említeni a Csizaj vendéglőt is, amely az Arany Pávát maga mögé utasítva, a környék legelegánsabb vendéglője. A név alatt nem csak egy vendéglő fut, hanem egy borászat is. A tulajdonos, Gutman Hugó, az egykor jóhírű Bereg vidéki borászatot élesztette újjá azzal, hogy a városszéli dombokon újra szőlőt telepített és bort készített. Leginkább Izraelbe és Amerikába kerülnek a beregszászi borok, amelyek egy része kóser. A borászat területén magyar honfoglalási emlékművet emeltek 2017-ben.

Mivel Kárpátalja 45 évig a Szovjetunió része volt, az orosz konyha remekei is megtalálhatók a családi konyhában éppúgy, mint az éttermek kínálatában. Minden alkalommal kötelező jelleggel eszek pelmenyit (hússal töltött főtt tészta), borsh levest (céklaleves), várenyikit (barátfüle), szárított halat, piroskit (sült tészta) és megiszok néhány korsó csapolt kvászt is.