Kettős mérce: problémás balliberális jelöltektől hemzseg az új Európai Bizottság

2019.10.03. 14:17

Miközben egyértelműen politikai indíttatásból az Európai Parlament (EP) jogi szakbizottságának (JURI) az előzetes meghallgatásán nem engedték át Trócsányi László magyar biztosjelöltet, addig korrupcióval és összeférhetetlenséggel gyanúsított bevándorláspárti, szélsőbaloldali múltú nyugat-európai politikusokat gond nélkül engednek át a szociáldemokrata, liberális és zöld EP-képviselők. Nagyrészüknek ráadásul a következő meghallgatáson is komoly esélyük van átmenni, noha számos korrupciógyanús eset található a múltjukban, amelyeket vélhetően politikai indítatásból nem vizsgálnak az illetékes szakbizottságok. A problémás jelöltek közül kiemelkedik a svéd Ylva Johansson, a spanyol Josep Borrell, a francia Sylvie Goulard és a belga Didier Reynders. Csúcsra jár a kettős mérce Brüsszelben!

Ylva Johansson svéd biztosjelölt

Ylva Johansson 1988-ban lett először parlamenti képviselő az eurokommunista Baloldali Párt - Kommunisták (svédül: Vänsterpartiet-VPK) színeiben.

Johansson csak 1992-ben lépett át a Szociáldemokrata Pártba (SAP).

Az Európai Bizottság belügyi biztosának jelölt svéd Ylva Johansson az Európai Parlament illetékes bizottsága előtti meghallgatásán Brüsszelben 2019. október 1-jénForrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Érdekességként megjegyezendő, az eurokommunizmus ideológiájának az az alapelve, hogy a hatalom többpártrendszerű gyakorlása egészen addig megengedett, amíg az emberek készen nem állnak a kommunista társadalomra... A svéd kommunisták kezdetben ellenezték az atomerőművek építését, és az európai uniós csatlakozásról szóló svéd népszavazáson, 1994-ben nemmel kampányoltak. 

Ylva Johansson természetesen bevándorláspárti politikus. 

2015-ben, a migrációs válság kezdetén azt mondta, hogy nem lát kapcsolatot a migráció és a bűnözési ráták növekedése között.  2016-ban a BBC-nek adott interjújában azt állította, hogy – a hivatalos statisztikákkal ellentétben – a nemi erőszakok száma csökken Svédországban, majd vehemensen védte hazája bevándorláspárti politikáját.

Borrell az EU leendő külügyi és biztonságpolitikai főképviselője

Josep Borrell jelenlegi spanyol szocialista külügyminiszternek, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tisztség várományosának tulajdonítják, hogy a kereszténységre való utalás kimaradt az Európai Alkotmányszerződésből, illetve a Lisszaboni Szerződésből.

Borrell 2003-ban, az Európai Konvent idején, az Ateisták és Szabadgondolkodók Szövetsége (UAL) honlapján publikált „Istent hagyjuk békén" című cikkében egyszerre érvelt az Istenre és a kereszténységre való utalás néppárti követelése, és Törökország uniós csatlakozásának kizárása ellen. (Előbbit II. János Pál pápa javasolta, míg Törökország esetleges csatlakozását Giscard d'Estaign volt francia államfő „az Európa Unió végének" nevezte.)

Josep BorrellForrás: AFP/Frederick Florin

A katalán származású spanyol politikus a kereszténységre való utalás kapcsán azzal érvel, hogy az „EU olyan államok közössége, amelyek tökéletesen laikus egyezmények és intézmények révén működnek együtt. Ez volt a közös jövő felépítésének egyetlen lehetséges formája egy katolikusok, ortodoxok és protestánsok uralta közösségben, amelyben már 10 millió muzulmán is él, és amelynek csupán 15 százaléka gyakorolja rendszeresen vallását."

Majd így folytatja: „ha már a történelmi örökségre emlékezünk, meg kellene említeni a vallásháborúkat, a keresztes hadjáratokat, Szent Bertalan éjszakáját, az Inkvizíció nevében történt akasztásokat, az erőltetett evangelizációt, a pogromokat és a fasizmussal szembeni félretekintést is."

Borrell szerint a kereszténységről és Istenről szóló vitát már lefolytatták az Európai Unió Alapjogi Chartájának konventjén, amely megfelelő módon rögzíti a gondolkodás- és vallásszabadságot, és amely része lesz az új európai alkotmánynak, ezért felesleges ezt a vitát újra megnyitni.

Mint írja, egyes országok, mint Írország vagy Lengyelország félelmei, miszerint az EU katolikus identitásuk lerombolását, ill. az abortusz, a válás vagy az eutanázia rájuk erőltetését jelentené, teljes mértékben ellent mond a kulturális sokszínűség és a migrációs folyamok erősödésének, amely az egységes Európa sikerének következményei. 

Borrell véleménye alapján, mégis, „ami a kereszténység alkotmányba való beemelésének legsúlyosabb következménye lenne, az Európa muzulmán világtól való elidegenítése."

„Amennyiben Európa nemet mond Törökország csatlakozására, akármi is legyen ennek valós indoka, mindenki, de főként a muzulmán világ úgy tekintene Európára, mintha az egy keresztény klub lenne" – fűzte hozzá.

Ennek kapcsán Borrellnek fel lehetne vetni az EP-beli meghallgatásán, hogy:

  • Még mindig szükségesnek tartja-e Törökország uniós csatlakozását?
  • A muzulmán világgal való együttműködés legfontosabb kérdésének tekinti-e Törökország uniós csatlakozását – ahogyan tette egy korábbi cikkében?
  • Érvényesnek és elégségesnek tekinti-e az EU-Törökország megállapodást az Európába irányuló illegális migráció megállításához?
  • Az Európa-szerte több száz halálos áldozatot követelő iszlamista terrorizmus, a párhuzamos társadalmak terjedése fényében továbbra is úgy véli, hogy Európában elő kell segíteni a multikulturalizmus térnyerését?
  • Uniós biztosként, a Bizottság alelnökekét Önnek mi lenne fontosabb: egy tagállam alkotmányos identitásának védelme, vagy a szélsőbaloldali ideológiából levezethető harcos ateizmus képviselete? 

1999 májusában egyébként csalás gyanújával nyomozást indítottak két tisztviselővel szemben, akiket Borrell néhány évvel korábban a pénzügyminisztérium vezető posztjaira nevezett ki.  Habár Borrellel szemben nem folyt nyomozás az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatban, ő mégis lemondott a spanyol miniszterelnök-jelöltségről, kijelentve, hogy nem akarja, hogy az ügy károsítsa pártjának esélyeit a közelgő helyi és általános választásokon.

Borrellt 2008. december 12-én nevezték ki az Európai Egyetemi Intézet elnökévé, de 2012-ben az összeférhetetlenség miatt kénytelen volt lemondani. 

A baloldali politikus ellen a firenzei Európai Egyetemi Intézet (EUI) egyik testülete indított vizsgálatot 2012 márciusában, hogy rektori tisztsége összeegyeztethető-e a spanyol Abengoa iparvállalat Nemzetközi Tanácsadó Testületében vállalt fizetett állásával, miközben az EUI statútuma kizárja, hogy a rektor rendelkezzen más fizetett állással is. 

Borrell vétett az EUI statútuma ellen, amikor eltitkolta ezt a jövedelmét.  Borrell, aki 2010 januárjától töltötte be az EUI rektori tisztét, a 2012-es tanév végén - még a vizsgálat lezárulása előtt - lemondott a megbízatásról, jóllehet, azt még további két évig tölthette volna be.

Borrell az olasz médiának úgy nyilatkozott, hogy „könnyelműen" járt el, amikor puszta „figyelmetlenségből" nem tájékoztatta az EUI-t az Abengoánál kapott fizetéséről.

Felmerül, hogy Borrell nem „könnyelműségből", hanem pénzsóvárságból, saját egyéni érdekeit az EUI elé helyezve eltitkolta jövedelmét, és ezzel félrevezette a nagytekintélyű EUI-t.

Felmerül a jogos kérdés, hogy  mit várhatunk egy a szabályokat ilyen könnyelműen követő és figyelmetlen embertől az EU külügyi főtisztviselőjeként? 

2018 szeptemberében a Comisión Nacional del Mercado de Valores (CNMV) lezárta azt az eljárását, amit még 2017-ben indított meg Borell ellen bennfentes kereskedelem miatt.  Borellnek 30.000 euró pénzbírságot kellett fizetnie. 

Borrell úgy adta el az Abengoa iparvállalat saját tulajdonában álló részvényeit, hogy ugyanakkor a vállalat tanácsosa volt. 

Tagadta, hogy tanácsosként belső információkhoz jutott volna, de a bennfentes kereskedésre vonatkozó szabályok miatt a spanyol tőzsdehatóság (CNMV) 30.000 euró büntetést rótt ki rá.  Borrell szerint a tény, hogy nem védekezhetett (az eljárást a Pénzügyminisztériumnál lehetett volna megfellebbezni, azonban az annak a kormánynak a része, amelynek ő is tagja...), elégséges gesztus ahhoz, hogy ne kelljen lemondania!

Borrellgate

Az Elnacional.cat című spanyol lap 2019 júliusában „Borrellgate" néven hozta nyilvánosságra, hogy Borrell a spanyol szocialista kormány külügyminisztereként a londoni, berni és berlini spanyol nagykövetségeken keresztül kémkedett a regionális katalán kormány külképviseletein folyó munka után, majd az ott születő jelentések alapján kezdeményezte a képviseletek bezáratását a Katalán Legfelsőbb Bíróságnál.  Az ügyben a brit parlamentben is tiltakoztak, Hywel Williams (walesi nacionalista párt) szerint szégyenletes, hogy a spanyol kormány ügynökei kémkednek a brit parlament tagjai után. 

Külügyminiszterként Borrell megvonta a diplomáciai akkreditációt Flandria spanyolországi képviselőjétől és Görögország barcelonai tiszteletbeli konzuljától.

Előbbi „bűne" az volt, hogy a Flamand Parlament elnöke szerint „a spanyol politikai foglyok ügye összeegyeztethetetlen azzal, hogy Spanyolország a demokratikus Európa része legyen", míg utóbbié az, hogy részt vett a katalán „nemzeti ünnep", a Diada egyik megemlékezésén.

Várható, hogy a walesi, skót és katalán szeparatisták felemlegetik az ügyet a meghallgatáson.

Borrell egyébként faképnél hagyta az őt (a spanyol alkotmány reformjával kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményeivel) zavarba hozó kérdést feltevő német újságírót, televíziós interjúkészítés közben.

Egy alkalommal kijelentette, hogy Amerikában nincsenek integrációs problémák, mert „nem történt más, csak megöltek négy indiánt". 

Ennek kapcsán felvethető, hogy külügyi főképviselőként vajon hasonló empátiával fog-e fellépni a világ más részein tapasztalt emberi jogsértések kapcsán. 

Sylvie Goulard francia biztosjelölt

Ahogy arról az Origo is beszámolt korábban, a macronista francia politikus ellen jelenleg vizsgálat folyik, azt firtatva, vajon EP-képviselőként előírásszerűen gazdálkodott-e a rendelkezésére álló asszisztensi kerettel.

Az Európai Bizottság belső piaci biztosának jelölt francia Sylvie Goulard az Európai Parlament illetékes bizottsága előtti meghallgatásán Brüsszelben 2019. október 2-ánForrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

A gyanú alapján, fiktív munkavállalót alkalmazott EP-képviselőként, emiatt ki kellett lépnie a francia kormányból 2017-ben, lemondva hadügyminiszteri tisztségéről. 

A Le Point szeptember 6-i cikke szerint Goulard 45.000 eurót visszafizetett az EP-nek a fiktív foglalkoztatási ügy kapcsán. Azonban ezt az összeget nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában, ezért Franciaországban vizsgálat folyik az ügyében.

Az ügy lényege az, hogy Goulard 2009-ben helyi asszisztensként alkalmazta Stéphane Thérou-t, majd 2013-ban, amikor Goulard választókerületet váltott, nem volt rá tovább szüksége, de felmondás helyett több hónapon át tovább foglalkoztatta, miközben tényleges munkát nem végzett. Azáltal, hogy visszafizette az EP-nek az összeget, implicite elismerte a fiktív alkalmazást. A francia igazságszolgáltatás vizsgálata arra is kiterjed, hogy a kérdéses idő alatt Thérou dolgozott-e otthon pártjának, a MoDem-nek, vagy sem. 

Az EP szóvivője augusztus végén így nyilatkozott: „Az ügyet az EP-ben lezárták. Kisebb adminisztratív hiányosságokat találtak, amelyek nem rendszerszerűek és nem szándékosak. Az üggyel kapcsolatos visszatérítés megtörtént."

Ennek ellenére az Európai Unió Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) is elkezdett vizsgálódni a fiktív alkalmazási ügyében. 

A francia Libération nevű lap cikke alapján Goulard EP-képviselőként 10.000 eurós havi juttatást kapott az amerikai Berggruen Intézet nevű think-tanktől (agytröszt). Ez az összeg szerepel a politikus vagyonnyilatkozatában is. 

Az agytrösztöt a kétes hírű amerikai milliárdos, Nicolas Berggruen alapította. 

Didier Reynders belga biztosjelölt

2011-ben az ENSZ elrendelte, hogy Kadhafi líbiai diktátor egyes közeli emberinek és szervezeteinek külföldön tartott pénze befagyasztásra kerüljön.

Az összeg eltűnt (több százmillió euróról lehet szó), valószínűleg más számlákra lett átvezetve.

Didier Reynders akkor épp pénzügyminiszter volt a belga kormányban, néhány hónap múlva pedig külügyminiszter lett.

Didier ReyndersForrás: AFP/Thierry Roge

Felmerül annak a gyanúja, hogy líbiai milicistákhoz került a pénz vagy azoknak egy része, akik embercsempészetben és más jellegű csempészetben vettek részt.  Reynders sosem adott a szereplőre vonatkozóan elfogadható magyarázatot a líbiai pénzek eltűntetésében.

2012-ben már külügyminiszterként a belga liberális politikus magánlátogatás keretében elment Nayef bin Fawwaz Al Sha'lan szaúdi herceghez, akit a francia bíróság 2007-ben tíz év börtönre ítélt két tonna kokain diplomáciai repülőgéppel történő kereskedelméért.  Mivel a két állam között nincs kiadatási egyezmény, ezért a vádlott nem jutott börtönbe. Jelenleg a szaúdi herceg az Interpol egyik legkeresettebb bűnözője. Reynders – miután kiderült a találkozó – azt állította, fogalma sem volt, hogy ilyen múltja van az embernek. 

Reynderst rasszizmussal is vádolták, mikor 2015-ben Fekete Péternek öltözött egy rendezvényen. Fekete Péter vitatott alak, sokaknak a fekete rabszolgákat szimbolizálja.

Más vádak is felmerültek a liberális biztosjelölttel szemben.

Ahogy az Origo beszámolt róla, egy volt belga titkosszolga, Nicolas Ullens szerint Didier Reynders kenőpénzeket fogadott el kongói illetőségű személyektől,  2009 és 2011 között, amikor is ő pénzügyminiszter volt.

A brüsszeli szövetségi kormány 2009-ben, Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság (volt belga gyarmat) fővárosában elhatározta egy új nagykövetség építését.

A diplomáciai képviselet építésében olyan kongói vállalatok is részt vettek, amelyek hátterében, tulajdonosi minőségben egy volt elnökjelölt, illetve egy fegyverkereskedő állt.

A gyanú alapján, a mostani liberális biztosjelölt az építkezési projektben való részvételért cserébe a fegyverkereskedőtől és az elnökjelölttől fogadhatott el kenőpénzt, továbbá kétes hírű helyi köröktől törvénytelen módon nem túl értékes műtárgyakat szerzett meg, amelyeket aztán fantomvállalatokon keresztül drágán adott el, így sikerült kifehérítenie a megvesztegetésből kapott pénzeket.

A Reuters brit hírügynökség szerint a volt titkosszolga feljelentése nyomán Didier Reynders kongói ügyében a legfőbb ügyészség vizsgálódik.

Nicolas Ullens tegnapi beadványa nemcsak a liberális biztosjelölt 2009-2011 közötti kongói korrupciógyanús ügyeit tartalmazza, hanem újabb bizonyítékok alapján líbiai és kazahsztáni szállak is szerepelnek benne. A dokumentumban 18, 2009 és 2015 között keletkezett titkosszolgálati jelentés szerepel a Reuters információi alapján.

A brit hírügynökség szerint valamennyi jelentés pénzmosással függ össze, és Didier Reyndersen kívül más akkori kormányzati tisztségviselők is érintettek lehetnek ezekben az ügyekben.