Franciaország gazdasági és társadalmi szempontból is a szétesés határán van, már nem alkalmazzák a törvényeket, egy bizonyos "progresszív" csoport irányít mindent és befolyásol mindenkit a médián keresztül, folyamatosak az összecsapások a külső kerületekben, a külvárosok bármikor háborús övezetté válhatnak. Mindennek oka pedig a francia nép akarata ellenére is évtizedek óta tartó nagymértékű bevándorlás. Erről beszélt a V4NA nemzetközi hírügynökségnek adott exkluzív interjújában Laurent Obertone, a magyarul is megjelent Gerilla című könyv írója. A Gerilla egyébként nem csak Franciaországban, hanem mindenütt siker, ahol megjelenik - így példátlan siker Magyarországon is.

Franciaország elképzelt közeli jövőjét, az ország utolsó három napjának apokalipszisét írja le Laurent Obertone sikerlistás regénye. A francia író a V4NA nemzetközi hírügynökségnek adott exkluzív interjút.

A Gerilla egy korábbi mű folytatása, amely a káoszba süllyedő Franciaországról szól. Ebben a műben az ország barbárok kezére kerül - ez csak fikció?

Sajnos nem egészen... A könyv a francia hírszerzés munkáján, valamint a rendőrséggel és a vezérkarral, illetve a polgárháborúkkal kapcsolatosan folytatott kutatómunkámon alapszik. A helyzet nagyon aggasztó, és ebben a szakemberek is egyetértenek: fokozatosan kibontakozott és mára egyre valószínűbbé vált egy olyan forgatókönyv, amely korábban elképzelhetetlen volt.

Ön a könyvben egy inkoherens, a szétesés küszöbén álló társadalmat mutat be, valóban ez a francia társadalom jelenlegi állapota? Franciaország továbbra is Európa, sőt, a világ egyik leggazdagabb országa.

Igen, valóban gazdag ország volt. Manapság azonban gazdasági és társadalmi szempontból is a szétesés határán áll, különösen a közösségiesítés és az évtizedek óta a francia nép akarata ellenére folytatott nagymértékű bevándorlás miatt. Ez nekünk nagyon sokba kerül, és most nem csak a pénzben kifejezett értékekről beszélek, hanem olyan egyéb felbecsülhetetlen dolgokról, mint például a társadalmi kohézió, a biztonság és az életszínvonalunk.

Forrás: V4NA

2005-ben nagy zavargások voltak a francia külvárosokban, azóta pedig semmi. Lecsillapodtak a kedélyek?

Nem, valójában minden este történnek kisebb-nagyobb megmozdulások, helyi zavargások, támadások a rendőrök vagy a tűzoltók ellen. A rendőröknek parancsba adták, hogy ne vonják büntetőeljárás alá az elkövetőket, ne használják a fegyvereiket, ne zavarjanak egyes illegális kereskedőket. Előbb-utóbb sor kerül majd valamilyen incidensre, és akkor a külvárosok háborús övezetté válnak. A közösségi jelenség sokkal aggasztóbb, mint 2005-ben, és ehhez hozzáadódnak még a terroristák és az ultrabaloldali csoportok, akik a káoszt kihasználva cselekednek.

Egy nagyon legyengült államról szól, ennek a francia államnak van-e elég eszköz a kezében az erőszakhullám kezelésére a bevándorlók által sűrűn lakott városrészeken?

Eszközök vannak, csak akarat nincs. Vezetőink csak kommunikációra vannak kiképezve, cselekvésre nem. Megbénítja őket a "progresszív" erkölcsük, amely szerint a bűnözők "alapvetően rasszista" társadalmunk áldozatai. Ráadásul hiába végzi el a rendőrség a munkáját, ha az igazságszolgáltatás nem áll mellette, akkor az egész hasztalan. A törvényt már nem alkalmazzák Franciaországban. Nagyon enyhe ítéleteket hoznak, amiket az esetek nagy részében nem is hajtanak végre.

Nemcsak etnikai és vallási törésről beszél Franciaország esetében, hanem egy népszerű és egy progresszív Franciaország közötti értékcsökkenésről is. Miben nyilvánul meg ez a megosztottság?

Összefoglalva: ebben az országban az egyetemeken, a médiában, az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban az összes fontos posztot olyan "progresszív" egyének monopolizálják, akik csak a saját köreikből vesznek fel alkalmazottakat. Ők azok, akiknek pénzük van, ők a média és a hatalom fő mozgatórugói, ők irányítják a több tízmillió hallgatót és nézőt, napi szinten hirdetve nekik az "együttélés" igéjét, a nézők pedig hisznek nekik. De csak a hatalom irányítói rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé teszik ebből a helyzetből való kilábalást.

Laurent ObertoneForrás: V4NA

Hogyan lehet megakadályozni, hogy káoszba süllyedjen Franciaország?

Ha az igazságszolgáltatás alkalmazná a törvényt a bűnözés és a bevándorlás terén, az már hatalmas lépés lenne a káoszból való kilábalás felé. Másodszor, a tömegek szabadon kinyilvánított véleményére nagyobb figyelmet kellene fordítani, ahogy azt a demokráciákban szokás. Ha ez sikerülne, visszafordítható lenne a jelenlegi nagymértékű bevándorlás.

Az írásai rendkívül komor hangulatúak, egy elfajzott Franciaországot sejtetnek, de vajon mi vár Európa egyéb országaira?

Ez változó, egyes országok elitje az együttélés mellett voksol, gondoljunk csak Belgiumra, Németországra, Franciaországra, Svédországra. Itt vannak a legsúlyosabb problémák. Úgy tűnik, hogy más országok azonban menekülnek, és ezzel kétségkívül hozzájárulnak a gondolkodásmód felrázásához Franciaországban is.

Mi a véleménye a visegrádi országokról? Gondolja, hogy jobban fel vannak készülve az előrevetített összeomlás megelőzésére, mint Franciaország?

Erkölcsileg biztosan. Megkerülték a tömegtájékoztatás azon aktivistáit, akik az utóbbi évtizedekben szinte állandóan jelen vannak Franciaországban vagy Németországban, és akik a migránsokat abszolút jóként emlegetik. A visegrádi országok úgy vélik, hogy az ország őslakosai meg akarják őrizni és védeni örökségüket még a történelem legsötétebb korszakában is. Mindaddig, amíg ez a gondolkodásmód uralkodik, el tudják kerülni az önpusztítást, amely szemmel láthatóan ma nálunk, franciáknál a végkifejletet jelenti. Globális szinten azonban gyorsan változnak a dolgok, igaz, nem annyira gyorsan, mint amire szükség lenne. Intézményeink ugyanis olyan emberekkel vannak tele, akik még nem szembesültek azokkal a problémákkal, amelyeket másnap meg kell majd oldaniuk.